Athenaeum, 1838/2. félév

1838-12-09 / 48. szám

És míg emlékm­éi Feledség’ éje vész Örök délfényre kél Az érdemes mű­vész. Midőn olvasóinknak e’ mű’ vázolatával kedveskedünk, szándékunk egyedül azoknak, kiknek nem leh­ete alkalmok magát a’ művet szemü­gyre venni, felőle fogalmat adnunk, csak fogalmat, mivel e’ vázolat a’ görög sza­bású fejek’ szépségét, azon beszélő helyzetet a’ testekben, a’ redezet’ könnyű szép folya­mát nem adhatta vissza azon lágyság és tisz­taságban, mellyek az eredeti’sajátai. Ott áll a’ hideg márványban, de életmelegen, a’ halál’, nemtője églaki testtel arczán, hús fájdalommal és a’ „meg kell lenni“ eszmének megfelelő vonásokkal, jobbját lefordított szövétnekére tá­masztva, kinyújtott baljával mákfejeket ’s más álomhozó növényeket hintve, a’ gazdagon leplezett ágyon fekvő férjre, atyára, kinek fejénél ül, karatlan egyszerű széken, egy­szülött leánya’ csecsemőjét ölében tartva, mindkettő álomra hajtott fővel, lankadt tagok­kal. Ezekkel szemközt a’ bánat és fájdalomtól lankadt nő ’s egyszersmind anya, szinte ülve, jobbját bágyadtan baltérdére eresztve, baljá­val széke’ karjára támaszkodva, égbe tekintő arczezal, mellyröl a’ bút, fájdalmat a’ vigasz­talás’ egy sugára mintha széleszteni kezdené. A’ mögötte álló komoly Minerva égre emelt jobbjával ’s a’ nő’ karjára eresztett baljával látszik e’ vigasztalást nyújtani. Az imént említett alakok félig emelten dol­­gozvak ’s állanak majd négy lábnyi magas, ’s majd nyolczlábnyi hosszú, egy darab igen szép fehér márvány lapon, melly fölött fölül gyöngyökkel sorzott, középeit három koszo­rúval ékes’ párkány, alatt pedig az em­­lékirást tartó talapzat vagyon. Az egész két négyszögü gyámon nyugszik. Mellesleg említjük, hogy Ferenczy’mű­teremében elkészülve láthatók: gróf Brunsz­­vik József’, Kisfaludy Károly’ emlékeik, több mellképek közűt a’ Kazinczy Ferenczé, a’ leg­tisztább anlikk stílben , ’s szerencsésen talál­va. Készülőben a’ legtisztább honi márvány­ból gróf Fáy’ megrendelésére az ismeretes pásztorleány, mellyekről máskor többet. Most azon óhajtással zárjuk be e’ jelentésünket, hogy e’ béke’ kora, legyen művészetünk’ kez­dődő történetében olly korszak, mellyet a’ maradék örömmel említsen, ’s annyi művet mutathasson Ferenczytől, mennyit teremtenie lehet, hogy terjedvén hazánkban, vagyono­sabb műbarátok’ megrendelései által, Feren­czy’ művei, ezek’ látására ifjainkban ébredjen azon művészi szellem, melly most bennük aléltan nyugszik, ’s minél elébb megczáfol­­tassék azon vád, melly hazánkat a’ művészet­hez mostohának hirdeti.­so. Jósten szeges. Az égre esküvém Szemedbe néz szemem, Mert a’ szerelmi tűz Ott lángol énnekem. ’S kivítle bajosabb Kék égi csillagot, A’ tiszta csendes éj Még látni nem hagyott. De esküm’ olly nehéz Hűn teljesíteni, Mint száz egyéb kecsed’ Tündér! felejteni. A’ rózsa arcz, szelíd Arkadnak bimbaja, A’ csintalanka fő’ Tekercsbe font haja. Eskümnek elleni, Elvonják szememet, Mert ottan is kínál Nem földi élvezet. Egy angyalt képzelek Előttem lengeni, És angyal’ kellemén Nem bűn merengeni — ’S mert szívem esküjét­ Felejtni nem tudá, A’ békülést szemem Szemedben olvasá. ____ *­»• Két éj Rómában. (Folytatás.) MÁSODIK ÉJ. Utolsó szombatja volt az 1835diki kirakás­nak. A' kocsik’ hármas sorozata állt a’ festészi museum’ be nem végzett terén. A’ szabadal­mazott tömeg, művészek, nagy urak, dan­­dyk, leginkább nők, szépek, mosolygók, ’s a’ salom­ toilette’ ékszereiben, jöttek, men­tek, tolakodtak, nyomúltak a’ csukott ajtó­

Next