Athenaeum, 1840/1. félév
1840-06-11 / 47. szám
Elsö félév. at sas ki 100 oá. TUDOMÁNYOK.’ ÉS SZÉPMÜVÉSZETEK’ TÁRA. Kiadó szerkesztők: SCJIEDESI , VÓRÖSHKABW 3 szerkesztő társ: BAJZA.. St NEGYEDIK ÉV Pesty junius’ 11. 1810. 43. számi Tartalom ! Hogyan lehet korunkban régi műtárgyakat előadni? (Henszlmann Imre). — Bölcs Lokman’ meséi (Hunfalvi). — Kettős gyógyulás. Folytatás (—r—). — Magyar játékszíni krónika. — Egyveleg (*** és —jd—). — Hogyan lehet korunkban régi műtárgyakat előadni? Minden művészet valláson alapul; mert minden művészet halhatlan lelkünk’ kifejezése, melly az istenséggel legszilárdabb összeköttetésben áll. Az indusok ’s aegyptusiak a’ lélek’ vándorlásában hívén azt, a’ pantheismus’ törvénye szerint az istenségből számlázottnak nézték, kibe fokozatos haladás után visszatérendő vala. A’ görögök ’s rómaiak a’ helyett, hogy az embert magasztalták volna, inkább istenöket alázták le, ’s emberítették, hozzájok könnyebben közelítendők. E’ nézletök bár nagyobb öntudatukból származott, mint az indusoké 's aegyptusiaké vala , még is az utóbbiak nézeteikkel egy czélt tűzött ki magának t. i. az istenség’ könnyebb hatását az emberi lélekre ’s annak szigorúabb összekapcsolását a’ legfőbb lénynyel. A’ keresztény vallás ugyan mint az ember’ eszméletének legfenségesebb következménye, másféle viszonyba helyező az embert istenéhez, mindazáltal el nem mellőzé az istenség’ cselekvőségét lelkünk és kedélyünkben. Mig a szilárdabb összeköttetés a’ legfőbb lény és teremtménye közt fenmaradó , addig tehetségében állott ennek műveket teremtenie, melylyek szinte új független és sajátos lények valának. Illy szempontból indúlván ki, a’ művészetet soha a’ természet’ száraz majmolásának nem lehet tekintenünk, mert teremtményei (a’ szó’ legfenségesebb értelmében) csak a’ valódi tárgyak’ nézetein alapulnak, mellyeket azelőtt még művekké válnának a’ képzelő tehetségben az anyagnak (mellyben előadandók) kivonatai szerint átalakítani szükséges, mivel sem beszélő embereket könyvbe foglalni, sem hússal festeni nem lehet, sem márványban valódi természetet előadni , de lehet életet önteni az írásba, életet adni a’ képnek, eleveníteni a’ márványt is; ’s igy ha valaki azt mondja: e’ leírás, e’ szobor eleven, nem puszta szójárással él, és hasonló ítélet való lévén, a’ művésznek legnagyobb dicséretére válik. De ha ő műveinek illy életet akar szerezni, elkerülhetlen szükséges, hogy azok képzelő tehetségében is éljenek, mielőtt ezen életet alakokban érzékíthetné (versinnlichen), és úgy szólván benne szülessenek. Lelkünk’ e’ cselekvősége némileg közelít az istenség’ teremtő’ tehetségéhez (a’ mennyire képesek vagyunk azt átlátni), és soha végre nem hajtható, ha magunk az a’ legfőbb lénynyel szoros