Athenaeum, 1837/1. félév
1837-04-13 / 30. szám
235 Szánni: reá szánja magát a’ katona életre, elszánta magát mindenre. Szó: szó a’ mi szó, egy szó mint száz. Szűk: szűkén hiszem, szűkén vagyok. Tartani: just—jogot —tart hozzá,számot tart reá. Találni, közép ige, mellynek gyökere talán, ebből lesz talán-1, talán-ol, ’s öszvehozva talál p. o. ha el talál jőni, az az, ha talán eljő. Tenni: megtették őt isten’ igazában, ki teszi a’ lelkét, már te neked nem hiszek, bár a’ lelked’ kiteszed, népdal. Térni: magába tér, kitér az útból, eltér a’ többitől. Törni: ha törik szakad, meg kell lenni, rajtunk törtek a’ rablók. Ütni: helyre üti a’ tett kárt, beüt az ellenség, a’ legény megüti a’ katona mértéket, felüt katonának, felütötte az orrát. Vetni: reá vetem a’ fejemet, megveti a’ lábát, felveti a’ költséget, kiveti kinek kinek a’ maga járandóságát, gáncsot, lábat vet, elveti a’ gondját, elvetette a’ sulykot, fattyat vetett. Verni: élére veri a’ pénzt, a’ gombkötő zsinórt, a’ kötél verő kötelet ver, felverték a’jószág árát, leverték szándékáról, kiverték a’ városból, fejébe verték, vagy kiverték belőle a’ gondolatot. Veszteni: benne vesztett, mint Bertók a’ csíkban. Veszni, veszszen el a’ neve, nyakába veszett ám, belém veszett, veszendőben van. IF. Különös tulajdonsága az nyelvünknek, hogy számos kettőztetett szavakkal bír, amellyek vagy minden változtatás nélkül, vagy olly változással, hogy az egyik magában állólag, néha mindkettő külön véve értelmetlen, állíttatnak öszve. E’mondások átalában nagyítást, ismételést, hathatós munkálatot, vagy gyakorlatot jelentenek, illyenek: Ágbog, ágasbogas , ákombákom. Barabora (brúgó, bőgő), bibi, bűbá, se bát se bát nem mondott, bűbáj, bűvösbájos, bűvösbájos. Csatépaté, csitipati, cserebere, csiribiri rósz emberek, igy litta Mátyás király a’ madiakat. Csallóközben: cselecsala, csipcsupp, csenegbeneg, csigabiga, csinjabinja, csiszegcsoszog, cserepbereg a’ szarka, násznagy akar lenni, (lakadalmi versben), csecsebecse,csibelcsahol, csonkabonka, csörpör, csöröspöröl, csügglegy, csakcsavar, csórémóré, ezelezula, ezekmók. Dínom dánom, hej dínom dánom, míg élek is bánom; diribdarab, dibdáb, dérdúr, a’ vén asszony dérdúr, dúlfúl. Elegybeteg, egy egy, erre arra, emezamaz, éllelféllel, egyebugya, ugyan megegyebugyálták, azaz megverték. Filitfalat, illemile, fúrfarag, fúrófaragó, fúrják faragják, még is feneketlen, mese. Gézengúz, kinek gézengúz az ura, annak kótyonfitty a’ szolgája, görbegurba, girbegörbe, gizgaz, gyimgyom, gyurgyúr. Hájbál, helylyel helylyel , helylyel közzel, hébehóba, hebehurgya, héjjehujja, hipphopp , hogyhogy, hogyan mikép, hovatova, hiehamva sincs, hírnél hámol, himezhámoz, húzvon, húzóvonó, horgashorgas, hűhó, nagy hűhóval beszél. Iczegbiczeg, iregforog, irkafirka, irkafirkái, imigy amúgy, így ugy, illyen ollyan, amollyan, ide oda, innen onnan, idetova, jaj de engem idetova, elvisz a’ szent Mihály’lova, (Csokonai) sulpirul, ingobingó, illegbillegs illőtillő, inczenbincz, izsegpizseg, ihogvilog, izebűze nincs, izogmozog, ímmel ámmal. Járkel, jártaskeltes, jőmegy, jöttment, jajbaj. Kipezkapoz, kipkedkapkod, kenfen, keverkavar, kencsefencse, keszekusza. Libeg lobog, lityegfityeg, litylety (a’ néhai kukkó sírva fakadt a’ lakadalomban, hogy a’ jó sültekből nem tudott enni, mert előre, úgy monda, litylotytyal, az áz levesfélékkel, jól tartották) licseglocsog, locspocs, lótfut, liglógg, locskafecske, locsogfecseg. Mendemonda, mézesmázos. Nyifnyal, nyifegnyafog, nyalfal, néha néha, nyimmegnyámmog, nyimmelnyámmal. Okkalmóddal, ollykor ollykor. Perpatvar, pitypaty ember, pitegpufog, pittegpattog. Retyerutya, ringyrongy, ripropp, ripegropog. Sírt, szedivedi, szedettvedett, szedtevedte, szeglyuk, szeglyeszuglya, szireszóra, súgbúg, süllő, süttfőz, szántvet, szántóvető. Tarafara, tarkabarka, teretura, tesziveszi, tengleng, tétó, tétova, tiptopp, tipegtopog, titytoty, törimarja, törizúzza. Útfut, ugyan úgy-e? Üzi fűzi, fgygyel bajjal, ütivéti, üvölt kiált. Zűrzavar, zegzug, zenebona. Ide tartoznak ama’ titokszerü érthetetlen szavak, melyekkel a’magyar gyermekek játékra készülőleg kiolvassák magokat, háromra emlékezem vissza, mellyek így kezdődnek: a) egyembegyem bikavár, b) ellembellem, c) igyiridi, bigyiridi, váradi vaskoli, stb. III. Sajátságos módot követ a’ magyar kifejezéseiben — nem kinyomásaiban, mint némellyek németesen szokták ezt ejteni, — midőn valamit általánosan állít vagy tagad, akár 30*