Athenaeum, 1841/1. félév
1841-03-21 / 34. szám
531 nép, ’s több mint száz éves harcz ’s mondhatlan ínségek után, Krim és a’ porta ismételve bevonatván a’ tusába és számtalan viszontagságok tapasztaltatván, Kisoroszország kivívá szabadságát Oroszország hatalma alatt, melly utalom természetesen csakhamar szigorú uralkodássá való átalakulandó. Ez nem első eset volt, hogy Oroszország hódítást tett hitvallásának vonzóereje által, az eddig elő nagyobb hatalmú Lengyelországot visszanyomta. Nyomorít kezdetből sarjazott ki a moszka birodalom, szolgáikig reszketett mogol nyomorgatóinak fenyitö vesszeje alatt, de állhatatos türelemmel alapiták meg egyes fejedelmek Moszkva’ föhatalmát a’ többi orosz fejedelemségen, ’s népök’ erejét nevelétt a’hit által, mellynek fejét, a’ metropolitát, korán székvárosukba vonák. Ama’ korában a’ bogoljáromnak, mellytöl csak szigorú alárendeltetésben egy uralkodónak volt lehetséges a’ szabadulás , a’ tizennegyedik és tizenötödik században, nőtt ama’ jeles egyesség, amaz összemunkálása a’ politicai és vallásos életnek, mellyet még most is látunk a’ nagy orosz földön, ’s mellynek minden orosz tartomány feletti kiterjesztése, úgy látszik, a’ mostani orosz kormányrendszer’ czélja. E’ valóban csodálatos egységben feneklett a’ különben gyönge moszka státus’ ereje, ’s azon egység e’ státust még akkor is fentartotta , midőn a’ lengyelek a’ tizenhetedik század’ elején csaknem az egész országot elfoglalták, magában Moszkvában is megfészkelték magokat, ’s komolyan készültek, Oroszországot lengyel tartománynyá tenni. Nevezetes és bélyegző a’ státusnak egyházkázi viszonyára nézve azon körülmény, hogy Bikon patriarcha, ki a’ tizenhetedik század’ közepén Moszkva’ politicáját Kisoroszországra vonatkozólag csaknem egyedül igazgatta, tüstént megbukott, mihelyt villongás támadt az egyházi ’s világi hatalom között. Egyes fejekbe ugyan, de nem a’ papok’ többségébe, azon gondolat férkezett, hogy az egyházi hatalom a’ világinak ellenébe állittassék, ’s azért hiányzik az orosz népszellemben épen azon mélység és szabadság, mellyet a’ nyugati világ e’ nehéz harcz által, a’ középkorban császár és pápa közt, a’ reformatió’ idejében a’ nép s a’ fő papság közt, vívott ki. Még néhány olly férfiú, mint Bikon továbbá is, ’s Oroszország összeroskadna ebben az anyagi hatalmat bizonyára gyengítő harczban, mellyet akkori körülményei közt valószínűleg politicai létével fizetett volna meg. A’ magasság, mellyre Bikon felhágott, már is olly tetemes vala, hogy Nagy Péter alig negyven évvel később teljesen megszűnteté a’ patriarchaságot, ’s ennek foglalatosságait egyes személy helyett egy collegiumhoz utasító. Németországnak mind ezen viszonyokkal igen kevés dolga volt, ’s Lislandban előretolt helyei végre Lengyel- és Svédország’ hatalmába kerültek. Ez utóbbi egy ideig Németország’ szerepében lépett föl Lengyel- és Oroszország ellen. Már a’ tizenkettedik században Finnlandba mentek volt a’ svédek, ’s ott a’ novgorodiakkal, kik azon országot már sajátjuknak tekinték , ’s a’ Hansának a’scandinavi hatalmasságok iránti szünetlen féltékenysége által gyámolíttatának, összekaptak, egyik része sem bírta egészen kiszorítani a’ másikat, ’s igy a’ tizennegyedik században végre sokáig tartó megegyezés következett. De midőn Rettenetes János keményen nyoma a’ liflandi rendet, ez Svéd’s Dánországhoz fordult, birtokai Lengyel-, Oroszország ’s az utóbb nevezett két hatalmassághoz mentek át, ’s ez által Svédország, még a’ harmincz éves háború előtt, otthonos jön a’ délbalti parton. Hogy egy svéd herczeg a’ lengyel trónra jutott, ’s családjának Svédországban maradt ágával vitába keveredett; ez Svédországot teljesen beavató ama’ tartományok’ minden viszonyába, ’s a’ tizenhatodik század’ végétől fogva a’ tizennyolczadik’ elejéig Svédországot a’ szláv birodalmakkal harczban ’s azzal foglalkozva látjuk, hogy Finnland-, Lifland-, Ungermannland- és Pomeraniában levő birtokinak segítségével éjszakán első hatalmassággá emelkedhessék. A’ tizenharmadik és tizennegyedik században történtek a’ svédek’ táborozásai kelet ellen a’ pápaság’, a’ tizenhatodik század’ vége óta pedig a’ világi uraság’ érdekében, ’s könynyen meg lehetne mutatni, hogy Svédország kissé tartósabb erővel a’ tizenhatodik század’ második felében Lengyelországot meghódította ’s Oroszországot csekély fejedelemséggé alázta volna. De Svédország sokkal néptelenebb volt, mintsem elérhette volna, mit a’ népes Németország elmulasztott, ’s Péter semmivé tette egy makacs ’s véres, de rövid csata után a’ svéd uraságot éjszakán mindörökre. Ezzel vége lön tottak, e’ felírással: Lach, Bipp, Sobaca, vvira odnaka (lengyel, pap, kutya egy húron pemttilnek). * *). * Valódi kozák gondolat. A’ szork