Athenaeum, 1841/1. félév

1841-05-18 / 59. szám

943 944 Hlyekről szóljak, csak azon in. Hánytalan hang, a’lenézésnek , megvetésnek életmérgező hangja bírhatott, mellyel az összes színészetet megtámadták. De mivel már kimondatott a’szó, nem vonhatom azt vissza; mert igaz, ha bár tán kimondani nem volt is tanácsos. De ezen martyrság nem Kossuth ur’ ellenébe volt felhúzva , hanem inkább azon osztálynak ellenébe, mellynek szellemében ő , 's még inkább —y rólunk lenézőleg szólott. — Egyébiránt a martyrságnak is több neme van. Vannak fényes szenvedések , mellyeknek tanúja ország, vagy talán az egész emberiség. Az illy szenvedőt önlelki erején kívül azon öntudat is emeli, hogy érette ezer részvevő szív dobog, hogy önfeláldozása fenmarad az emberek emlékezetében, őt erősíti honfiainak, embertársainak becsülése. Ez neki vigasztalás, magas lelki öröm, dicsőség! De, uraim, legyetek valamelly fénytelenebb, bár nemzeti ügy’ első emberei, mint mi, a’ még csak nem régiben mostoha színészeté, félre- vagy épen nem ismerve, elhagyatva, megvettetve , számkivetett nép , kikkel társalkodni szégyennek tartatott ! Legyetek buzgók , fáradatlanok egy nagy befolyású művészetet a’ virágzóbb idegen’ ellenében fentartani, mig szükség parancsolta vándorlástok kóborlásnak , foglalkozástok henyélésnek bélyegeztetik, mig egy díszesebb öltözetért hiú, ’s talán éhséggel küzdő nyomortokért korhely a nevetek! Kísértsétek meg ezt, hozzá tudva még, hogy a’ színész’ becse önmagával kivész, ’s megfogjátok vallani, hogy van valami e’ szenvedésekben , miért a’ díjkérőnek nem bottal kell felelni. Vagy talán ez életmód vérünkben áll ? De akkor ama’ fényes szenvedőnek is vérében áll az, hogy dicsőittessék , különben talán , mind mi kicsinyek, mind ő a’ nagy, nem érjük be csupán a’ legszigorúbb kötelességgel , több könnyű ’s vérünkhöz illőbb kötelességek közöl válogathatván , mellyek szintúgy a’köztársaság’ vagy emelésére vagy fentartására szükségesek. De legyen vége; nem tárom fel többé sebeinket, habár a’ félreértetés is seb, a’ sebek’legkinosbika. Szólottam a’ tekintetes táblabiró urakról is, de nem azon tulajdonaikat illetve, mellyekkel, alkotmányszerű jogaiknál fogva, tartós lelkesedéssel a’ közjót előmozdítani törekesznek (ez előttem, mint minden honfi előtt szentség), hanem azon fénytelenebb eredetiségökröl , mellynek hitében mindenhez legjobban akarnak érteni, ha szinte nem tanulták is , 's azon rész szokásokról , hogy körükön kívül mindent kicsintenek , 's ítéleteiket oraculum’ hangján hirdetik ott is, hol a’ tudomány vagy művészet’ fejteményeibe avatva nincsenek, hol a’ foglalkozást, vállalatot felületesen ’s jobbára csak nevéről ismerik. ’S igy a’ tekintetes uraknak is , mint minden, még olly magas osztálynak is van némi árnyékosabb oldala, ’s ha szabad mondani, hal szellemű része, mit én azon bánásmódban véltem feltalálni, mellyel a’ színészeken keresztül gázoltak, de csak a’ színészeken, mert az énekesnők még most is és a’ tekintetes urak előtt is kivétel maradtak. Nem akarom tovább vitatni, hogy e’ nézetemben igazam volt, sőt még azt is kész vagyok elismerni, hogy részemről hiba volt a' tekintetes úri hangot hasonló gőggel viszonoznom ; de más részről az is igaz, hogy nem én vagyok első, ki a’ tekintetes urakról illy hamisan vélekedem, mi felől mindenki meggyőződhetik, ki a’következő (még 1833ban megjelent) verset elolvasni nem restel: A’ki tekintetes úr, az méltán bölcs nevet óhajt: Tudja mi a’ szép, jó, ló, pipa, puska, kopó. De a vers csak költemény, ’s igy én annak betűszerinti,valóságáért kezes lenni nem akarok. ’S miért szólaltam épen én fel, kit a’ megtámadások nem illettek? Épen ezért, mert azt hittem, hogy mint ollyanok’ egyike , kik nem csupán díj felett alkusznak, kik Pestet nem csak kellemiért ’s nagyobb fizetésért szeretik (mert erre nézve legalább jelenleg a’ vidék kedvezőbb volt), leginkább visszautasíthatom azon sértő bánást, mellyel a’ díjkérők begázoltattak. De megvallom nem voltam elég erős elhárítani a’ balitéletek’ súlyos kezének csapását; az kérlelhetlenül egészen szegény fejemre nehezedett. Pedig a’ dolog igen egyszerű: kértünk, mert fel voltunk szólítva, ’s többet kértünk, mert azt hívők, hogy az országos pénz már kamatozik, ’s mert még néhány forintra vesztegetés nélkül is szükségünk volna. Most tudjuk helyzetünket, ’s szerződtünk a’ nélkül, hogy csak egy is eltávozzék, ’s a’ nélkül, hogy többé zúgolódnánk, pedig az intő szavak épen nem olly modornak voltak, hogy távozó kedvünket lohaszszák, vagy hogy megnyugtassanak ; de megértők a’ színház’ mostani körülményeinek parancsát, ’s helyben maradánk. íme bűneim’ lajstroma, melly talán új haragot zúdítana fejemre ; de már hallgatok , ’s talán igen sok időre , ’s csak azon ártatlan kérést intézem jóakaróinkhoz , hogy ha már a’ testi verést megszüntetni olly nemes állhatatossággal törekesznek, szüntessék meg egy úttal a’ lelki botozást is. Egressy Gábor: Magyar játékszíni krónika. Egy poliárviz (Veae). — A’ mű nem rövid; de részleteinek érdekessége , világos szerkezete ’s bámulatos oeconomiája mellett szinte annak tetszik: a’ hallgatónak nem marad ideje az illőt számba venni. Az előadás a’ legösszevágóbb , sőt összehangzóbb volt, mellyet magyar színpadon eddigelé láttunk. Egressy’ (Bolingbroke) és Laborfalvi háza’ (Malborough herczegnő) játékaikat túlzás nélkül mesterinek lehet mondani, mind szavalat, mind mimica’ tekintetében, ha a’ játék’ elején kevés ideig tartó ’s talán a’ zaj miatt nem eléggé érthető beszédet kiveszszük. Róza’ játékát gőg, méltóság, fondor nyájasság bélyegezék, mig Egressyében fesztelenség, könnyűség, ’s a’ leverhetlenségnek aczélidegzete tűntek elő. E’ két szerep , mint az a’ költő’ kezéből kijött, az arab regékre emlékeztet, hol két ellenséges szellem egymást minden alakban üldözi; átalakulnak tűzzé, vízzé, kígyóvá, sassá, állhatatos gyülölséggel minden alakban, ’s átalkodott törekvéssel egymást semmivé tenni. A’ két szerep’ábrázolásában feltalálók ezen elemek’harczait, túlzás nélkül, melly azt elrontotta volna. Említenünk kell még Barthánét (Anna királyné), ki ma, egy pár apró szóbeli hibát kivéve, egy volt a’jelesebbek közöl. Hubenayné a’ kis szerelmes Abigailt sok kedvességgel adá, ’s László Mashamot értelmes játékával emelte ki. A’ közönség’ feszült figyelmét csak a’ kitörő tapsok szakaszták meg koronként. E’ választás Egressynek, ki ma jutalomjátékát adta , becsületére válik, de a’ közönség nem volt eléggé méltányos iránta. A’ gyalogjáró közönség ugyan az idő’ daczára is meglehetős számmal gyűlt be, de a’ páholyok’ és hintók’ urai nagyon gyéren, pedig a’darab igen jó volt, még franczia is volt, jól is adták, csak bukfencz nem volt benne és kornyika. — De szóljunk igazat: egy kissé csakugyan kurucz idő volt, nemzeti színházunk a’ világ’ háta megett, ’s messziről rósz időben idejöni, felér egy kis expeditióval. Mind e’ mellett, ha valaki illy előadásra eljő , ha bár rósz időben is, nem fogja megbánni. F*. A’ nemzeti színházban jövő szerdán Pünkösd Havának Illik napján 1841 bérszünettel először adatik „Belizario“ Opera 3. szakaszban. Muzsikáját szerző Gajetano Donizetti. — Scott Emma kisasszony Antonina szerepében mint vendég, Mochonaky Amalia ka. Irene szerepében mint újonnan szerződött tag, lesznek szerencsések föllépni. Asztalos Károly országos igazgató - választmányi titoknok. Kiadók: Schedel és Vörösmarty. Szerkesztő: Bajza. — Nyomatik Budán a’m. k. egyetemnél.