Athenaeum, 1837/1. félév

1837-06-11 / 47. szám

..Aff­ras Gabona. Tudományos e’ is szcép művészetek’ tára. Kiadó szerkesztők: „ SCHEDEE, VÖRÖSMARTY, szerkesztőtárs: RAJZA. pest. 10^1’ 11­ kép. 1882. t­* szám. Tartalom­­ A’ férj-ölö. Törvényszéki beszéd (Kölcsey), 369. 1. — A’ raaeli örvény (Sz....ky), 374.1. Bírák­ végzéseiteket igazságszeretet és mély megfontolás vezes­se , mert ti istennek vagytok e’ földön képviselői *s isten szem­mel tartja a’ maga sáfárjainak cselekedetét. Kiégi egyházi beszéd. EsT" 11 ~L-~. , -- ’ • • " .1’ férj-ölö. TÖRVÉNYSZÉKI BESZÉD. Félve szólamlom meg­, tek. törvényszék, lát­ván a’ nevezetes többséget, melly e’ sze­rencsétlen asszony’ sorsát már már elhatároz­ta ; de egy emberi élet’ reménylh­ető megtar­tása minden kétségen túl fontosabb, mint­sem érette mindent elkövetni nem kellene. — Azonban kevés érdemet teszek az életre, melly gyalázattal bélyegezve van,v­alammint magam csak addig szeretek élni, míg a’be­csülettel folytatott pálya’ önérzetét keblem­ben hordhatom, úgy nem tartom méltónak olly élet’ megtartásáért fáradozni, melly bir­tokosát csak köz­utálat’ tárgyává tehetné. Én, tek. törvényszék, ártatlannak hiszem az ítélet alá bocsátott személyt, ’s mint ollyat, készülök a’ gyalázatból kiragadni, mineku­tána a’ szenvedések közül úgy sem ragad­hatom ki, mikbe a’ neki tulajdonított, de más által elkövetett bűn’ következései mélyen ta­szították. Ezen asszony, úgymond a’ vád, saját férjét gyilkolta meg; férjét, ki őt forrón sze­rette; ki parányi hivatala­ súlyait híven tűr­te, hogy háza’népét minden más jövedelem’ hiányában , táplálhassa; ki őt élte’ minden napjaiban soha sem keseríté; ki akkor is, midőn meggyilkoltaték, neje miatt tett fá­radságos irtából jött meg, ’s tele gonddal fe­küdt ágyába, honnan többé fel nem ébredett. Nehéz vád, teli. törvényszék, ’s mennél nehezebb, annál gondosabban kell azt tekin­tenünk , annál mélyebben kell néznünk szö­vedékeibe. Valónak állítjuk azt? akkor a’ szerencsétlen , ki általa terheltetik, vissza­­hozhatatlanúl elsűlyedett. Ketté tört a’ vesz­­sző feje felett; mert mellyik itélőszék len­ne a’ szerető férj’ gyilkosának kegyelmes? Bűnösnek akarjuk-e hát vallani ? Ki akar­juk-e rá mondani a’ halált, a’ biró’ ajkai kö­zül olly rettenetes szavat ? Mert halál a’ h­arczmezőn, dicsőség; halál a’ kórágyban elnyugvás; de halál a’ pallos alatt, lángoló gyalázat, melly a’ maradék’ szivében is ég. Nem, tek. törvényszék, mi a’ sorstele ítéletet: „bűnös!“ olly hamar, olly hidegen kimondani nem fogjuk; mi késni fogunk a’ vétek’ megtörténtét elhinni, míg az ártatlan­ságnak legkisebb, legtávolabb lehetsége senn- 47

Next