Athenaeum, 1837/2. félév
1837-11-26 / 43. szám
het, ahol szólhat, alig’ vehet lélekzetet; amaz futkoshat, játszhatik szabadon, és átadhatja magát kis ideig azon vidorságnak, melly ezen korúaknál olly természetes. Mi nem akarjuk azt, mit Plato javai, hogy a’ leányok egyforma testgyakorlatokban vegyenek részt a’ fiúkkal; ezen nagy bölcs, mivel semmi külön családot nem akart, a’ nőnembelieket erővel férfiakká akarta tenni; de ez, mint mondók, túlzás ; nekünk tisztelni kell a’ leányiságot, és a’ nőnembeliek’eredeti sajátságait ; mert a’ még el nem romlott asszonyiság azon ideál, mellyet a’ nőnem-képzőnek, szintúgy szeme előtt kell szüntelen tartani, mint művésznek a’ művészet’ remekeit. A’ nőnem-nevelőnek tehát legfőbb feladata lévén az, mint kell a’ testi erő és szellemiség, testi egészség és kellemesség’ érdekeit egyesíteni, és egyiket a’ másiknak, mig csak lehet, értetlenül fel nem áldozni; ő e’ kettő közt olly közép útat választ, mellyen mindkét czélját eléri. Testét nevendékének házi foglalatosságok’ gyakorlata, szükséges asszonyi munkák’ teljesítésebeli ügyesség’ megszerzése által erősíti; — e’ tekintetben nekünk semmi olly eleget nem tesz, mint a’ wahringi leánynevelő intézet, — még főbb osztálybeli leánykákat is konyha, kert, tehenészet’ kézimunkáiba bölcsen bele vezetvén; és nem mellőzvén a’ szokott testgyakorlatokat is, minők; sétálás, és táncz ; de nem ollyan táncz, melly a’ szépség’ ’s egészség virágait letiporja, a’ hölgyi szemérem’ fátyolát letépi, és a’ báj istennek’ lenge seregét messze riasztja; hanem az olylyan, melly a’ kellem, Hiedelem, és a’ finom társasági élet’ korláti közt tartózkodik. Jól tudom, orr-fintoritással veszik a’ főrendű leányokat divat szerint nevelők e’tanácsot, melly olly közrendüleg és polgárilag hangzik; de ezen urak gondolják meg, hogy a’ legelső herczegnőnek is szintúgy szüksége van ép testre ’s lélekre, mint a’ legutolsó béresnének ; már pedig józan lélek csupán egészséges testben lakhatik; förendünek is szintúgy kell érteni az asszonyi munkákhoz, mint akármelly polgárnénak; különben azon szomorító körülmények állnak elő, mellyeket a’ Hitel’ honfi keblű írója, mint a’ nemzeti neveléstőli elhajlás’ méltó büntetéseit megróv, így elkerültetik az a’ felette kedvetlen visszásság, mellyet már Rousseau szemére lobbantott az elfajult korabelieknek, melly abban áll, hogy ma rátúl elcseréltük a’ nemi sajátságot, és szinte csoda, ha ki saját neméből való. Túl finomított rendűek közt milly ritkán lelhetni olly férfit, ki nőnemi sajátságokkal ’s hibákkal rakva ne volna, és megfordítva. Igaz férfiság és asszonyiság milly ritka tünemények e’ körben ! milly ritkán láthatni olly divat szerint nevelt főrangú férfit, kiben puhaság, kisszerű gondolkozás, hiúság, kényelem, állhatlanság nem lakoznék; milly ritka madár az olly főrendü nő, kiben férfias praetensiók, férje’ hivatali körébe bele avatkozás, tudóskodás, virtuozkórság ’s több efféle ne találtatnék. E’ nemű fonákságokat az említettem testi nevelés mind megorvosolja, és a’nőnembelieket igazi rendeltetésére, melly a’ háztartás, vissza igazítván , a’ háziság és othoniság’ mondhatlan gyönyöreire fogékonyokká teszi, a’ világ’ hangja szerint alkotott mulatságokat velők megútáltatja ; testüket számtalan bajoktól meg őrzi, szóval, őket derék gyermekek’nevelésére alkalmasokká teszi. Azonban felette igen félreértetném, ha ki azt gondolná, hogy én, a’ testi hasznos gyakorlatok és háziság’ barátja lévén, ellenszegülök a’ némbeli fensőbb szellemiség’ kifejtésének. Sőt inkább azon lélektani szellembonczolat, mellyet előre bocsátottam, ellenkezőre mutat. Nem akarom ugyan, hogy dámák könyveket írjanak, könyvbirálók legyenek, és, mint hajdan Francziaországban, még literaturában is tant adni bátorkodjanak; de azt sem,hogy életük merő dajkaságban, főzésben , mosásban, varrásban folyjon le. Sőt inkább nincs bizonyos!), mint az, hogy a’ főbb rendű leánykák’ szellemi miveltsége békével megfér ezek leendő női kötelességeik’ hív és pontos teljesítésivel, és ez azon nevelési ideál, mellyet meg kell közelíteni. Ha az igazat ki kell mondani — ’s miért ne a’ haza és emberiség’ legszentebb ügyében? — minden nevelési fonákság ebben az egy fő hibában központosíttatik,hogy mi, midőn fő ’s közép rendű nőnembelit nevelünk, ennek szellemi képzésében a’ szükséges arányt és egyensúlyt eltévesztjük ’s mellőzzük; ízlését mód nélkül kifejtjük, értelmi és erkölcsi képzésére pedig alig fordítunk némi kis szorgalmat. Ezen aránytalanságból aztán az lesz, hogy nőink közt igazán szép lelkeket, azaz aránylag kifejlett, értelmes, erényes, és finom érzelmű szíveket csak igen ritkán szem.