Athenaeum, 1838/2. félév
1838-12-09 / 48. szám
hassék alacsony zsarnok. Ez a’ nagy amerikainak teljes fénykoszorúja: diadalmas hadvezér , hol a’ legvérmesebb remények is elcsüggedhetének; szerencsés uralkodó egy egészen kisértetlen pálya’ ezernyi nehézségei közt; — de hadvezér, kinek kardja csak akkor hagyá el hüvelyét, ha azt természetünk’ első törvénye kívánta ; ’s uralkodó, ki, miután a’ legfőbb hatalmat megízlelő, szelíden és dicsekvés nélkül kívánta , hogy vétessék el tőle a’ pohár, ’s ki csak annyira nedvesíté ajkait az olly sokakat elkábító itallal, menynyire ezt isten ’s hon iránti legszentebb, legünnepélyesb kötelesség parancsold. Utolsó lehelletéig megtartá e’ nagy hazafi egy olly hadvezér’ characterét, ki a’ béke’ védangyala, ’s egy olly status férfiét, ki az igazság’ barátja és menedéke volt. Haldokolva örököseinek hagyá a’ kardot, mellyet a’ szabadságháborúban visele, ’s azt parancsold nekik: „Sohase vonjátok azt ki hüvelyéből, kivévén tin védelmetekre, vagy hazátok’és annak szabadsága’ utalmára; de ha illy ügyben kivonátok azt, ne dugjátok be ismét’s ne adjátok ki kezeitekből, hanem inkább kezeitekben tartva, haljatok meg — szavak, melyeknek egyszerűn felséges jelentését Róma ’s Athen’ szónokai sem múlták felül. Minden századok’ történetíróinak ’s bölcseinek kötelessége lesz, e’ nagy férfiról minden alkalommal magasztalva emlékezni, ’s minden idők’ végéig a’ Washington’ halhatatlan nevének adózott tisztelettől kell mérni a’ haladást, mellyet emberi fajunk bölcseségben ’s erényben teend. J Ferenczy István szobrászat ávei. 1. A’ kecskeméti emlék. Egy kőmetszéssel. Ferenczy István’lapjaink jelen félévi 34. számában említett műve, miután October’ végén a’ két fővárosbeli műbarátok’ kedvéért néhány napig felállítva ’s folytonosan számos nézőktől látogatva lett volna, nov. 1 sején Kecskemétre érkezett ’s ott a’ ref. collegium’ könyvtárának éjszaknyugoti oldalán a’ falba állíttatott. A’ két napig tartó munka’ folytában a’ város’ minden rangú közönsége, a’ művész és mű iránti részvétel bizonyítólag, szakadatlanig számosan sereglett a’ könyvtári terembe. Nov. Adikán késő estve, midőn a’ mű, állása’ helyéig emeltetvén, a’ deszkázatból kitáratnék, a’ jelen voltak a’ művészt hosszas öröm ’s éljen-kiáltással üdvözlették. Az egészen bevégzett munka után nov. 4. részint azon örömet kijelentőleg, hogy Kecskemét’ városa hazánk’ első szobrászától egy nagyobb nemű műdarabot bírhat, részint és főkép az azt megrendelő nemeslelkű asszonyság ’s a’ művészet iránti tiszteletből a’ nevezett collegium’ oratóriumában igen számos mindkét nembeli közönség előtt, a’ nevemlék ifjúság’ éneküdvözlete után, Tatay András ottani professor egy jó hatású beszédet mondott, mellynek, a’ hely’ szűke miatt, mi csak egypár helyeit emeljük ki: „És valljon, kinek köszönjük — így szól a’ beszéd — ez iskolánk’ nem mondom ritka, de hazánkban hitsorsosunk’ minden iskolái között egyedüli*) szerencséjét? Ama’ rövid és szerény aláírás mutatja. Szánthó Mártonná szül. Kúthy Julianna, kedveseinek emlékül. Te vagy hát az, mélyen tisztelt asszony, ki a’ midőn szeretett férjedre, kedves leányodra’s egyetlenegy unokádra a’ halál irgalmat nem ismerő angyala, lefordított fáklyával jobbjában, baljával örök álomba szenderítö virágokat hintene ’s földi örömidnek és boldogságodnak elpusztításával fenyegetné szívedet, keservid' özönében elalélva ölél nyugvó kedvesid’ pormaradványinál. De ím a’ tudomány ’s szépművészet’ szelíd istennője égi mosolylyal kezéig feléd, balja’ gyenge illetése tompuló érzéseidet varázshatással ébreszti fel ’s a’ dicsőség’ fenn lebegő koszorúi felé mutató jobbjával ezt inti feléd: Föl leányom, e’ múlandó földi tárgyakról emeld föl érzéseidet! ’S te megértéd, te követed az istennő’ intését ’s a’ fájdalom ’s égi vigasztalás’ vegyületével arczodon áldozatot tevés, gazdag áldozatot ’s elvesztett halandó kedveseid helyett, soha ki nem haló kedveseket nyerél tőle jutalmúl........ Kedvesebb jutalom neked nemes tetted’ önérzete, mint bár milly külső üdvözlés! fogadd el egyszerű, de tiszta kebelből eredt hálánkat, fogadd el azon nyilatkozást, hogy a’ te ’s elhúnyt kedveseid’ *) A’ debreczeni ref. főiskola’ könyvtára Csokonai Vitéz Mihály’ mellszobrát bírja carrarai márványban , szinte Ferenczytől. Szer.