Athenaeum, 1839/2. félév
1839-09-01 / 18. szám
TUDOMÁNYOK’ ÉS SZÉPMÜVÉSZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők SCHERET, VÖRÖSMARTY, szerkesztő társ RAJZA, ----- I—H'ultr HARMADIK ÉV. VTI -------------------------.Másorlik félév. Pest, September’ 1. 1880. 18. szám. Tartalom: Iran és Turan (Pusizky Ferencz), — Sírkertben (Beöthy Zsigmond). — A’ padlásszobácskában. Vége (Nay Ignácz). — Magyar játékszíni krónika. — Egyveleg. Iran és Turan. A’ régi világ’ egyik ős regéje szerint, mellynek viszfénye csaknem minden vallásban lángol, a’ végetlen illőből két istenség fejlett ki, Ormosd és Ármány, mind a’ kettő fényisten. De az irigység sötétté tévé Ármányt, ’s mint Ormosd a’ jónak, úgy lett , a’ rosznak teremtője, földön, ’s egekben. E’két istenség uralkodik a’ múló felett, ’s földön ’s egekben meg nem szűnik karczok. Azonban ezen kiáltó ellenhangok is végre öszhanggá olvadandnak; az emésztő tűz, mellyel Ármány a’ világot eltörleni merényelte, a’ poklot is kiégeti, ki Ármány’ lelkéből a’ roszat; ’s Mithras, mind a’ két isten’ rokona, a’ napnak nemteje, melly felváltva a’ fény’ és sötétség’ országában mulat, közbenjáró a’ két istenség közt, ’s midőn őket megbékíti, fényben ’s világban úszik az újjá’ született világ. Ezen istenharcz a’ földön, ’s minden ember’ kebelében találja ellenképét, kinek élete harcz és kétes szerencsével vívott csata a’ rész ellen, — a’ léleké a’ testtel, — míg a’ halál ezen ellentételt is feloldja, ’s test és lélek ős elemeihez visszakerül. Mint az egyes ember’ sorsában, úgy tükrözik a’ perzsák szerint ezen ösrege az emberi nem’ történeteiben is, és így két főhelye van a’ földi hatalomnak Iran és Turan, ’s két fő uralkodik felette, ’s egy sem elégszik meg osztályrészével, ’s végetlen köztök a’ harcz. Mert győzessék bár le az egyik, mégis halhatatlan , mint az eszme, mellynek képviselője , hajlékonyan kibú a’ győző’ kezei alól, vas buzogány el nem ölheti benne az életerőt, ’s a’ gyenge törpét egy pillanat rettentő óriássá változtatja. Végre a’ csata maga megengeszteli a’ bűnt, Turan’ vétke a’ folyt vérnek tengerében elfojtatik, a’ harcz maga megnemesíti a’ sötétség országát, ’s egy új dicső kor kezdődik, mellynek boldogsága eltörlendi a’ régi véridők’ emlékezetét. Változó színcsillámmal jelenik meg ezer regében a’ keleten ezen mélyelmü világnézet, mellyben, mint a’ tiszta sugár a’ szivárvány’ színeiben, rejtezik a’ történetek’ talányának megfejtése. Mint egy óriási gyümölcsfa emelkedik az európai művelődés, mellynek teteje a’fellegek’ tartománya felett örök napfényben csillog; nemzetek találnak nyughelyet ágai alatt, nemzeteket táplál gyümölcse, mellyet aranyszár- 18