Athenaeum, 1837/2. félév

1837-11-26 / 43. szám

het, ah­ol szólhat, alig’ vehet lélekzetet; amaz futkoshat, játszhatik szabadon, és átadhatja magát kis ideig­ azon vidorságnak, melly ezen korúaknál olly természetes. Mi nem akarjuk azt, mit Plato javai, hogy a’ leányok egyforma testgyakorlatokban ve­gyenek részt a’ fiúkkal; ezen nagy bölcs, mi­vel semmi külön családot nem akart, a’ nő­nembelieket erővel férfiakká akarta tenni; de ez, mint mondók, túlzás ; nekünk tisztelni kell a’ leányiságot, és a’ nőnembeliek’eredeti sa­játságait ; mert a’ még el nem romlott asszo­­nyiság azon ideál, mellyet a’ nőnem-képzőnek, szintúgy szeme előtt kell szüntelen tartani, mint művésznek a’ művészet’ remekeit. A’ nő­nem-nevelőnek tehát legfőbb feladata lévén az, mint kell a’ testi erő és szellemiség, testi egészség és kellemesség’ érdekeit egyesíteni, és egyiket a’ másiknak, mig csak lehet, ér­tetlenül fel nem áldozni; ő e’ kettő közt olly közép útat választ, mellyen mindkét czélját eléri. Testét nevendékének házi foglalatossá­gok’ gyakorlata, szükséges asszonyi munkák’ teljesítésebeli ügyesség’ megszerzése által erősíti; — e’ tekintetben nekünk semmi olly eleget nem tesz, mint a’ wahringi leánynevelő intézet, — még főbb osztálybeli leánykákat is konyha, kert, tehenészet’ kézimunkáiba bölcsen bele vezetvén; és nem mellőzvén a’ szokott testgyakorlatokat is, minők; sétálás, és táncz ; de nem ollyan táncz, melly a’ szép­ség’ ’s egészség virágait letiporja, a’ hölgyi szemérem’ fátyolát letépi, és a’ báj istennek’ lenge seregét messze riasztja; hanem az oly­­lyan, melly a’ kellem, Hiedelem, és a’ finom társasági élet’ korláti közt tartózkodik. Jól tudom, orr-fintoritással veszik a’ fő­­rendű leányokat divat szerint nevelők e’taná­csot, melly olly közrendüleg és polgárilag hangzik; de ezen urak gondolják meg, hogy a’ legelső herczegnőnek is szintúgy szüksége van ép testre ’s lélekre, mint a’ legutolsó béresné­nek ; már pedig józan lélek csupán egészsé­ges testben lakhatik; förendünek is szintúgy kell érteni az asszonyi munkákhoz, mint akár­­melly polgárnénak; különben azon szomorító körülmények állnak elő, mellyeket a’ Hitel’ honfi keblű írója, mint a’ nemzeti neveléstőli elhajlás’ méltó büntetéseit megróv, így elke­­rültetik az a’ felette kedvetlen visszásság, mellyet már Rousseau szemére lobbantott az elfajult korabelieknek, melly abban áll, hogy ma rátúl elcseréltük a’ nemi sajátságot, és szinte csoda, ha ki saját neméből való. Túl finomított rendűek közt milly ritkán lelhetni olly férfit, ki nőnemi sajátságokkal ’s hibák­kal rakva ne volna, és megfordítva. Igaz fér­­fiság és asszonyiság milly ritka tünemények e’ körben ! milly ritkán láthatni olly divat sze­rint nevelt főrangú férfit, kiben puhaság, kis­szerű gondolkozás, hiúság, kényelem, állhat­­lanság­ nem lakoznék; milly ritka madár az olly főrendü nő, kiben férfias praetensiók, férje’ hivatali körébe bele avatkozás, tudóskodás, virtuozkórság ’s több efféle ne találtatnék. E’ nemű fonákságokat az említettem testi nevelés mind megorvosolja, és a’nőnembelieket igazi rendeltetésére, melly a’ háztartás, vissza iga­zítván , a’ háziság és othoniság’ mondhatlan gyönyöreire fogékonyokká teszi, a’ világ’ hangja szerint alkotott mulatságokat velők megútáltatja ; testüket számtalan bajoktól meg őrzi, szóval, őket derék gyermekek’nevelésére alkalmasokká teszi. Azonban felette igen félreértetném, ha ki azt gondolná, hogy én, a’ testi hasznos gyakorlatok és háziság’ barátja lévén, ellen­szegülök a’ némbeli fensőbb szellemiség’ kifej­tésének. Sőt inkább azon lélektani szellem­­bonczolat, mellyet előre bocsátottam, ellen­kezőre mutat. Nem akarom ugyan, hogy dá­mák könyveket írjanak, könyvbirálók legye­nek, és, mint hajdan Francziaországban, még literaturában is tant adni bátorkodjanak; de azt sem,hogy életük merő dajkaságban, főzés­ben , mosásban, varrásban folyjon le. Sőt in­kább nincs bizonyos!), mint az, hogy a’ főbb rendű leánykák’ szellemi miveltsége békével megfér ezek leendő női kötelességeik’ hív és pontos teljesítésivel, és ez azon nevelési ideál, mellyet meg kell közelíteni. Ha az igazat ki kell mondani — ’s miért ne a’ haza és emberiség’ legszentebb ügyé­ben? — minden nevelési fonákság ebben az egy fő hibában központosíttatik,hogy mi, midőn fő ’s közép rendű nőnembelit nevelünk, ennek szellemi képzésében a’ szükséges arányt és egyensúlyt eltévesztjük ’s mellőzzük; ízlését mód nélkül kifejtjük, értelmi és erkölcsi kép­zésére pedig alig fordítunk némi kis szorgal­mat. Ezen aránytalanságból aztán az lesz, hogy nőink közt igazán szép lelkeket, azaz aránylag kifejlett, értelmes, erényes, és fi­nom érzelmű szíveket csak igen ritkán szem.

Next