Athenaeum, 1837/1. félév
1837-06-08 / 46. szám
A ^ 50 S (Kl (ü) Q5J® Tudományok’ és szépművészetek’ tára. Kiadó szerkesztők: SCHEDEL, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ: BAJZA, rest. Junius* §kán, 1837. 46. szám. Tartatom: Dramaturgiai töredékek. Folytatás. (Vörösmarty), 361. 1. — A’ sír (Erdélyi János), 365. 1. — Töredékek. Morier’ regényeiből. Folytatás. (Petrichevich Horváth Lázár), 365. 1. — A’ fekete szoba (Nyitrazerdahelyi Lőrincz) , 367. 1. — Egyveleg. 368. 1. Ki erő nélkül nyúl a’ költés* tárgyaihoz , abból semmi esetre nem várhatunk egyebet lélektelen versfaragónál *s az illyenre nézve a* szépnek nagynak minden törvényei hiában függesztetnek ki. Ellenben minél több erő lakik valakinek keblében, annál nagyobb sikere van rá nézve a’ theoriának. Kölcsey. Kramaturgiai töredékek. ( Folytatás. ) IV. Elrendelés. A drámai elrendelést máskép a’ színmű’ oeconomiájának nevezhetni, ’s ez utóbbi ha nem egészen művészileg tiszta ; de minden esetre tanulságos kifejezés, különösen a’ színi hatást illetőleg. Valamint a’ gazdálkodásban, úgy itt, a’ legnagyobb erő mellett is csak az által érhetni a’ kivánt sikert’s hatást, ha minden a’ maga helyén ’s idejében adatik elő; ha az iró okos gazdálkodással oda tartja ’s fordítja erejét, hol arra legnagyobb szükség van ’s nem pazarolja el időnek előtte ’s ollyan helyekre, mellyek’ kiemelése az egésznek inkább árt, mint használ. A’ dráma’ helyes elrendelése minden egyéb tulajdonok fölött az, melly színi hatást arat. Sok darabot látunk, melly minden belső silánysága mellett is nagy hatással bír; ’s mind ezt nagyobb részint jó szerkezetének köszöni; azon rendnek, melly a’ helyes aránynyal ’s jól egymásba fűzött részekből egy világos, természetes folyamaté ’s változatosan meglepő , kerekded egészt varázsol elő. Itt van alkalma a’ költőnek úgy vetni meg a’ mű’ alapjait, hogy minden, belső’kifejlődés által menjen végbe. E’ szó, kifejlődés magában foglalja mind azt, mit mondani akarunk. A’ kifejlődés felteszi, hogy valamelly cselekvény’ kezdetén jelen vagyunk, szemünk’ láttára ,bonyolódik el érdekes ’s egymásba szőtt charactereivel és helyzeteivel , fölemelkedik az érettség’ fokára, hogy onnan vége felé szálljon ’s egy fátyoltalan képét tárja ki előttünk az élet’ komoly vagy víg szakaszának, mind azon megindító nagyszerűségével a’ szenvedésnek , vagy nevetséges vonalaival a’ gyarlóságoknak , melly feszült várakozásban tartotta lelkünket. Félre ne értessünk, midőn a’ cselekvény’ kezdetét említjük, annak csak viszonlag kell kezdetnek lennie a’ többi részekhez képest, hogy belőle emelkedést ’s hanyatlást hozhassunk ki, mert ide is értetik Horatius’ tanítása: Nec reditum Diomedis ab interitu Meleagri, Nec gemino bellum Trojanum orditur ab ovo, Semper ad eventum festinat , et in médiás rés, Nec secus ac notas auditorem rapit. Igen helyes tan, ’s méltó mélyebb visgálatra. Ki igen elől kezdi a’ történetet, hegye- 46