Athenaeum, 1841/2. félév
1841-09-28 / 39. szám
dozás’ fellegeiböl a’ gyakorlat és lehetőség’ mezejére vezető a’ gondolkozást ’s hogy a’ szó után példát is mutasson, egyesületeket alapított, mellyek fen állanak, mellyek ha egyéb hasznot nem hajtanának is, megtanítanak bennünket kicsiben a’ belrend’ fentartására, a’ szorosabb gazdálkodás , ’s önkormány’ eddig gyéren ismert, vagy balul gyakorlott erényeire. Azon férfiú szólalt fel, ki hazájának tanúit, hazájának tapasztalt, hazájának adakozott, hazájának fáradt, kinek öröme és baja annak jó ’s balszerencséjén függ, ’s ki megbizonyítá, hogy országunk’ állapotának megismerésére, bajainak enyhítésére épen olly éleslátással, mint ügyességgel bir, ’s hogy lelkesedése e’ nagy foglalkozás körül nem múló hevület , hanem folytonos és tartós, mint élete. A’ Széchenyi név’ e’ jeles örökösét tisztelettel, legalább figyelemmel fogják hallgatni honosai még akkor is, midőn honszeretetböl eredő aggodalmai túlságosaknak tetszenek, kitörése éles, és keserű, tán bántó, azok iránt, kiket rész úton járni vél. Ha ismertetését kívánom adni, mennyire az eszmebősége és e’ hely’ szűke mellett lehetséges, e’nevezetes könyvnek, kiemelve a’figyelemre, meggondolásra méltóbb helyeket, helyenként kétségemet ’s észrevételeimet is őszintén elmondva , minden egyéb követelés nélkül, mint az, hogy annál inkább módot nyújtsak felvilágosításra. Munkája’ elején a’ szerző előadja, mint állott Magyarország’ kilátása ez előtt mintegy 15 —20 évvel, mint látta búsongani minden világi boldogság közepett tiszteletre méltó atyját, ’s hogy a’ melly bánat’ okát mint gyermek nem értheté , későbbi éveiben világossá lön előtte ’s az: Magyarország’ reménytelen átlapolja volt. Előadja továbbá, mint emelkedett ki Magyarország e’ mostoha helyzetből, ’s mint ven ö is részt annak felrázásában. ’S e’ szakaszt a’ következő szavakkal végzi be: ,,’S valamint akkor mondám — Álomkórságban dermed nemzetünk ; de még van idő a’ felébredésre, sok azonban többé nincs, úgy most megint azt mondom — Zavarnak vezéreltetik a nemzet; de van még idő a’ balkányok’ elejét venni, van idő az itt ott lappangó ’s még most tán igen, de később többé nem fékezhető tüzeket oltani, sok azonban már nincs!“ Ez utóbbi állítás körül forog az egész munka , habár igen sok, de minden esetre tanulságos kitérésekkel, ’s látni fogjuk alább , menynyire sikerült bebizonyítása. E’ szakaszban a’ szerző egyszersmind alapját veti Magyarország’ fölemelése iránti nézeteinek (3. 4. lap). „Azóta (15—20 év óta) mind alkotmány mind nemzetiség mennyire felfedezett, mennyire virult, mindenki előtt ismeretes, úgy hogy akármilly érdemei lehetőnek eldödiiknek hazánk körül — mit tagadni vagy kérdésbe venni nem akarunk — azon szerencse — hogy ne mondjam ,dicsőség* — mégis nékünk újabbaknak jutott, hazánk állását magasb szempontból fogni fel; mihez képest mi, jóllehet anyagi kifejtéseket is elkerülhetetlen szükségeseknek tartunk, és azokban már becsületesen fáradozunk, nemzeti jóllétünket még sem állítjuk anyagi sarkalatokra, nem ; mert nemzeti jóllétünknek, t. i. olly jóllétnek, mellyre a’lelkes magyar képes, egyedül nemzeti újjászületésünk, azaz alkotmányunknak tökéletes kiképzése ’s mindenek előtt: nemzetiségünk’ megmentése és jövendő biztosítása szolgálhatnak alapul. Vagy más szavakkal: ámbár mi felette magasra állítjuk mind azt, mi az embernek legsürgetőbb szükségeit pótolja, és ekkér legelhatárzottabb pártolói vagyunk az anyagi kifejtésnek; ezen felül azt is felette jól tudjuk, milly szerencsés hatása van sokszor az anyagi kifejtésnek a’ szellemi kifejtés’ előmozdítására: mi mégis, nemzeti jellemünkhöz, állásunkhoz és egyéb körülményeinkhez képest csak úgy remélünk ránk és utódainkra nézve üdvöt , ha szellemi alapon nyugszik jelenünk és jövendőnk, ha szellemi alapokon emelkedik anyagi kiképzésünk , és nem viszont“. Alább ( 5. lap ) szól a’ nemzetek’ hajlamairól : „így például, a’ franczia népnek — bármilly nagyon áltassa is e’ részben szüntelen magát — nem alkotmányos rendszer, nem szabadság legfőbb vágya, nem, én legalább nem hiszem, és gondolom, még sokáig sem lesz, de ez csak mellékes tekintet; mert ám adjad kezébe a’ dicsőség’ templomának kulcsát ’s öntsed egyszersmind a’ közvéleménybe azon biztos hiedelmet, hogy ő e’ szent lakot fel is bírja nyitni, és a’ két kamara rögtön két, négy fal közti, lelketlen teremmé alacsonyul le. Rázzad viszont fel, például a’ nyugalmas törököt; irtsad ki belőle az anyatejjel beszítt praedestinatio’ szellemét és ebből folyó lelki csendet, ’s megint innen származó komoly elhatározottságát; ültesd viszont Charybdis és Scylla, vagy