Athenaeum, 1841/1. félév

1841-05-18 / 59. szám

943 944 Hlyekről szóljak, csak azon in. Hánytal­an hang, a’le­nézésnek , megvetésnek életmérgező hangja bírhatott, mellyel az összes színészetet megtámadták. De mivel már kimondatott a’szó, nem vonhatom azt vissza; mert igaz, ha bár tán kimondani nem volt is tanácsos. De ezen martyrság nem Kossuth ur’ ellenébe volt felhúz­va , hanem inkább azon osztálynak ellenébe, mellynek szellemében ő , 's még inkább —y rólunk lenézőleg szólott. — Egyébiránt a martyrságnak is több neme van. Vannak fényes szenvedések , mellyeknek tanúja ország, vagy talán az egész emberiség. Az illy szen­vedőt önlelki erején kívül azon öntudat is emeli, hogy érette ezer részvevő szív dobog, hogy önfeláldozása fenmarad az emberek­ emlékezetében, őt erősíti honfi­ainak, embertársainak becsülése. Ez neki vigasztalás, magas lelki öröm, dicsőség! De, uraim, legyetek va­­lamelly fénytelenebb, bár nemzeti ügy’ első emberei, mint mi, a’ még csak nem régiben mostoha színésze­té, félre- vagy épen nem ismerve, elhagyatva, meg­vettetve , számkivetett nép , kikkel társalkodni szégyen­nek tartatott ! Legyetek buzgók , fáradatlanok egy nagy befolyású művészetet a’ virágzóbb idegen’ ellenében fentartani, m­ig szükség parancsolta vándorlástok kó­borlásnak , foglalkozástok henyélésnek bélyegeztetik, mig egy díszesebb öltözetért hiú, ’s talán éhséggel küzdő nyomortokért korhely a­ nevetek! Kísértsétek meg ezt, hozzá tudva még, hogy a’ színész’ becse ön­magával kivész, ’s megfogjátok vallani, hogy van va­lami e’ szenvedésekben , miért a’ díjkérőnek nem bot­tal kell felelni. Vagy talán ez életmód vérünkben áll ? De akkor ama’ fényes szenvedőnek is vérében áll az, hogy dicsőittessék , különben talán , mind mi kicsinyek, mind ő a’ nagy, nem érjük be csupán a’ legszigorúbb kötelességgel , több könnyű ’s vérünkhöz illőbb köte­lességek közöl válogathatván , mellyek szintúgy a’köz­társaság’ vagy emelésére vagy fentartására szüksége­sek. De legyen vége; nem tárom fel többé sebeinket, ha­bár a’ félreértetés is seb, a’ sebek’legkinosbika. Szólottam a’ tekintetes táblabiró urak­ról is, de nem azon tulajdonaikat illetve, mellyekkel, alkotmányszerű jogaiknál fogva, tartós lelkesedéssel a’ közjót előmozdítani törekesznek (ez előttem, mint min­den honfi előtt szentség), hanem azon fénytelenebb e­­redetiségökröl , mellynek hitében mindenhez legjobban akarnak érteni, ha szinte nem tanulták is , 's azon rész szokásokról , hogy körükön kívül mindent kicsintenek , 's ítéleteiket oraculum’ hangján hirdetik ott is, hol a’ tudomány vagy művészet’ fejteményeibe avatva nincse­nek, hol a’ foglalkozást, vállalatot felületesen ’s job­bára csak nevéről ismerik. ’S igy a’ tekintetes urak­nak is , mint minden, még olly magas osztálynak is van némi árnyékosabb oldala, ’s ha szabad mondani, hal szellemű része, mit én azon bánásmódban véltem feltalálni, mellyel a’ színészeken keresztül gázoltak, de csak a’ színészeken, mert az énekesnők még most is és a’ tekintetes urak előtt is kivétel maradtak. Nem akarom tovább vitatni, hogy e’ nézetemben igazam volt, sőt még azt is kész vagyok elismerni, hogy részemről hiba volt a' tekintetes úri hangot hasonló gőggel vi­szonoznom ; de más részről az is igaz, hogy nem én vagyok első, ki a’ tekintetes urakról illy hamisan vé­lekedem, mi felől mindenki meggyőződhetik, ki a’kö­vetkező (még 1833ban megjelent) verset elolvasni nem restel­: A’ki tekintetes úr, az méltán bölcs nevet óhajt: Tudja mi a’ szép, jó, ló, pipa, puska, kopó. De a­ vers csak költemény, ’s igy én annak betűsze­­rinti,­valóságáért kezes lenni nem akarok. ’S miért szólaltam épen én fel, kit a’ megtáma­dások nem illettek? Épen ezért, mert azt hittem, hogy mint ollyanok’ egyike , kik nem csupán díj felett al­kusznak, kik Pestet nem csak kellemiért ’s nagyobb fizetésért szeretik (mert erre nézve legalább jelenleg a’ vidék kedvezőbb volt), leginkább visszautasíthatom azon sértő bánást, mellyel a’ díjkérők begázoltattak. De megvallom nem voltam elég erős elhárítani a’ bal­­itéletek’ súlyos kezének csapását; az kérlelhetlenül e­­gészen szegény fejemre nehezedett. Pedig a’ dolog igen egyszerű: kértünk, mert fel voltunk szólítva, ’s töb­bet kértünk, mert azt hívők, hogy az országos pénz már kamatozik, ’s mert még néhány forintra vesztege­tés nélkül is szükségünk volna. Most tudjuk helyze­tünket, ’s szerződtünk a’ nélkül, hogy csak egy is eltávozzék, ’s a’ nélkül, hogy többé zúgolódnánk, pedig az intő szavak épen nem olly modornak voltak, hogy távozó kedvünket lohaszszák, vagy hogy meg­nyugtassanak ; de megértők a’ színház’ mostani körül­ményeinek parancsát, ’s helyben maradánk. íme bűneim’ lajstroma, melly talán új haragot zúdítana fejemre ; de már hallgatok , ’s talán igen sok időre , ’s csak azon ártatlan kérést intézem jóakaró­inkhoz , hogy ha már a’ testi verést megszüntetni olly nemes állhatatossággal törekesznek, szüntessék meg egy úttal a’ lelki botozást is. Egressy Gábor: Magyar játékszíni krónika. Egy poliárviz (Veae). — A’ mű nem rövid; de részleteinek érdekessége , világos szerkezete ’s bá­mulatos oeconomiája mellett szinte annak tetszik: a’ hallgatónak nem marad ideje az illőt számba venni. Az előadás a’ legösszevágóbb , sőt összehangzóbb volt, mellyet magyar színpadon eddigelé láttunk. Eg­­ressy’ (Bolingbroke) és Laborfalvi h­áza’ (Malborough herczegnő) játékaikat túlzás nélkül mesterinek lehet mondani, mind szavalat, mind mimica’ tekintetében, ha a’ játék’ elején kevés ideig tartó ’s talán a’ zaj miatt nem eléggé érthető beszédet kiveszszü­k. Róza’ játékát gőg, méltóság, fondor nyájasság bélyegezék, mig Egressyében fesztelenség, könnyűség, ’s a’ leverhet­­lenségnek aczélidegzete tűntek elő. E’ két szerep , mint az a’ költő’ kezéből kijött, az arab regékre em­lékeztet, hol két ellenséges szellem egymást minden alakban üldözi; átalakulnak tűzzé, vízzé, kígyóvá, sassá, állhatatos gyülölséggel minden alakban, ’s á­­talkodott törekvéssel egymást semmivé tenni. A’ két szerep’ábrázolásában feltalálók ezen elemek’harczait, túlzás nélkül, melly azt elrontotta volna. Említenünk kell még Barthánét (Anna királyné), ki ma, egy pár apró szóbeli hibát kivéve, egy volt a’jelesebbek kö­zöl. Hubenayné a’ kis szerelmes Abigailt sok kedves­séggel adá, ’s László Mashamot értelmes játékával e­­melte ki. A’ közönség’ feszült figyelmét csak a’ kitörő tapsok szakaszták meg koronként. E’ választás Egressynek, ki ma jutalomjátékát ad­ta , becsületére válik, de a’ közönség nem volt eléggé méltányos iránta. A’ gyalogjáró közönség ugyan az idő’ daczára is meglehetős számmal gyűlt be, de a’ páho­lyok’ és hintók’ urai nagyon gyéren, pedig a’darab igen jó volt, még franczia is volt, jól is adták, csak bukfencz nem volt benne és kornyika. — De szól­junk igazat: egy kissé csakugyan kurucz idő volt, nemzeti színházunk a’ világ’ háta megett, ’s messziről rósz időben idejöni, felér egy kis expeditióval. Mind e’ mellett, ha valaki illy előadásra eljő , ha bár rósz időben is, nem fogja megbánni. F*. A’ nemzeti színházban jövő szerdán Pünkösd Ha­vának Illik napján 1841 bérszünettel először ada­tik „Belizario“ Opera 3. szakaszban. Muzsikáját szer­ző Gajetano Donizetti. — Scott Emma kisasszony An­tonina szerepében mint vendég, Mochonaky Amalia k­­a. Irene szerepében mint újonnan szerződött tag, lesz­nek szerencsések föllépni. A­sztalos Károly­­ országos igazgató - választmányi titoknok. Kiadók: Schedel és Vörösmarty. Szerkesztő: Bajza. — Nyomatik Budán a’m. k. egyetemnél.

Next