Athenaeum, 1841/1. félév
1841-04-08 / 42. szám
ifi kihágásnak tekintenének, fölségsértéssé, hűtlenséggé bélyegzett ’s ezáltal ürügyet és alkalmat ragadt magának minden fejet, mellynek külső vagy belső szerkezete ínyére nem vala, kény szerint leüttetni. Noha a’ felségsértési bűnök’ túlságos kiterjesztése épen nem feküdt a’ népszerű római jog’ szellemében, a’ későbbi római évrajzokban az imperatori önkénynyel együtt növekszik azon esetek’ száma, hogy a’ császári kegyből kiesett férfiak fölségsértökként bűntetteiének , ’s a’ függő és rettegő bírák a’ fölségsértés’ fogalmának illy veszélyes kiterjesztését nem ellenzék. Míg a’polgári bátorlét politicai szabadság’ földében díszlett ’s szabadságszeretet dobogott a’ keblekben, illő határok közé volt szorítva a’ hűtlenség’ fogalma, ’s az alá a’ zsarnok Sulla’ koráig csupán olly bűnök tartoztak , mellyek e’ nevet méltán érdemelték, p. o. a’ respublica ellen lázítani, római polgárt ellenség’ kezébe adni, a’ haza vagy annak szövetségesei ellen fegyvert ragadni, a’ közbátorságot titkos éjjeli összejövetelek által veszélyeztetni stb. Sulla dictator volt első, ki a’ híres Cornelia törvény által, a’ kellő határon túllépett, a’ felségsértési bűnök közé oda nem tartozó tetteket sorolt, ’s ezáltal a’ szabadságot gyilkolni kezdte. Sulla’ törvényét Caesar megerősítő, Augustus kiterjesztő, Tiberius túlságig vivé. Egyebeket mellőzve, elég tudni, hogy a’ császár’ képe ellen elkövetett bármelly gúny, annak szentelt szobrának eladása vagy elolvasztása, a’ gúnyiratok (pasquillok) , mellyekröl olly könnyű átmenet van nemesebb iratokra, ha azoknak szelleme nem elég szolgai, ’ fölségsértés’ esetei lőnek ; hogy (Tacitus’ annálisai szerint, L. IV. c. 34.) Cremutius Cordus fölségsértőként büntettetek , mert Cassiust utósó rómainak nevezé; hogy a’ becstelen, a’ rabszolga is felszabadíttaték ura ellen vádaskodni ’s tanúságot tenni; — ’s hogy e’ szerint a’ gyilkos, a’ valódi hazaáruló, egyaránt büntetteték a’ megszorúlt házi apával, ki éhező gyermekeit jobban szereté, mint azon érczszobrot, mellyet eladott, a’ viszketeg eszű ifjonczczal, ki tréfás szeszélyének versekben nyitott útat; egyiránt büntetteték, ki embervért, ’s ki tintát öntött. Tiberius még tovább ment a’ már elegyengetett úton, ’s alatta, Svetonius szerint : Hoc genus calumniae eo processit, ut haec quoque capitalia essent, circa Augusti simulacrum servum caecidisse, vestumenta mutasse stb. Egy szó, egy intés, egy szitok, sőt egy köny, egy sóhaj az elnyomott Róma’ sorsa felett— fejébe kerülhetett a’ vigyázatlannak, sőt a’ legvigyázóbb ember sem maradhatott titkos árulók ellen bátorságban; „nam , mint Tacitus ezen utálatos sülyedtség’ rémképét adván, megjegyzi ,,quia vera erant, etiam dicta credebantur.“ — ’S a’ római törvénynek ennyire megfertöztetett forrásából merített későbbi európai törvények lehettek-e józanok, ’s igazságosak?! — A’ szabad alkotmányában büszkélkedő és sok tekintetben méltán büszkélkedő Britannia e’részben semmivel sem jobb, mint az elhiresült bűnös franczia „a kormány“.— VIII. Henrik’ idejében nem kisebb borzadással látjuk, hogy a’király’ törvénytelen házasságairól négy fal közt ejtett roszaló szó, ’s annak halálát jósló nevetséges prophetia felségsértés’ büntetésével sújtatik, mint Francziaországban azon törvényhozási szörnyet, hogy efféle pörökben a’ vádoltnak nyilván tudva levő ellenségei is tanúságot tehessenek , ’s a’ sajnálkozásra méltó de Thou ’s hasonló áldozatok’ halálát.—Legújabb időkben Napoleon , különben igen jeles és például szolgálható fenyitó törvénykönyvének e’ bűnöket illető 41., 42. ’s 43-ik czikkein szembetűnöleg látszik meg, hogy ,,a’ császári homlok széttöré a’ consul’ szoros álarczát“ ’s hogy e’ czikkek’ alkotója új trónját ijesztő rendszer által akarta szilárddá tenni. Azon Napoleon, ki különben egész „Code penálját“ a’ legtisztább jogelvekre építő, miután a’ szabadságot, „mellynek gyermeke ’s gyilkosa volt“ elárulá, azonnal szükségesnek látta, vérbetűkkel írni a’ törvényeket, mellyek e’ tárgyat illetik; ’s tudva van, milly gyalázatosan használták e’ törvényeket, mint öltek el ártatlan de gyűlölt embereket az „Agens provocateurs“ által. Ha hazánk’ törvényhozási évlapjaiba tekintünk, itt is úgy találjuk, hogy azon időkben, midőn a’ korszellem nem vala a’ polgári szabadság’ alkotmányos biztosítékinak olly kedvező, mint újabb időkben , az ezen bűnök alá tartozó esetek is számosbak valának. Midőn Mátyás (1-ik decr. 2) és Ulászló (2-ik decr. 4) törvényeiben ’s Werbőczynél (1: 14) a’ hűtlenség’ esetei 18-ra számittatnak, az 1723-iki 9-ik czikkely már csak kilencz számra szorítja ezeket; a’ többi, előbb hűtlenség’ szennyét viselő vétség pedig részint nagyobb hatalmaskodási büntetéssel (1723: 10) részint csak egyszerű halálbüntetéssel jószágvesztés nélkül (1723: 11) részint végre még lágyabb büntetéssel (1723:12) rendeltetik illettetni. — Midőn az 1715:9. azon lé-