Athenaeum, 1841/1. félév

1841-04-27 / 50. szám

799 800 volna meg némelly szerencsétlen, mit némelly szerencsés irodalmi példákon. — Erre nincs mit felelnünk ; mi örömest tanuilunk mindenkitől, ’s nagyon is ránk fér, de a’ mennyiben holmi táblabirói jellemű leczkékről is beszél, erre meg kell jegyeznünk, hogy miután Egressy úr jeles színművész, ’s ha el nem kapdosnák ennyire lovai, idővel még jelesebb leendne, kétségtelenül sok stúdiumra és stúdiuma mellett annyi szerep tanulásra volt szüksége, hogy a’ táblabírói jellemű dolgoknak stúdiumára legjobb akarat mellett sem maradhatott ideje, azért hát igen jól fogja tenni, ha ollyan dolgokról nem okoskodik, a’ mikről talán nem igen volt ideje magának ismereteket szerezni; azt nem is említvén, hogy a’ táblabirói jellemű leczkéknek köszönhetjük több nagyobb és fontosabb dolgok mellett különösen azt is, hogy Pesten nemzeti játékszínünk van. A’ dolog’ érdemét, t.i. a’ túlságos díjkövetelést, a’ mi illeti, erre azt mondja Egressy úr , hogy a’ dolog igen szövevényes, ’s mi gyakorlati tapintat vagy felfogás nélkül szólottunk róla; azonban oktatásunkra semmi mást nem mond, mint: 1) hogy egy neme az anyagi jóllétnek a’ szinészeti kellékek’ egyike; 2) hogy a’ színészi privát ruhatár igen sokba kerül. — Ezt mi egy kissé nagyon is régen tudjuk. — Az elsőre nézve épen kérdéses vezérczikkünkben is szükségesnek mondók , hogy a’ művésznek bére, becse meglegyen, hogy jövendőjét biztosítani, az igyekezetet jutalmazni kellene,s hogy színművészeinket a’ biztos, állandó, tisztes ’s a’ takarékosnak még gondtalan, sőt kérelmes állás is megilleti, de épen mivel igy gondolkozunk , szólaltunk fel a’ túlságos követelések ellen , és fel fogunk mindig szólalni, hogy a’ nemzet’ értéke ne pazaroltassék. A’ mi pedig a’ ruhatárt illeti: e’ „szövevényes“ tárgyat is volt szerencsénk egy kissé felfoghatni; —erre azonban már Fáy András barátunk tett, hírlapunk’ 20ik számában , némelly jegyzeteket, miket egyszersmind bizonyos gazdálkodási, bizonyos takarékossági figyelmeztetéssel is kisért, a’ mibe bővebben is ereszkednénk, ha fontosabb dolgunk nem volna. Csak annyit mondunk tehát, hogy a’ színészi privát ruhatár’ költségei valóban figyelmet érdemlenek ; ’s néhány színésznek jelenlegi fizetését csak e’tekintet igazolhatja; de túlságos követelésekre senkit sem hatalmaznak fel; pedig voltak túlságos követelések , még illyneműek is voltak, hogy egy tag minden föllépéshez csupán keztyüpénzül 4 ezüst húszast kívánt, ’st. eff. Egressy úr ugyan azt mondja, hogy „színész és színigazgató szerződés előtt mint kalmár és vevő állanak szemközt, ’s a’ hiba nem azé reend, ki talán érdeme fölött sokat kért, hanem ki azon sokat megadta“, de mi röviden oda nyilatkozunk, hogy itt a’ nemzeti színháznál 's annak, itt bővebb kifejtést nem kívánó, körülményei közt érdemfeletti díjt adni annyit tesz, mint a’ nemzet’ pénzével rosszul sáfárkodni; érdem fölött követelni pedig boszantó szemtelenség. Egyébiránt, hogy gondolkodásunk e’ tárgyról tudva legyen, megmondjuk, miképen mi a’ nemzeti színházat, a’ nemzetiségnek vele összekötött tekinteténél fogva, igen fontos ügynek tartjuk, de ha állapotunk’ szerencsétlensége illy fontos tekintetet nem kötött volna hozzá, fontos dolognak épen nem tartanók; ’s azért a’ színpadi hősök’mámoros istenitéseit, a’roppant fizetési dühét, melly most az egész világon napirenden van, nem csak „solennellement comique“nak, hanem egyszersmind századunk’ egyik kórjelének tartjuk, és mindig eszünkbe jut, mivé lett Athene nem sokkal azután, hogy polgárjelleme’sülyedésének gyalázatos jelét adá a’ törvénynyel, melly halállal rendele mindenkit büntetni, ki a’ játékszínre szánt pénzeket hadi költségekre fordittatni indítványozná. Valóban sülyedés’ jele, midőn a’ nemzetek parányi dolgokat roppant fontosságuaknak tekintenek. De minálunk a’ színház nemzetiség’ művésztemploma, ’s mi gyermeki szeretettel tekintünk rá; de épen mivel igy tekintünk, soha sem fogjuk az eszméket összetéveszteni, ’s ha színművészeink’egyikét vagy másikát elragadná a’ külföldi mámor’példája, és e’vagy amaz udvari színházra hivatkozva , követeléseket tenne , melylyeket mi sem a’ tisztességes és gondtalan állapot’ kivánataival, sem a’ színi ruhatár’ költségeivel igazolhatóknak nem vélnénk, épen azért, mivel állásukat nemesebb szempontból tekintjük, épen azért, mivel itt a’ színház nem nyerészkedési vállalat, mellynél igazgató és színész közötti szerződéshez más harmadiknak köze nem lehet , épen azért, mivel itt a’ nemzet’ értékéveli sáfárkodás forog kérdésben, az illy túlságos követelések ellen mindig szót fogunk emelni, habár Egressy úr még százszor hivatva érezné is magát, sületlen elménetségeinek fékét megereszteni; mert van igenis a’szabadelmű hazafiságnak is aristocratiája, mint ő elménczkedve mondja (ha érti, mit mond), és ennek természete, hogy a’ jót és dicséretest mindenkiben elismeri ’s érdem szerint becsüli; de a’ hibát, a’ visszaélést mindenkiben roszszalja, ’s a’ hol kell, nyíltan meg is rója, és épen ez által készít az ügynek közvéleményt. Kossuth: Nyilatkozás a művészet’ ürtjében. Igen meg valók lepve, midőn Kossuth úr’ méltán tisztelt hírlapja’ 31. számában ’s itt újra lenyomatott „Játékszíni dolgok“ czímű czikkjében következő nyilatkozást olvastam: „Hogy gondolkodásunk e’tárgyról (a’szinészetröl) tudva legyen, megmondjuk, miképen mi a’nemzeti színházat a’ nemzetiségnek vele összekötött tekinteténél fogva igen fontos ügynek tartjuk: de ha állapotunk’szerencsétlensége illy fontos tekintetet nem kötött volna hozzá, fontos dolognak épen nem tartanék“. Nem egyedül saját csekély belátásom, hanem minden nemzet’ dicső kora, minden jeles ember’ nézete szerint a’ művészet’ ügye szent, mert ez az egyetlen eszköz, melly által az ember lelke’ minden tehetséges’ összhangzatos cselekvőségének legfenségesebb polczát, humanus miveltségének legmagasabb fokát érheti el, sőt teremtőként jelenhetik meg. Midőn ezen ezredek által megállapított ítélet a’ művészet’ minden ágazatait magában foglalja, természetesen, ha a’dolgot komoly oldaláról tekintjük , a’ színészet is ide tartozik, ’s igy ez is illő méltánylást érdemel, legyen bár politicai czélokkal összekötve vagy nem , mondom politicai czélokkal, mert nemzeti jellem nélkül nincs ’s nem is volt művészet. Meg vagyok győződve, az hogy általam is igen tisztelt Kossuth úr, jeles személyességénél fogva, e’részben velem egyet ért, ’s hogy őt csak a’nyilatkozatával összeköttetésben levő körülmények bírták az érintett állításra, ’s azért a’művészet’nevében reménytem és várom, hogy fölebbi nyilatkozatát módosítani vagy felvilágosítani fogja, annyival is inkább, mivel népszerű férfiaknak — minőnek őt ismerjük — nyilatkozásai viszhangra találnak , kivált olly honban, hol a’ művészeti gyakorlat és vele együtt járó művészetrőli nézetek még meg nem alapulhattak. Jól tudom, hogy Kossuth úrnak szivén fekszik nemzetünk’ dicsősége, és mivel annak legnagyobb részét mindig a’ művészeti miveltség eszközli, van okom hinni, hogy ebbeli reményemben és várakozásomban meg nem csalatkozom. Ken film a fiz Imre. Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden , csütörtökön és vasárnap , jelenik meg egy egy ív. Ara helyben kihordással, oft., nyomtatott boríték alatt helyben és postán, 3 ft. 48 kr. é. Évnegyedenként is válthatni példányt 2 ft. 30 kr. helyben, és 3 ft postán. — A’ szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el. — Kiadó hivatal Pesten, 33orz-utczában (Neumayer-ház 222 szám) az apácza-templom’ közelében, földszint jobbra. Kiadók: Schedel és Vörösmarty. Szerkesztő: Bajza. — Nyomatik Budán a’m. k. egyetemnél.