Athenaeum, 1841/2. félév

1841-10-12 / 45. szám

719 720 Kossuthhoz méltó beszéd! „Stolz will ich den Spanier!“ mond II. Fülöp spanyol király Schiller’ I. Carlosában; ’s valóban férfiasai» büszkéknek kell lennünk nekünk magyaroknak, hol a’haza becsülete van szóban, és azt hiszem, ha e’ földre, mellyet isten mindenekkel megáldva adott birtokunkba, ha e’ minipalis levegőre, mellyben élünk, és egy civilisatioi magas tökély felé olly hatalmasan mozgunk , ha szép nyelvünkre az olly végtelenig képezhetöre, ha mondom ezekre, gondolunk, van okunk büszkélkedni már is, és isten velünk lévén, a’ jövendőben még több leend, ’s igy ha a’ haza előttünk olly szent eszmévé válik, mellynek nevén nem tűrünk legkisebb foltot, ha azt gyönyöreinknek , mámorainknak ’s mindennek , mit e’ múlandó élet nagynak és szépnek vall, regulusi szilánssággal elébe teszszük, akkor fogunk becsültetni minden népek által, és akkor érdemeljük is a’ becsültetést. Azért tisztelet a’ hazafiéi szónak , a’ férfias nyilatkozásnak , mellyel Kossuth úr magától elutasítja annak gyanúját, mintha ő a’ hazasértő művésznőt vissza fogadni óhajtaná. Még egyszer mondom, ezek Kossuthhoz méltó szavak! — Engedje meg azonban a’tisztelt férfiú, hogy egy részt önigazlásomra, más részt az ő figyelmeztetésére pár észrevételem’ elmondjam. Kossuth úr lapja’ egyik számában úgy nyilatkozott, hogy ezen szó, mi a’ Pesti Hírlapban a’ szerkesztőt, öt segédtársát, ’s még a’ kiadót is jelenti. E’ nyilatkozás szerint valahányszor a’ névtelen czikkek többes első személyben (mi) szólnak, a’ szóban mindig van része Kossuth Lajos úrnak , ’s minthogy a’ főszerkesztő ő, ha a’ czikkek’ egyes állításaiért nem is,de elvekért legalább, kérdés’ esetében, felelősnek kell lennie. Én a’ Schodelné fel vagy fel nem fogadásában a’ nemzeti színházhoz elvet látok — meg lehet, hogy tévedek — ’s igy, nem lévén a’ czikk, hol Schodelné visszajövetele óhajtatik, senki által aláírva , kénytelen valék szavaimat ezen tárgyban egyenesen a’ fő szerkesztő úrhoz czimezni. Ennyit igazlásomal. — Egyébiránt , miután Kossuth úr — mint fentebbi szavaiból látható — a’ szerkesztőség és szerkesztő közt különbséget kíván az olvasók által tétetni, tanácsos , hogy a’ különböztetéseket maga kezdje meg lapjában. E’ czélra ajánlatos volna, csekély nézetem szerint, ha a’ szerkesztő örökké egyes személyben (én), a' szerkesztőség pedig többesben (mi) szólna, vagy pedig állandó nevek vagy jegyek íratnának a’ czikkek alá; a’miben most nem látok semmi következetességet, mert a’ vezérczikkek alatt semmi jegy vagy név nincs, de nincs név a’ külföldi hírek alatt sem, pedig közönségesen tudva van , hogy az elsőket maga a’ szerkesztő úr, az utóbbiakat pedig hihetőleg segédei’ egyike írják. Olly dolgok, mellyeken aztán nem lehet eligazodni. Egyébiránt más lapoknál a’ szerkesztő és szerkesztőség közt nincs különbség, ’s én nem is látom át miért legyen. Második észrevételem azon állítását illeti Kossuth úrnak, melly e’ szavakban fejezi ki magát: „Mi a játékszini dolgokban nem igen tűrjük fejünket, kivált miután a nemzeti színház ügyét intheti elhibázottnak, és pedig a mint látszik, helyrehozás' reménye nélkül elhibázottnak véljük, és a mint a' dolog áll, a nemzeti színház' ügye szemeinkben fontosságából sokat veszített.“ Ha jóslati tehetséggel bírván, meg tudnók mondani, hogy a’ színház’ dolga örök időkre el van hibázva, akkor helyesnek tartanám, hogy a’ Pesti Hírlap nem igen töri fejét a’ játékszini dolgokban, mert okos nem fogja sikeretlen fejtörésekben a drága időt vesztegetni, de miután az elhibázás hihetőleg csak ideigleni és jóra fordulható, úgy vagyok meggyőződve, hogy nagy hiba a’ Pesti Hírlaptól , ha a’ játékszini dolgokban fejét nem töri, mert ha koronként beleszólna e tárgyba, ismételve fejtegetné, magyarázgatná, mit hisz ez intézetre nézve elhibázottnak, hatalmasan segítené azon idő’ élj «»vételét, melly az elhibázott dolgokat helyre igazítaná. Ha a’ folyam rész irányt vett, folyni hagyjuk-e és nézzük kártékonyságait? Nem inkább arra kell-e intéznünk törekedéseinket, hogy azt szabályozzuk, haszonvehetővé tegyük ? Harmadik észrevételem , hogy én ugyan mint az imént bizonyságát adom, meg vagyok elégedve Kossuth úr’nyilatkozatomra adott válaszával, de kénytelen vagyok kimondani, hogy a’ mit a’ Pesti Hírlap 71. és 79. számai Schodelnéról mondanak, merőben ellenkezők. A’ 74. szám t. i. azt mondja: „hogy azon futó hirt (mi szerint Schodelné vendégszerepeket adand a’ magyar színpadon) már csak azért sem (tehát másért sem?) remnék (mi vemék azaz a’Pesti Hílap’szerkesztősége) kedvetlenül, mivel ismét egy tűrhető énekesnőt lehetne hallani.''. A’ 7. szám ellenben így nyilatkozik: „ingyen sem fogadnák (mi fogadnék , az az a’Pesti Hírlap’ szerkesztősége) nemzeti játékszín’ tagjává’’. Vagy talán úgy lehet a’ kettőt megegyeztetni, hogy mást tesz vendégszerepet adni, mást taggá fogadtatni Schodelnénak ? Nem gondolnám, hogy ez egyeztetést Kossuth úr megkísérteni akarhatná , mert akkor ismét nem tudnám érteni, hogyan lehessen a’ taggá fogadtatás publicum' megsértése, és igy erkölcsi lehetetlenség, a’ vendégül fölléptetés pedig nem, miután mindkettőnek ugyanazon publicum előtt lehet csak megtörténni. A’két nyilatkozásban tagadhatatlanúl ellenmondás van, ’s annál feltűnőbb , mivelhogy mindkettő többes első személyben (mi) szólva közöltetett, ’s mégis az ellenmondás el nem ismertetik , sőt e’ 79. szám igyekszik azt igaziani. Ez egy kis „liechthaberey“, sophismába takarva, mi olly féldiúhoz mint Kossuth úr, kiről tudjuk, hogy fejéből nem megvetendő súlyú védokok is telnek , engedelemmel legyen mondva, nem egészen illő. Mit védeni nem lehet, nem is kell. Igazolni tudni magunkat erőnk’ jele, de én a’ botlás’ elismerését is igen férfiasnak tartom. Nyíltan szóltam, lehetetlen, hogy szavamat a’ szabad és egyenes szó’ barátja balúl vegye. Mintsse nkfiisér. — M magyar nyelv az izraeliták kizütt. — Korn Fülöp pozsonyváraljai izr. könyvárus , a’felföldön tett utazásai közben hitsorsosai között örömmel tapasztalván a’ nemzeti nyelv iránt mindenütt ébredező buzgóságot, a’ héber ifjúság’ ebbeli nagyobb ösztönzésére , az ő költségén megjelent Rosenthal-Blockféle héber-magyar imádságos könyvből (1. az Ath. 29. sz), mellynek ára példányonként 1 ft 40 kr. vel. 3 ft., 200 példányt áldozott a’ szerint, hogy Severin a’ magyar nyelv’ tanulásában kitűnő előmenetelt bizonyíték, 150 pedig a’ köz. kiadásból más szorgalmas izr. gyermekek közt osztassák ki jutalmul. Örömmel teszszük közzé e’ szép hazafi tettet, tevője’ méltánylásául ’s buzdító például felekezetéböl azoknak, kiket a’ sors nagyobb javakkal áldott meg. 2. Kiadók: Schedel és Vörösmarty. Szerkesztő: Bajza. — Nyomatik Budán a’m. k. egyetemnél. Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden , csütörtökön és vasárnap , jelenik meg egy egy ív. Ara helyben kihordással, 5 ft., nyomtatott boríték alatt helyben és postán, 5 ft. 48 kr. c. Évnegyedenként is válthatni példányt 2 ft. 30 kr. helyben, és 3 ft postán. — A’ szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el. — kiadó hivatal Pesten, Borz-utczában Kieumayer-ház 222 szám az apácza-templom’ közelében , földszint jobbra.