Athenaeum, 1839/1. félév

1839-03-14 / 21. szám

328 vissza­hányva minden lehetséges hírlapok’ leg­újabb számai. Négy óra van, négy öt szorgalmas dol­gozó ül az asztal körül, mert a’ lap’ tulaj­donképi összeállítása most kezdődik. A’ párisi újságírók’ életének ezen leg­főbb órája szokott egyszersmind látogatók­ és kérőkkel bővelkedni. Ezek főképen könyv­­árosok és irók, legújabb szerzeményeikkel terhelve, kik fejeket azon épen nem törve, hogy a’ könyv’ módja, szelleme, becse leg­­kevésbbé is megfelelend a’ dicsérettel emlí­tésnek, gyakran erőltetve akarnak „egy jó czikkelyt“ kapni. Illy esetekben a’ szerkesz­tőnek fáradatlan figyelemmel és egész pártat­lanságával fel kell fegyverkeznie, hogy illy kivánatoknak ellenállhasson ’s erkölcsi köte­lességét teljesítse , mellyet lapjainak olvasói iránt magára vállala. ’S még is gyakran a’ legjobb akarat sem gátolhatja meg, hogy itt ott olly czikk­be ne csúsznék, mellyet csak személyes szívességből, nagy és elutasíth­at­­lan kérésekre ’s gyakran csak a’ magány vi­szonyok’ leggyöngédebb tekinteteiből leh­ete felvenni. — Könyvárosokon és szerzőkön kivű­l még olly emberek is fúrják be magokat naponként a’ hivatalba, kik azt állítják , hogy a’ leg­fontosabb dologban elmulhatlanul kell beszél­niük a’ szerkesztővel, vagy kik a’ kapusnak adott rendelések’ ellenére is, minden kérde­zés nélkül betörnek szobácskájába, ezen san­ctum sanctorum-ba, hová magát elsán­­czolta. Fontos dolgaik többnyire végetlen hosszú történetekből állanak, mellyek más senkit nem érdekelhetnek magokon és köze­lebbi szomszédaikon kivű­l ’s mellyet ők a’ szerkesztő’ kínjára végetlen hosszan fonnak ki; mert ez fájdalmasan veszi észre, hogy egy óra a’ másik után elmúlik, ’s nem so­kára késő lesz e’ vagy ama’ szükséges mun­kához fogni; de a’ látogató mit sem vesz észre a’ szerkesztőnek ezen lélekkinjából, meg nem foghatja, hogy lehet valakinek más dolga is, mint őt kihallgatni ’s kérdéseire fe­lelni. Szerencsére néha az újságok némi kár­pótlásul , mellyet a’ jó ég küld nekik az illy látogatások’ kínjaiért, politicai barátaiktól, kik ugyan azon párthoz tartoznak velek, be­cses közléseket, jeles eszméket kapnak; az illy félbeszakasztásoktól épen nem retteg a’ szerkesztő, sőt naponkét óhajtja őket. Hat órakor kiürül a’ szerkesztő szoba, a’ dolgozó társak mind ebédhez ülnek ’s ki­­lencz óráig nyugosznak; ekkor másik munka kezdődik, azon új híreket kell felhozni, m­ely­­lyeket az esti lapok hoznak, ’s a’ délután’ eseteit, a’ kamarák’ munkálatait összeállíta­ni. Azután az egész hírlap’ szedése rendbe hozatik, a’ Metteur en page (első szedő, ki a’ felosztásra stb. ügyel) a’ sajtó műhely­ből első, elmondja mi van már kiszedve a’ politicai hírekből, feuilletonból, párisi hírek­ből, hirdetésekből stb., maradt-e még kézirat, vagy kivántatik-e ötven, száz vagy kétszáz sor, hogy a’ lap beteljék. Míg ez mind rend­be jó, rendesen éjfél lesz, ’s ekkor kiki el­végző dolgát, az egy szerencsétlen javitnokot kivevőn, ki a’ javítási ívre hajolva, tollal kezében törekszik a’ nyomtatási hibákat, minden irók’ ezen hydráját és ostorát, ki­hányni. — A’ sajtók egész éjszakán dolgoznak. Reg­gel korán asszonyok látnak munkához a’ saj­tó műhelyben, a’ h­irlapíveket összehajtogat­va ’s a’ párisi előfizetők’példányait papirsze­­letekkel beragasztva; nyomban ezután a’ ki­hordok veszik által az újságokat, hogy minél előbb kioszszák ; de a’hírlap gerant-jának is, ki az ország’ ellenében a’ felelőséget viszi, fenn kell már lennie, hogy tulajdon kezével aláírja azon példányt, melly törvényes ren­deletek szerint a’ király’ procurátoránál téte­tik le. Ha a’ Páris’ számára szükséges példá­nyok kinyomattak, a’ tartományi példányok’ nyomatásáh­oz fognak, az úgy nevezett „edition des départements“h­ez; egy külön szerkesztő átfutja e’ közben a’ megérkezett reggeli le­veleket, hogy a’ külső olvasóknak a’ tegnap­ról jelölt számban a’ legújabb híreket is tud­­tokra adják. A’ költség, mellyet a’ párisi politicai h­irek' szerkesztése és nyomtatása megkíván, igen nagy, — ’s ez még rendkívül szaporítva van a’ kezességi öszvet’ kamatai, az adók és bé­lyegpénzek által. Templomban. Emelt helyen kegyes hitszónok áll ’S hatalmas ajkb­ól — Ki alkotott ezer világokat — Isten’ beszéde szól.

Next