Athenaeum, 1839/1. félév
1839-03-31 / 26. szám
pórok ne üljenek az ország közé, mint az előtt.“ Nagyobbítá ezen elválasztó hézagot a’ külön népségek között az ellenreformatio is, a’ kedélyeket gyűlölséggel töltvén el: a’ Calvint és Zwinglit követő magyarok vallásukat magyar hitnek nevezők, ellentétben a’ Lutherhez szító németek’ vallásával, mellynek ők német hit nevet adának. Ámbár tehát közepette a’ szünetlen harczzajnak ’s pártforrongásnak a’ nemzetségi sajátságok’ összefüggő kifejtése nem tűnik is nyilván elő, az öröklött viszonyok ’s azoknak kifejezése mégis természetes állandósággal fenntartatott a’ külső feltételek’ befolyása ’s az azokból eredő szellemi hatás által, ’s néha ott is meglepőleg nyilatkozik , hol egyébiránt magyar és német polgári ’s vallási szabadsága’ védelmére szorosan egyesülni láttatik; minél fogva a’népségi sokféleség még mindig, de e’ korban kivált, belső rákfeneként rágódott a’ haza’ elemein. A’ királyi hatalom nem magában az egész nép’ általános ragaszkodásában a’ fejedelemhez, sem az országos intézetekben, melylyeket a’ belső forrongás nagy részint elnyelt vagy erejüktől megfosztott, hanem, kivált Rudolf alatt, az országba eleinte a’török hatalom ellen segélyül behozott, később ennek csak ürügye alatt bentartott idegen, német, spanyol, vallon seregben kereste ’s találta támaszát, mi épen azért, mivel nem nemzetiségi elemen alapult, erő nélküli, ingadozó vala. Ezen hadaknak pedig erőszaktételei ’s tábornagyaik’ zsarnoki kénye, meg a’ hanyagság vagy gyöngeség a’ török elleni háborúkban, és a’vallás’szabadságának elnyomása ’s egyéb hibás kormány fogások, miként az egymást fölváltó forradalmak ’s a’ föllázadtak nyilatkozásai tanúsítják, bizonyos keserűséggel ’s bizodalmatlansággal tölték el a’ kedélyeket. Minek szükséges következménye volt, hogy a’ kormánynak legjobb szándékú intézményei sem hatottak sikeresen a’ nemzet’ szivébe. A’ nemességet, általánosan véve, önzés, pártgyűlölség, féktelenség ’s bizodalmatlanság bélyegzi; egy rész pártfeje iránti hűségében ingadozó, személyes érdek- ’s önhaszonnak hódolt; sokan a’ közzavarban mintegy mesterséget űztek rablások ’s fosztogatásokból ; ’s míg a’ haszonlesők szolgailag ragaszkodtak a’ kormány’ érdekéhez, a’ szabadelműek, az árnyat is kísértetnek tartva, ’s nemzetiségükért túlbuzgóévá, részint végetlen sérelmi panaszokba merültek, részint lázongó terveket koholtak; de voltak, kik tiszta ’s nemes kebellel fogván fel a’ nemzet’ ügyét, szilárd erővel ’s állhatatos áldozattal, ámbár nem mindig sikeresen, vívtanak a’ szabadságért’s ápolták a’ nemzetiséget. A’városi lakosság, vagy polgárság, szakadékainak fentartásában féltékeny ’s azoknak szaporítására törekvő, szünetlen súrlódásban volt a’ nemességgel ’s a’ hon’ védelmére rendelt, de fegyelmetlen és féktelen külhadakkal é s tábornagyaikkal, kiket azon időben általánosan kény és pénzszomj és zsarnokság bélyegez ; sőt akadunk jelenésekre, kivált Szegesben, mellyekben város várossal állott, jogainak védelme vagy sérelmeinek megtorlása miatt, ellenségesen szemközt a’ csatamezőn. A’ pórság’ állapota kevéssel jobb a’rabszolgaságnál; erre nehezedett a’ hon’ nyomorúságának legnagyobb súlya, mi annál nyomasztóbb vala, minthogy ez más osztályra sem támaszkodhatott ’s védelmért is hasztalan sóhajtozott; az 1514k i pórháború miatt költözködési jogától is megúsztatván, majdnem egy évszázadon át ura’ földéhez volt karmával együtt bilincsezve; az 1548ki 26dik törvényczikkben a’ földesurak önmagok megvallják, hogy ezeknek elnyomatása kiált égbe büntetésért ’s okozza leginkább a’ hon’ sülyedését. A’ magyar pórság’ ezen állapotában osztozott a’ tót és oláh is, mellyet azonfelül a’ még mindig nyilatkozó nemzetiségi előítélet is nyomott. — Azonban, tagadhatatlan, hogy a’magyaroknak nemzetiségi elszigeteltsége ’s előítélete az idegen nemzetiség ellen, lényeges befolyása volt a’ nemzetiségnek az iszonyú nyomorúság- ’s belső feloszlásban is megmentésére; valamint más részről a’ székelyek’ és szászok’ összetartása talán egyetlen, bizonyosan leghatalmasb védfal volt a’ közös szolgaságba sülyedés ellen. A’ törvényhozás tükre a’ hon’ szomorú állapotának ’s leginkább a’ nemzeti jog’ sérelmeivel, a’ katonai zsarnokság’ megfékezésével , katonai szolgálat’ ’s hadi terhek’ szabályozásával ’s felosztásával, adó’ ’s haminczad’ rendszerezésével foglalkozik; tehát közvetve az osztályok’ jogai ’s terheinek kifejtésére irányoz; a’ tulajdonképi közjó’ eszközle