Athenaeum, 1840/2. félév
1840-11-26 / 43. szám
676 1)) Fogott látni, forrjon látni, fogna látni, fogott volna látni: c) Látanda, látandott, (látandjon, látandana, látandott legyen, látandott volna?). Az I. alattiakat egyenes jelentésű, a’ II. alattiakat feltételezett jelentésű időknek hívom, nem mintha ez által jelölném meg legpontosabban természetűket, hanam különbség’ kedvéért. — Az idő múltból, jelenből és jövendülől áll, mindeniket a’ gondolat kisebb részekre osztja fel. Ugyan is van kezdő jelen, tartó jelen, és véglett jelen; a’ múltban van egyidejű múlt (viszonyos múlt), független múlt, és régmúlt; a’ jövendőben ^stn fűrgetlen jövő és f ií g flf ö jifvő. Van-e mindezekre időalakja a’ magyar igének az I-ben? Jelen időalakotj'|j;vala. Múlt időalakok j J^Jotit /látott^vala. Jövő időalakok j IjJant,0“’ Jelen idők. Láttartó jelent tesz; lát va |a , ha végzett jelentésre nem tudom, mi azt majd nem kimutattuk a’szokásból,’s régibb iratok igen határozatlanul élnek vele. Kezdő jelenre nincs időalakunk, azt (vagy bizonyos igék, vagy) szófűzés által fejezzük ki. M u 11 i dő k. Lát a más körülménynyel egyidejű multat, látott független múltat, és látott vala régmúltat teszen. Látavala iránt szinte nem vagyok tisztában. Erre Fáy Andrásnak ezen helye tanulságos: „Épen meg iráni vala fenebbi rubrumát értekezésemnek, ’s bevezetés felett rág ám tollamat, midőn jolsvay barátom halkkal szobámba lép.“ Itt megírám vala és rágám viszonyos idők, mert lép adja meg az időhatározást; hanem meg irám vala és rágám közt is van különbség, mert az utósó a’ lép igével, melly lépett helyett áll, egyidejű, ’s ha nem inkább megirtam vala kellett mondani, úgy meg iráni vala viszonyos időhöz való viszonyt jelentene, ’s lát a vala idöalak meg volna határozva. De valóban megírtam valá-nál azaz régmúlt idönek van itt helye. Minthogy pedig a’ lát a valá-t bizonyosan jóhangzat kedvéért az újabb szokás látott volna helyett használja, hogy a’halomra gyűlő volnaelkerűljük, ’s nincs ok, miért ezt helyben hagyjuk, tanácsos azon időalakkal soha régmúlt értelemben nem élni. Jövő idők. A’ független jövő: fog látni, a’ függő: látand. Meglátom is független jövő, még pedig, mint gondolom, magyarosabb mint fogok látni, de az nem időalak , hanem szófűzés. Legyen itt például Fogarasinak egy helye: „Évek fognak eltelni, ’s váltójogi munkák egymást érni, mig az elvek, mellyekből váltó törvénykönyvünk magyarázandó , teljesen kifejtve, felfogva ’s elfogadva lehetendenek“*).—Fognak eltelni független jövő , lehetendenek függő. A’ függő jövő feltételt is foglalhat magában, p. o. meg foglak látni (vagy, meglátlak)ha Pestre jővéndesz. Ha esőre end , sár lesz vagy fog lenni. A* múlt idők közöl az egyidejű multat legnehezebb tisztán felfogni, miért is nem lesz fölös a’ mondottakat egykét észrevétellel megtoldani, mivel más körülménynyel egyidejű , tartó múltnak látszik sokszor. Innen a’ latin nyelvben a’ tartós cselekvést, szenvedést stb. imperfectummal, azaz egyidejű múlttal fejezik ki. Nyelvünkben többnyire saját igealak terén a’ tartós cselekvést vagy szenvedést, ritkábban szorulunk az egyidejű múltra, melly hát jelleméhez hű maradhat. Scribebam, legeltam, tesz , Írogattam, olvasgattam. De az egyidejű múlt, természeténél fogva viszonyos idő,’s viszonyoknál nem mindig könnyű meghatározni, mellyik áll alárendelt viszonyban. Jobb-e, midőn nap sütött, kék, vagyonidon írtam, nap süte? Pusztán nyelvtanilag egyre megyen tán ki, de nem metaphysicailag,’s a’határozott nyelv néha bajjal fogja az alárendelést megtalálni. — Még egy példát Fáy Andrástól. „Úgy hiszem, elég jelét ad ám annak, hogy remete vagy asszonygyűlölő nem vaék.“ Itt az imperfectum nincsen maga helyén, hacsak gonoszés valami apostopesist nem akarunk gondolni. Jobb így: úgy hiszem, elég jelét adtam annak, hogy remete vagy asszonygyűlölő nem voltam vagy vagyok. Az egyidejű múltnak szertelen használását a’ németektől kapták fel a’ fordítók, mivel nem tudták , hogy azt a’ német kénytelenségböl, korántsem értelmi helyességből használja. Nyelv) Szaporítandhatja, mint Vajda mondja egy helyt, korcs alak, szaporít hatandja helyett. Az igealakok a’ gyökérhez, de az időalakok csak amazokhoz, járulnak , nem megfordítva."