Athenaeum, 1840/2. félév

1840-11-26 / 43. szám

676 1)) Fogott látni, forrjon látni, fogna látni, fogott volna látni: c) Látanda, látandott, (látandjon, látanda­­na, látandott legyen, látandott volna?). Az I. alattiakat egyenes jelentésű, a’ II. alattiakat feltételezett jelentésű időknek hívom, nem mintha ez által jelölném meg legpontosabban természetűket, h­anam kü­lönbség’ kedvéért. — Az idő múltból, jelenből és j­ö­ven­dül­­ő­l áll, mindeniket a’ gondolat kisebb ré­szekre osztja fel. Ugyan is van kezdő jelen, tartó jelen, és véglett jelen; a’ múlt­ban van egyidejű múlt (viszonyos múlt), független múlt, és régmúlt; a’ jövendő­ben ^stn fű­­­rget­len jövő és f ií g flf ö jifvő. Van-e mindezekre időalakja a’ magyar igének az I-ben? Jelen időalakotj'|j;vala. Múlt időalakok j J^Jotit /l­átott^vala. Jövő időalakok j IjJant,0“’ Jelen idők. Lát­tartó jelent tesz; lát v­a |­a , ha végzett jelent­­ésr­e nem tudom, mi azt majd nem kimutattuk a’szokásból,’s régibb iratok igen határozatlanul élnek vele. Kezdő je­lenre nincs időalakunk, azt (vagy bizonyos igék, vagy) szófű­zés által fejezzük ki. M u 11 i d­ő k. L­á­t a más körülménynyel egyidejű multat, látott független múltat, és látott vala régmúltat teszen. Látavala iránt szinte nem vagyok tisztában. Erre Fáy Andrásnak ezen helye tanulságos: „Épen meg iráni vala fenebbi rubrumát értekezé­semnek, ’s bevezetés felett rág ám tollamat, midőn jolsvay barátom halkkal szobámba lép.“ Itt megír­ám vala és rágám viszonyos idők, mert lép adja meg az időhatározást; ha­nem m­e­g i­r­ám vala és r­á­g­á­m közt is van különbség, mert az utósó a’ lép igével, melly lépett helyett áll, egyidejű, ’s ha nem inkább me­girt­a­m vala kellett mondani, úgy meg iráni vala viszonyos időhöz való viszonyt je­lentene, ’s lát a vala idöalak meg volna ha­tározva. De valóban megírtam valá-nál azaz régmúlt i­dönek van itt helye. Minthogy pedig a’ lát a valá-t bizonyosan jóhangzat kedvéért az újabb szokás látott volna he­lyett használja, hogy a’halomra gyűlő volna­­elkerű­ljük, ’s nincs ok, miért ezt helybe­n hagyjuk, tanácsos azon időalakkal soha rég­múlt értelemben nem élni. Jövő idők. A’ független jövő: f­o­g lát­ni, a’ függő: lát­and. Meglátom is füg­getlen jövő, még pedig, mint gondolom, ma­gyarosabb mint fogok látni, de az nem idő­­alak , hanem szófű­zés. Legyen itt például F­o­­­garasinak egy helye: „Évek fo­gnak eltel­ni, ’s váltójogi munkák egymást érni, m­ig az elvek, mellyekből váltó törvénykönyvünk ma­gyarázandó , teljesen kifejtve, felfogva ’s elfo­gadva lehetendenek“*).—Fognak eltel­ni független jövő , lehetendenek függő. A’ függő jövő feltételt is foglalhat magában, p. o. meg foglak látni (vagy, meglátlak)ha Pestre jővén­desz. Ha eső­r­e e­n­d , sár lesz vagy fog lenni. A* múlt idők közöl az egyidejű mul­tat legnehezebb tisztán felfogni, miért is nem lesz fölös a’ mondottakat egykét észrevétellel megtoldani, mivel más körülménynyel egyidejű , tartó múltnak látszik sokszor. Innen a’ latin nyelvben a’ tartós cselekvést, szenvedést stb. imperfectummal, azaz egyidejű múlttal fejezik ki. Nyelvünkben többnyire saját igealak terén a’ tartós cselekvést vagy szenvedést, ritkábban szorulunk az egyidejű múltra, melly hát jelle­méhez hű maradhat. Scribebam, legeltam, tesz , Írogattam, olvasgattam. De az egyidejű múlt, természeténél fogva viszonyos idő,’s viszonyok­nál nem mindig könnyű meghatározni, mellyik áll alárendelt viszonyban. Jobb-e, midőn nap sütött, k­ék, vagyonidon írtam, nap sü­te? Pusz­tán nyelvtanilag egyre megyen tán ki, de nem metaphysicailag,’s a’határozott nyelv néha baj­jal fogja az alárendelést megtalálni. — Még egy példát Fáy Andrástól. „Úgy hiszem, elég jelét a­d á­m annak, hogy remete vagy asszony­­gyűlölő nem v­a­­­é­k.“ Itt az imperfectum nin­csen maga helyén, hacsak gonoszés valami apo­­stopesist nem akarunk gondolni. Jobb így: úgy hiszem, elég jelét adtam annak, hogy remete vagy asszonygyű­lölő nem voltam vagy va­gy­o­k. Az egyidejű múltnak szertelen használását a’ németektől kapták fel a’ fordítók, mivel nem tudták , hogy azt a’ német kénytelenségböl, ko­rántsem értelmi helyességből használja. Nyel­v) Szaporítandhatja, mint Vajda mondja egy helyt, korcs alak, szaporít hatandja he­lyett. Az igealakok a’ gyökérhez, de az időala­kok csak amazokhoz, járulnak , nem megfordítva."

Next