Athenaeum, 1838/2. félév

1838-07-05 / 2. szám

X^umtik Muauii, a» magyar királyi egyetem* betűivel« M 1 39 40 .Mindig ez a’ régi kaput; én nem akarom többé látni, mond boszúsan az ablak mellett állva. Egy ru­haárus épen ott mene el. ,Ime, nesztek’. ’S kaput, csákó, kard kiröpü­ltek az ablakon. Arthur meg akará őt akadályozni, de hí­zelgései megszelidíték. VI. Két hét múlva három szürke kaputus katonát bi­lincsben vezettek keresztül Vendome’ piaczán. Egyik elfedé sapkájával ábrázatát és sírt. A’ tiszt-segéd ki­­bonta egy ír papirost, hogy elolvassa nekik az ítéle­tet; az ekként hangzott: A’ katonai öltözet’ meggya­­lázásáért öt évi bilincsre ítéltetnek. VII. Hogyan hívták őt? kérdé az őr, ki a’ beszély’ végére jött ide. ,,Arthurnak“ mond felkelvén helyéből a’gályarab, ,Szegény ördög!‘ szólt egyike a’ hallgatóknak. Én voltam az, felelt a’ rab és befedezte sapkájával halvány arczát. Sz. JS. Magyar játékssini krónika. Jun. 23d. Kronsteini harczjáték. Ezt a’ szerencsétlen termeket csak a’ legnagyobb szükség’ i­­dején kellene elővenni. Sem belső becse nincs, sem nézőket nem von., Jun. 24d. Garab­onczás diák. — Ezen „tü­neményes vígjátékot“, mellyet Munkácsy János írt ’s mellynek muzsikáját Pály Elek készítette — egyik je­lesebb művész a’ másiknál, kiki a’ maga nemében t. i. — meglehetősen elkoptatta Bajza a’ maga igazgatása alatt sokszori előedatás által, úgy hogy most már Szentki­rályi Móriczhoz igen illenék azt eltenni és elő nem vétetni legalább egy évig. A’ közönség már igen csen­desen viseli magát előadatásakor; de igazat szólva nincs is kinek zajogni, mert, ámbár vasárnapon ada­tott, csak ama’ mindennapi kis közönség volt jelen , melly a’ magyar színháznak elejétől fogva, jó és bal­szerencse között, változhatatlan híve maradt. Egyet­lenegy ember van , ki a’ Garabonczás diákban mindig nagyon jól mulatja magát ’s az egészért látszik , ka­­czagni. A’ színházi közönség ismeri őt, nem szükség, nem is ide tartozik megneveznünk ; egyedül azért em­lítjük , mert azon érdeme van, hogy sokakat most már csak ő mulattat nem Csákány Laczi, mert az ő jó izű kar­zúgásaim­ nem lehet nem mosolyogni, néha vígan, néha azonba­n szánakodva is. — Egyik magyar hírlap minapában dicsekedett, hogy: ,,Az új igazgató úr’ vezérlete óta lehetetlen mindenben azon szabatosságot észre nem-venni, a’ magyar színházban, melly az e­­lőadásokat bélyegzi ’s melly kétségkívül ismét szín­házba fogja édesgetni mind azokat, kik eddig részint a’ darabok’ eze­k irány talán ’s a’ közönség kivánata el­leni választása, részint az előadásokban uralkodott mindenféle rendetlenségek miatt a’ színházból kimara­­doztak, mert ki tűrhette volna békén, hogy gyakran a’ felhőkből ajtók, ajtódarabok húlladoztak a’ szín­padra stb. mi a’ nézőre mind sértő volt. Most rend vál­totta fel az illy botránkoztatásokat ’s lehetetlen a’ színházból nagyobb elegültséggel haza térni. Ha szí­nészeinket ahhoz értő erős kar vezérli, ők sokat, hi­­hetlenűl sokat képesek tenni.“ — Én is azt hiszem, az új igazgató alatt a’ nagy rend mindenből lát­szik , mert most már példáúl a’ Garabonczás diák’ tün­dérei nem röpülnek többé, mint a’ régi igazgatás alatt, hanem lábon járnak ’s el is vadúltak egy kicsinyt, mert nem jőnek ki magok mint az előtt, hanem a’ szín­padon álló színészek cs­alógatják ki őket a’ színfalak közül, a’ mondandót sem a’ súgó súgja, hanem a’szí­nészek egymásnak, mint ez ma Pergő Annával (Mis­­kolczy Julia) és a’Szerelem’ tündérével (Szentpéteryné) történt. Csákány Laczi’ paripája is, az a’ nagy kobak fejű sárkány, részint, mert megunta a’ levegő eget, de leginkább , hogy az új igazgatás alatt nagyobb rend legyen, nem röpköd többé a’ levegőben, hanem a’ föl­dön nyargalódzik. És így elkezdődött az egyetemes nagy rend mindenben. Attól félnek sokan , hogy illy rendnek az leszen lassanként következése, hogy a’né­zőket ezután rendesebben fogja az új igazgatás kiédesgetni a’ színházból ’s végtére tökéletes, teljes rend és csend áll be, mert a’ mit egyszer már jobban láttunk, azt nem örömest nézzük meg roszabbul. — Furcsa, hogy mióta Szentkirályi úr’ igazgatóvá levő, igazgatását annyi magasztalás éri minden felől, holott még illy korán , ha akart volna sem tehetett semmit. Efféle oktalan irkálásokat Szentkirályi nehezen fogja megköszönni, mert ezek a’ becsületes embert csak compromittálják. 35. Lehetetlen, hogy 25 úrnak szavaira néhány észre­vételt ne tegyek. — Azon hírlap, melly az új igazga­tás alatt nagyobb renddel dicsekszik, igazságtalan; 25 úr pedig nemcsak az, hanem éles is azon fölül. Sem Szentkirályi, sem az én igazgatásom alatt nincs és nem volt olly rend, mint egy jó színháznál kíván­tatik. De ezt nem kell mindjárt az igazgatóknak tu­lajdonítani , kivált új és olly improvisálva megnyitott színháznál, mint a’ miénk. Hogy a’sárkány „föl­dön nyargalózik“, a’ tündérek pedig „nem röpülnek“, annak nem az igazgató oka, hanem az, hogy ez új színháznak roszul készített röpítő gépezete nincs meg­igazítva, sülyesztőit pedig az árvíz össze­rongálta. Ne kívánjunk tökéletes dolgokat egyszerre, legyünk tü­relmesek és várjuk be idejét mindennek, meggondol­ván azt, hogy színházunk nem ollyan, miilyennek lenni kellene , hanem csak a’ miilyen lehet. Mutatott-e a’ közönség , vagy tán a’ nemzet, olly nagy részvételt iránta, hogy jogunk lehessen olly igen akadozni, kö­tődni ? Hol vannak azon össze­tett nagy tőkepénzek, melyekhez nyúlni lehessen, mihelyt a’ színháznál pénzszükség van , mihelyt valamit csináltatni, igazít­­tatni kell. A’ sors úgy akarván, hogy azon nagy or­szágos színháztól, melly a’ dunaparton vala épülendő, elessünk, ’s talán sok időre , kötelességünk eme’ föl­­épűltet pártolni ’s azokat becsülni, kik építették és fenntartásában buzgólkodnak; köszönettel tartozunk azon kis számú , de tiszta hazafiúi érzésű részvényes seregnek , hogy a’ színház megnyittatott, köszönettel Föhrváry Gábornak, ki h­­nfiúi tettekben keresi dicső­ségét és nem múlandó hiúságát. Ezen nemes hazafiak nélkül talán nem volna színházunk, vagy ha vol­na is épület, zárva állana. Mi az igazgatást illeti, való, hogy az igazgató’ kötelessége rendet tartani, de, hol a’ történt rendetlenségnek nem ő oka, ott mél­tatlan az akadozás. A’ magyar színház’ igazgatójának nincs szabad keze, ő egy választmány’ végzéseitől függ, minek a’ dolog’ természeténél fogva inkább aka­dályozó , mint előmozdító befolyása van az igazgatás­ra. Ez csalhatatlanúl hiba, melly akkor követtetett el, midőn a’ részvényes társaság alakult ’s most már csak bajjal lehet rajta segíteni. Segíteni azonban kellene, mert így végtére is csak káros következése leend. E­­zeket, kevesen tudják ’s még is irkáinak szüntelen és vitatkoznak, ’s mindent az igazgatónak tulajdoníta­nak , holott az igazgató nem egyéb mint szabad aka­rat nélküli gép. Legyünk több türelemmel, az idő mindent kifejtene. Szentkirályi Móricában egy fiatal , buzgó, munkás igazgatót nyert színházunk; kívánjunk neki tartós kedvet, türedelmet és tanulási szorgalmat, mert egyszerre nem lehet mindenhez értő, mindent át­látó színházi igazgató senki ’s a’ művészet is nehe­zebb, hogysem mindjárt felfoghassuk, ahhoz sok stú­dium kell, az igazgatáshoz pedig sok véres verítékkel szerzett tapasztalás. Figyelmeztetni szükséges és kell a’ színházi igazgatót is minden észrevett hibákra, de igazsággal és örökké csak az ügy’ javát tekintve. Az új igazgató sok jót fog tehetni, annyival inkább, mint hogy ő szerencsés a’ kezdetbeni akadályokon túl len­ni, ’s egész erejét annak szentelheti, hogy a’ gépnek most már alkalmasint mindenütt beillesztett kerekeit, sebesebben mozgassa._________ Bajza*

Next