Athenaeum, 1837/2. félév
1837-12-07 / 46. szám
a 17 na si^3am Tudományok,’ és szépművészetek’ tára. Kiadó szerkesztők: SCHERER, VÖRÖSMARTY, szerkesztőtárs: RAJZA. Második félév. Pest- december’ S. 1831. 46. szám. Vartalum: Néphit, ’s népbabonák’ poesise, I. (Tóth Lőrincz), 721. sz. — A’ föld’ népességének mozgása (Nagy Károly) , 726. sz. — Elhagyott anya (Vörösmarty), 731. sz. — Magyar játékszíni krónika (S. F.), 732. sz. A* valódi nemzeti költésnek csak a* nemzet* kebeleken lehet éskell szárnyára kelnie * Az idegen tűznél gyújtott fény a* nemzetnek csak homály közül sugárzik. Miölcsey» Néphit, ’s népbabonák poesise. I. Minden népnek, nyugzaton úgy mint keleten, ’s úgy a’ műveltsége’ magasb, mint alacsonyaib fokán, megvannak saját babonái, csodálatos, titokteljes hagyományai, ’s természetfölötti jó- vagy kártékony,lényei, rémei ’s ijedelmei, mellyek a’ nép’ ki nem fejlett részét némi ájtatos borzadással töltik el, mellynek bizonyos költői természete van; a’ nép’ költőinek pedig igen érdekes anyagot nyújtanak képző erejök’ lebegtetésére; sőt a’ történet’ és régiségek’ búvárainak is tanúságteljes adatokat nyújthatnak a’ nép’ régi vallása, szokásai’ ’s története’ nyomozásában. Az illy babonás hitet, sejtést, rémeket a’ szülők gyermekeiknek, a’ dajkák növendékeiknek, gondosan adják át, ’s ekként századokon, ezredekenát, bizonyos időkkel, miilyen például az éjfél, karácson’ és Szilveszter’ éjszakája , ’s bizonyos helyekkel, mint p. o. temetők, várromok, keresztutak, némi szent borzalmak járnak együtt. A’ képzelő erő , a’ hallott ’s gyermeki lélekbe mélyen benyomult édes titkos mesék’ emlékezete által felingerűlve, korlátlanul munkálkodik, alakokat teremt, lényeket idéz elő, mellyek valóban nincsenek; ’s meggyőzi a’ hideg józan észt még gyakran ott is, hol az már a’ világosúltság’ felsőbb fokára jutott. Tagadhatlan, hogy a’műveit, és a’sötét babonákon teljesen túlemelkedett embert is, kiben a’ képző erő’ hatalma más tehetségek fölött uralkodó, titkos borzadás lepi meg, ha p. o. holdvilágos éjjel egy temető’ keresztjei közt tébolyog, vagy egy várrom’ mohos dőledékein ül. A’ múltnak szelleme ’s ebben élő regéknek és titkoknak egész serege lengi körül ’s a’ felgyúlt képzelőerő lényeket teremt, alakokat idéz elő, ’s kiszáll a’ természetből. A’ népek’ illy őrjöngő hite részint a’ régi, sok istent imádó, ’s a’természet’minden részét láthatatlan lényekkel megnépesítő vallásból van átvéve, részint a’ természeti tünemények’ nem értése ’s nem magyarázhatásából, részint végre a’ keresztény hitnek az előbbi vallásokkal összeolvadásából származott. Ha ugyanis a’ nép, régi természetimádásához szokottan, keresztény hitre térte után is a’ némelly helyek iránt bele rög- 46