Athenaeum, 1838/2. félév
1838-12-09 / 48. szám
És míg emlékméi Feledség’ éje vész Örök délfényre kél Az érdemes művész. Midőn olvasóinknak e’ mű’ vázolatával kedveskedünk, szándékunk egyedül azoknak, kiknek nem lehete alkalmok magát a’ művet szemügyre venni, felőle fogalmat adnunk, csak fogalmat, mivel e’ vázolat a’ görög szabású fejek’ szépségét, azon beszélő helyzetet a’ testekben, a’ redezet’ könnyű szép folyamát nem adhatta vissza azon lágyság és tisztaságban, mellyek az eredeti’sajátai. Ott áll a’ hideg márványban, de életmelegen, a’ halál’, nemtője églaki testtel arczán, hús fájdalommal és a’ „meg kell lenni“ eszmének megfelelő vonásokkal, jobbját lefordított szövétnekére támasztva, kinyújtott baljával mákfejeket ’s más álomhozó növényeket hintve, a’ gazdagon leplezett ágyon fekvő férjre, atyára, kinek fejénél ül, karatlan egyszerű széken, egyszülött leánya’ csecsemőjét ölében tartva, mindkettő álomra hajtott fővel, lankadt tagokkal. Ezekkel szemközt a’ bánat és fájdalomtól lankadt nő ’s egyszersmind anya, szinte ülve, jobbját bágyadtan baltérdére eresztve, baljával széke’ karjára támaszkodva, égbe tekintő arczezal, mellyröl a’ bút, fájdalmat a’ vigasztalás’ egy sugára mintha széleszteni kezdené. A’ mögötte álló komoly Minerva égre emelt jobbjával ’s a’ nő’ karjára eresztett baljával látszik e’ vigasztalást nyújtani. Az imént említett alakok félig emelten dolgozvak ’s állanak majd négy lábnyi magas, ’s majd nyolczlábnyi hosszú, egy darab igen szép fehér márvány lapon, melly fölött fölül gyöngyökkel sorzott, középeit három koszorúval ékes’ párkány, alatt pedig az emlékirást tartó talapzat vagyon. Az egész két négyszögü gyámon nyugszik. Mellesleg említjük, hogy Ferenczy’műteremében elkészülve láthatók: gróf Brunszvik József’, Kisfaludy Károly’ emlékeik, több mellképek közűt a’ Kazinczy Ferenczé, a’ legtisztább anlikk stílben , ’s szerencsésen találva. Készülőben a’ legtisztább honi márványból gróf Fáy’ megrendelésére az ismeretes pásztorleány, mellyekről máskor többet. Most azon óhajtással zárjuk be e’ jelentésünket, hogy e’ béke’ kora, legyen művészetünk’ kezdődő történetében olly korszak, mellyet a’ maradék örömmel említsen, ’s annyi művet mutathasson Ferenczytől, mennyit teremtenie lehet, hogy terjedvén hazánkban, vagyonosabb műbarátok’ megrendelései által, Ferenczy’ művei, ezek’ látására ifjainkban ébredjen azon művészi szellem, melly most bennük aléltan nyugszik, ’s minél elébb megczáfoltassék azon vád, melly hazánkat a’ művészethez mostohának hirdeti.so. Jósten szeges. Az égre esküvém Szemedbe néz szemem, Mert a’ szerelmi tűz Ott lángol énnekem. ’S kivítle bajosabb Kék égi csillagot, A’ tiszta csendes éj Még látni nem hagyott. De esküm’ olly nehéz Hűn teljesíteni, Mint száz egyéb kecsed’ Tündér! felejteni. A’ rózsa arcz, szelíd Arkadnak bimbaja, A’ csintalanka fő’ Tekercsbe font haja. Eskümnek elleni, Elvonják szememet, Mert ottan is kínál Nem földi élvezet. Egy angyalt képzelek Előttem lengeni, És angyal’ kellemén Nem bűn merengeni — ’S mert szívem esküjét Felejtni nem tudá, A’ békülést szemem Szemedben olvasá. ____ *»• Két éj Rómában. (Folytatás.) MÁSODIK ÉJ. Utolsó szombatja volt az 1835diki kirakásnak. A' kocsik’ hármas sorozata állt a’ festészi museum’ be nem végzett terén. A’ szabadalmazott tömeg, művészek, nagy urak, dandyk, leginkább nők, szépek, mosolygók, ’s a’ salom toilette’ ékszereiben, jöttek, mentek, tolakodtak, nyomúltak a’ csukott ajtó