Athenaeum, 1838/2. félév
1838-07-05 / 2. szám
X^umtik Muauii, a» magyar királyi egyetem* betűivel« M 1 39 40 .Mindig ez a’ régi kaput; én nem akarom többé látni, mond boszúsan az ablak mellett állva. Egy ruhaárus épen ott mene el. ,Ime, nesztek’. ’S kaput, csákó, kard kiröpültek az ablakon. Arthur meg akará őt akadályozni, de hízelgései megszelidíték. VI. Két hét múlva három szürke kaputus katonát bilincsben vezettek keresztül Vendome’ piaczán. Egyik elfedé sapkájával ábrázatát és sírt. A’ tiszt-segéd kibonta egy ír papirost, hogy elolvassa nekik az ítéletet; az ekként hangzott: A’ katonai öltözet’ meggyalázásáért öt évi bilincsre ítéltetnek. VII. Hogyan hívták őt? kérdé az őr, ki a’ beszély’ végére jött ide. ,,Arthurnak“ mond felkelvén helyéből a’gályarab, ,Szegény ördög!‘ szólt egyike a’ hallgatóknak. Én voltam az, felelt a’ rab és befedezte sapkájával halvány arczát. Sz. JS. Magyar játékssini krónika. Jun. 23d. Kronsteini harczjáték. Ezt a’ szerencsétlen termeket csak a’ legnagyobb szükség’ idején kellene elővenni. Sem belső becse nincs, sem nézőket nem von., Jun. 24d. Garabonczás diák. — Ezen „tüneményes vígjátékot“, mellyet Munkácsy János írt ’s mellynek muzsikáját Pály Elek készítette — egyik jelesebb művész a’ másiknál, kiki a’ maga nemében t. i. — meglehetősen elkoptatta Bajza a’ maga igazgatása alatt sokszori előedatás által, úgy hogy most már Szentkirályi Móriczhoz igen illenék azt eltenni és elő nem vétetni legalább egy évig. A’ közönség már igen csendesen viseli magát előadatásakor; de igazat szólva nincs is kinek zajogni, mert, ámbár vasárnapon adatott, csak ama’ mindennapi kis közönség volt jelen , melly a’ magyar színháznak elejétől fogva, jó és balszerencse között, változhatatlan híve maradt. Egyetlenegy ember van , ki a’ Garabonczás diákban mindig nagyon jól mulatja magát ’s az egészért látszik , kaczagni. A’ színházi közönség ismeri őt, nem szükség, nem is ide tartozik megneveznünk ; egyedül azért említjük , mert azon érdeme van, hogy sokakat most már csak ő mulattat nem Csákány Laczi, mert az ő jó izű karzúgásaim nem lehet nem mosolyogni, néha vígan, néha azonban szánakodva is. — Egyik magyar hírlap minapában dicsekedett, hogy: ,,Az új igazgató úr’ vezérlete óta lehetetlen mindenben azon szabatosságot észre nem-venni, a’ magyar színházban, melly az előadásokat bélyegzi ’s melly kétségkívül ismét színházba fogja édesgetni mind azokat, kik eddig részint a’ darabok’ ezek irány talán ’s a’ közönség kivánata elleni választása, részint az előadásokban uralkodott mindenféle rendetlenségek miatt a’ színházból kimaradoztak, mert ki tűrhette volna békén, hogy gyakran a’ felhőkből ajtók, ajtódarabok húlladoztak a’ színpadra stb. mi a’ nézőre mind sértő volt. Most rend váltotta fel az illy botránkoztatásokat ’s lehetetlen a’ színházból nagyobb elegültséggel haza térni. Ha színészeinket ahhoz értő erős kar vezérli, ők sokat, hihetlenűl sokat képesek tenni.“ — Én is azt hiszem, az új igazgató alatt a’ nagy rend mindenből látszik , mert most már példáúl a’ Garabonczás diák’ tündérei nem röpülnek többé, mint a’ régi igazgatás alatt, hanem lábon járnak ’s el is vadúltak egy kicsinyt, mert nem jőnek ki magok mint az előtt, hanem a’ színpadon álló színészek csalógatják ki őket a’ színfalak közül, a’ mondandót sem a’ súgó súgja, hanem a’színészek egymásnak, mint ez ma Pergő Annával (Miskolczy Julia) és a’Szerelem’ tündérével (Szentpéteryné) történt. Csákány Laczi’ paripája is, az a’ nagy kobak fejű sárkány, részint, mert megunta a’ levegő eget, de leginkább , hogy az új igazgatás alatt nagyobb rend legyen, nem röpköd többé a’ levegőben, hanem a’ földön nyargalódzik. És így elkezdődött az egyetemes nagy rend mindenben. Attól félnek sokan , hogy illy rendnek az leszen lassanként következése, hogy a’nézőket ezután rendesebben fogja az új igazgatás kiédesgetni a’ színházból ’s végtére tökéletes, teljes rend és csend áll be, mert a’ mit egyszer már jobban láttunk, azt nem örömest nézzük meg roszabbul. — Furcsa, hogy mióta Szentkirályi úr’ igazgatóvá levő, igazgatását annyi magasztalás éri minden felől, holott még illy korán , ha akart volna sem tehetett semmit. Efféle oktalan irkálásokat Szentkirályi nehezen fogja megköszönni, mert ezek a’ becsületes embert csak compromittálják. 35. Lehetetlen, hogy 25 úrnak szavaira néhány észrevételt ne tegyek. — Azon hírlap, melly az új igazgatás alatt nagyobb renddel dicsekszik, igazságtalan; 25 úr pedig nemcsak az, hanem éles is azon fölül. Sem Szentkirályi, sem az én igazgatásom alatt nincs és nem volt olly rend, mint egy jó színháznál kívántatik. De ezt nem kell mindjárt az igazgatóknak tulajdonítani , kivált új és olly improvisálva megnyitott színháznál, mint a’ miénk. Hogy a’sárkány „földön nyargalózik“, a’ tündérek pedig „nem röpülnek“, annak nem az igazgató oka, hanem az, hogy ez új színháznak roszul készített röpítő gépezete nincs megigazítva, sülyesztőit pedig az árvíz összerongálta. Ne kívánjunk tökéletes dolgokat egyszerre, legyünk türelmesek és várjuk be idejét mindennek, meggondolván azt, hogy színházunk nem ollyan, miilyennek lenni kellene , hanem csak a’ miilyen lehet. Mutatott-e a’ közönség , vagy tán a’ nemzet, olly nagy részvételt iránta, hogy jogunk lehessen olly igen akadozni, kötődni ? Hol vannak azon összetett nagy tőkepénzek, melyekhez nyúlni lehessen, mihelyt a’ színháznál pénzszükség van , mihelyt valamit csináltatni, igazíttatni kell. A’ sors úgy akarván, hogy azon nagy országos színháztól, melly a’ dunaparton vala épülendő, elessünk, ’s talán sok időre , kötelességünk eme’ fölépűltet pártolni ’s azokat becsülni, kik építették és fenntartásában buzgólkodnak; köszönettel tartozunk azon kis számú , de tiszta hazafiúi érzésű részvényes seregnek , hogy a’ színház megnyittatott, köszönettel Föhrváry Gábornak, ki hnfiúi tettekben keresi dicsőségét és nem múlandó hiúságát. Ezen nemes hazafiak nélkül talán nem volna színházunk, vagy ha volna is épület, zárva állana. Mi az igazgatást illeti, való, hogy az igazgató’ kötelessége rendet tartani, de, hol a’ történt rendetlenségnek nem ő oka, ott méltatlan az akadozás. A’ magyar színház’ igazgatójának nincs szabad keze, ő egy választmány’ végzéseitől függ, minek a’ dolog’ természeténél fogva inkább akadályozó , mint előmozdító befolyása van az igazgatásra. Ez csalhatatlanúl hiba, melly akkor követtetett el, midőn a’ részvényes társaság alakult ’s most már csak bajjal lehet rajta segíteni. Segíteni azonban kellene, mert így végtére is csak káros következése leend. Ezeket, kevesen tudják ’s még is irkáinak szüntelen és vitatkoznak, ’s mindent az igazgatónak tulajdonítanak , holott az igazgató nem egyéb mint szabad akarat nélküli gép. Legyünk több türelemmel, az idő mindent kifejtene. Szentkirályi Móricában egy fiatal , buzgó, munkás igazgatót nyert színházunk; kívánjunk neki tartós kedvet, türedelmet és tanulási szorgalmat, mert egyszerre nem lehet mindenhez értő, mindent átlátó színházi igazgató senki ’s a’ művészet is nehezebb, hogysem mindjárt felfoghassuk, ahhoz sok stúdium kell, az igazgatáshoz pedig sok véres verítékkel szerzett tapasztalás. Figyelmeztetni szükséges és kell a’ színházi igazgatót is minden észrevett hibákra, de igazsággal és örökké csak az ügy’ javát tekintve. Az új igazgató sok jót fog tehetni, annyival inkább, mint hogy ő szerencsés a’ kezdetbeni akadályokon túl lenni, ’s egész erejét annak szentelheti, hogy a’ gépnek most már alkalmasint mindenütt beillesztett kerekeit, sebesebben mozgassa._________ Bajza*