Athenaeum, 1841/2. félév
1841-11-25 / 64. szám
Róma és a’ román népfaj. (Történeti és költői szempontból tekintve.) — — — Famam extendere factis, Hoc virtutis opus I — — — Valamint újabb időnkben a’ füg-rétién Éjszakamerika mellett Napoleon, úgy a’hajdankor’ viharai közt a’ szabad görög társaságok’ irányában igen szembeötlő tünemény : Nagy Sándor. De micsoda e’ két rövid életű, szelíd zsarnok, a’ világuralkodásban megőszűlt Rómához képest?... Róma’végetlen hódításai,’s erőszakos rablásainak vérgyakorlata által emberi hibáink’ legaljasabbikát, az önzést ’s telhetetlen hírvágyat, a’ legmagasabb egyetemi fokra emelé, ’s a’ legóriásibb és borzasztóbb alakban tűnteté elünkbe.—Ez volt az emberiség’ physicai erejének alkalmazott, gyakorlati műkisérlete (experimentum) , mellynél az erkölcsi erő is nagy, de csak alárendelt szerepet játszik, ’s a’ legnemesebb görög példánynak nagy részint szegény utánzata által gyöngül. Görögország tiszta déli nap, Róma vérben úszó esthajnal, vagy felhők közti holdvilág, melly a’ vészteli félelem miatt kit sem enyhít, kit sem boldogít. — Különös! Róma a’ statusigazgatás, az alkotmányos rendszerek’ majd minden idomán és phasisain keresztül ment, de tisztán és sok ideig egy formát sem viselt magán. Ím a’ világtörténet’ változó áprilisi ideje ! A’ hét király’ némi aristocratiával korlátozott egyed uralkodásának elbuktával, a’ megfertöztetett Lucretia köztársaságot szül honosai’ számára; de e’ korcsmagzat a’ gyakori vétők’ ellenére is, nyakára növeszti a’ dictatoriab solutismus’ zsarnoki hatalmát; ’s a’patriciusi olygarchia, a’ plebejusi népuralkodás’ (pchlocratia) ’s a’gyakori fejetlenség’ (anarchia) hol arany, hol vas, de többnyire véres gyilok-töre , a’ consulatus és tribunus plebis’ törvényes tógája alól, e’ sok változat’ idejében mindenkor kitűnik. — És ki mondja azt, hogy a’ Nérók, Caligulák’ szörnyképei közt a’ szabad respublica’ álorczája nem mosolygott ? Hiszen az ekkori senatus’ consulait, a’ 12 lictori vesszőbárd helyett, legalábbis 12 száz fegyvertelen kém környezé! A’ triumviratus’ romjain, egy Caesarból száz keletkezők , hogy elvégre is a’ gyilkolásban megfáradt Róma, e’tisztán katonai hatalmasság, mint egy bűnbánó haldokló, a’ theocratiai kereszt’ hitzsámolyához tegye le világhódító fegyverét.— Valóban a’ világtörténet Róma nélkül mit sem érne, ’s nem volna egyéb, mint egy szelíd szigetekkel díszlő , sima tükröt csendes tenger. Azonban Róma’ örökös zivatara elborítja a’ derült láthatárt, öldöklő villámival összeroncsolja a’ 64 ÖTÖDIK ÉV. második félév. I*est, november* 25. 1841. 64. szám. Variálom 2 Róma és a’ romén népfaj ( Vachot Imre). — Búcsú pohár lkothy Zsigmond ).— Cosa vara. Folytatás ( — id.). — Tárcza. Hírlapi ellenőr (P. és Egy előfizető). — Hirfüzér( lelete Ignácz).— Magyar játékszíni krónika ( Szelek leli — Literatúrai mozgalmak ( L. F.).