Athenaeum, 1841/1. félév
1841-05-04 / 53. szám
Tartalom : Pückler-Muskau herczeg. Vége (Garamvölgyi). — Különös polgárodási mód Bessarábiában (Síii Ferenci). — A grande chartreuse-i sírásó. FolytatásFont . — Tárcza: Felelet Csaplovicsnak orosz-századi válaszára. Folytatás (Siontagh Gusztiv). — Magyar játékszini krónika (Szebellébi és — Literatúrai mozgalmak. — Kliegel’ gépei’ ügyében (A’ szerk.). Püdeler » Muskau herczeg. (Vége.) Ha P. felett ítélethez akarunk jutni, nem szabad elválasztanunk az egyedet az írótól; mert jellemző rá nézve, hogy egyediségének változatlan lenyomata a’ mód, mellyel utaz, gondolkodik és gondolatit kifejezi. Mundt eredetinek nevezte, de eredetinek, melly magát tudja; Goethe aggságának édesded modorában „jóvéleményű, a’ maga nemében jámbor világgyermeknek“ nevezé; P. maga számtalanszor von alkalmat a’ világot róla. Ítéletében segíteni , mint általában szereti saját személyét az előtérbe állítani. Mondja magáról: „lángeszem , úgyszólván, gyakorlatilag használt képzeményben áll“; másszor hogy „ő benne férfias és női lélek vagyon“, vagy: „tudatik,hogy én csak mulattatásért szándékozom írni, ’s csak történet , ha állapotundámba ollykor tanító morzsa hull“; útirajzait maga „útiregényeknek“ nevezi. Ez önvallomásokban épen annyi szerénység mint öntetszés fekszik , de őt mégis belső természete szerint titkok’ szeretetreméltó kifecsegéseként tüntetik elő. Semmi sem igazabb, mint azon észrevétel, hogy férfias és női lélekkel bir; az utóbbi szellemdús hölgyekkel szorosabb viszony, tulajdon felesége , Ráhel, Bettina stb által tápláltatva, bizonyos kellemes rágalmazásban, majd gonosz, majd jó, fecsegő , de mindig csipkedő anekdotákban, a’ külsőségek’ felfogásában, alapossággal nem gondoló ítélet’ hamarkodásában, de melly a’ valót és igazt ösztön’ útján gyakran eltalálja, irodalmi jelenségének vakmerőségében és könnyelműségében nyilatkozik, melly minden kedve mellett kötődni, fittyet hányni, bizonyos tisztaságot’s bájt rejt magában. Ezen érzelmi munkásság’ női eleme mellett Pucklerben egyszersmind férfias elem is nyilatkozik, bizonyos gyakorlati észirány, rendszer’neme, mellybe életét, mozgalmát, gondolkodását iskatulyázza, tapintat históriai és politicai állapotok’ felfogására , erős vágyódás cselekvés után, melly alkalmat nem nyerhetvén magának eleget tenni , csaknem kalandos nyugtalan ide odavándorlásban oszlik el. Bizonyosnak állíthatni , hogy olly egyed, mint Pückler, a’ harmincz éves háborúban, mint talán braunschweigi Kerestély vagy Mansfeld gróf, neme a’ condottiere-nek leendett, cselekvénytelen időnkben touristánál egyéb nem lehetett. Valóban Picklerben valami lovagi van, ’s mint utósó lovagnak hívták Maximilián császárt , úgy Picklert utósó nemesnek nevezhetnék, mert a’ látszólag polgári ’s democratai benne, csak nemes leereszkedés; javaslata a’ majorat-nemességet behozni, aristocratiai véleményét elegendőleg bizonyítja. De P. utósó nemesnek azért nevezhető , mert épen benne él azon meggyőződés. 53