Athenaeum, 1838/2. félév

1838-10-28 / 35. szám

at sä a­­fajosa. TU­DOatÁSTYOK’ ÉS SZÉPMÜTESZETEK* TARA. Kiadó szerkesztők: SCHEDEE, VÖRÖSMARTI. szerkesztő társ: BAJZA. — második i­.— második félév« Pest, October* 30. 1838. 35. szám. Tartalom: Német romantica ’s angol ízlés [V—a). — Javítási nehézség régi társaságokban (Fábián Gá­bor). — Anyakérelem­ (Matisz Pál). — Nyárdal (Győri Dániel). — Blanka. Franczia novel­la. — Magyar játékszíni krónika (V.). — Hangászati szemle (Cs. I.). — Egyveleg. Német romantica és angol Ízlés. A’ Foreign Quarterly Review’ egyik hosszak!) czikkelyéből némelly helye­ket akarunk itt közleni, melly megmutatja, minő vélekedéssel van legalább egy része az angoloknak a’ németek’ úgy nevezett romanti­­cai költéséről, azon kifejtésben nevezetesen, mellyet Uhland által ért el. Különös érdeküek azon parallelák, mellyek itt ott az angol és német költés és szellemi sajátságok között vonatnak. A’ szerző nem látszik a’ romantica’ nagy barátjának lenni, ’s mintha az angol szi­lárdság és erő’ ellenében a’ német gyöngédsé­get kissé nagyon lenézné. „Heine egész könyvet írt (így szól szer­zőnk) a’ németországi romanticusok ellen, melly a’ mi fogalmaink szerint szükségtelen, fölösleges munka volt. A’ romantica, legned­vesebb bujaságában is igen ártatlan dolog,­­ ’s ezen phantasia-h­iányban szenvedő korban inkább soványságától mint bőségétől fél­hetni. Igen kevés tenni valója van azon fér­fiúnak, ki ágyékát teljes keresztes hábo­rúra evedzi föl olly napi életű lény ellen; magától is meghal az, ’s ha egyszer odavan, a’ legbetanultabb bűbájos sem bűvöli többé árnyékát is elő annak, a’ mi volt.“ — A’ ro­­mantica’ felvilágosítása’ kedvéért így szól: ,,A’ kereszténység tiszteletteljes szemmel vizs­gálta a’ lélek’ csodáit; a’ pogányság a’ bájos természet’ szépségeiben bujálkodott, a’ ke­reszténység az emberi lény’ legmélyebb tit­kainak megfejtésével foglalatoskodott: isten-, erény-, halhatatlansággal; a’ pogányság’ ré­szint imádta a’ testi természet’ alakjait, ré­szint játszadozott velők. A’ megkülönböztetés mellett könnyen megfoghatjuk, milly megfog­­hatlan, titokteljes, végtelen valami teheti azon költés’ sajátságát, melly a’ keresztény valláson alapult, ’s ezen elv adja a’ kulcsot az olly elmék’ értelmi eredetének megértésé­hez , minek Schlegel, Novalis, Görres. A' határozatlanság, ködösség, álmodozás és ér­­tetlenség, mellyeket ez írókon olly sokszor kárhoztattak, nem mindig hiba. Természetes következése az a’ végtelen és örök dolgok­­róli gondolkozásnak, mellyre a’ keresztény vallás alapíttatott. Ismerjük el, mint illik, a’ szellemi, ’s majdnem úgy mondhatni, meta­physical, transcendentalis elemet a’ keresz­tény vallásban, vagy különben a’ német lite­ 35

Next