Athenaeum, 1841/2. félév

1841-10-10 / 44. szám

„Nemcsak legkisebb megbánást nem érzek tehát, hogy az istentől rám bízott tőkét fajtám’ megmentése ’s felemelkedése végett, mennyire bírtam, a’ lehető legnagyobb uzsorára iparko­­dom adni ki, valóban nem; de áldom sorsomat, hogy körülményeim kedvezöleg fordultak,’s kö­telességem’ érzete bennem, még mielőtt rám nézve késő lett volna, tettleg is felébredt ’s nem valék hazámnak sem korcsa, sem heréje; ’s ám, bár jöjek még százszor a’ világra illy körülmények között, és ha épen nem is min­dent — mert ugyan melly halandó nem kalan­dozott néha ki a’józan útból — de legfőbb voná­sokban, hazámat ’s politicai hitvallásomat tekint­ve, hazámhoz és magamhoz változatlanul hű, ugyanezt cselekedendem mindenkor, mit cselek­vőm­ eddigelé ’s ezt ünnepélyesen nyilatkoztatom.“ Ez itt mondottaknak nem puszta értelme, ha­nem jelentése is van’s ez , lm mi felráztuk ugyan a’nemzetet; de olly vigyázva, olly ügyesen vittük a’ dolgot, hogy az eredmény hazánkra’s kivált nemzetiségünkre nézve a’ legörvendetesebb; fel­ráztuk pedig a’nemzetet akkor, midőn az halálos álmát aludta’s igy az izgatás’két élű fegyveréhez kénytelenségböl nyúltunk; mi tüzeltük a’ kat­lant, míg az egészen hideg volt ’s az erőmű szerencsésen megindúlt. Mi ellenben az, mit ti cselekesztek? mit Kossuth tesz? Vigyázatlanul, terv nélkül szenvedélyeket ráz fel folyvást ’s a’ nemzet’ szerencséjét az érzelmek’ karjába veti; tüzeli a’ katlant folyvást, midőn annak erejétől már repűl a’ gálya. Ez nem az, mit mi tettünk, ’s ha Kossuth egészen azt tenné is most, mit mi tettünk azelőtt, a’ nemzetet ébresztgetné, fel­­rázogatná, ez egészen más; mi akkor tettük ezt, mikor rá szükség volt; Kossuth akkor te­szi, mikor már erre szükség nincs, midőn az iz­gatás’ idején túl estünk, midőn a’ felébredett nemzetet nem örökké szútyongatni, hanem bi­zonyos terv szerint vezetni kellene. — Körül­belül erre megyen ki, mit gr. Sz. Kossuth’ ellenében óvásul mond, nehogy azokért, miket Kossuth’ Hírlapja’ hatásánál fogva okvetlenül bekövet­­kezendőknek jósol, u. m. anarchiát, forradal­mat, önkényt, — felelőssé tétessék a’ jövendő által. — Ez igazságos, mert ha nem tagadjuk is, hogy az egyszer megindított mozgást nem­zetnél nem lehet úgy kormányozni, mint erő­műnél , szintolly tagadhatlan, hogy annak mér­sékletére, irányzatára igen sok függ a’ nem­zet’ oktatói­ ’s vezetőitől, ’s ezek változván, mit egyik jól kezdett, a’ másik roszul végezheti.Ez kétséget nem szenved. De épen ezért, ha Sz.’ jóslata be nem következik, sőt ellenkezőleg, Kossuth’ Hírlapjának üdvös hatása lesz , senki sem fogja tőle megvonni az érdemet, mellyért olly kitartó fáradozással és lelkesedéssel küzd, valamint el nem feledé ’s nem feledendi soha, hogy szellemi életünk’ ébredését gr. Sz. nagy hatású felszólalásának kell köszönnie. A’ magyar hirtelen haragjában elfeledheti, sőt gyűlölheti ugyan jótevőjét egy ideig, de csakhamar visszatér hozzá hálás indulattal, ’s ha kőem­lékek’ tiszteletében nem messze haladt is, legalább nem halt ki még lelkében becsülé­se a’ jeles érdemeknek. Nem átok tehát, mellyet Sz. magára kimond, ha, bár akaratlanul, véteni talált nemzete ellen; de áldás kisérendi öt hit fáradozásáért végső napjáig életének és fenma­­radandó emlékezetének. Mi Kossuthot illeti, po­­liticai életének egyik szakát már bevégezte, be­csülettel, férfihoz illőleg. Melly véleményt al­­kotmánytisztelő emberek között nem fog meg­rendíteni, sem idő, sem párt ’s melly véleményt szabadnak vélünk kimondani most, mert nem mondjuk sértő dicsekvésből vagy megátalko­dott keserűségből, hanem mert megbecsü­lendő­­nek tartjuk a’ férfiút, ki abban, mit hazafiúi kötelességének hitt, egész szilárdságával jel­lemének ingadozatlanul megmaradóit. De szi­lárd elszántság ’s hirlapszerkesztői ügyesség két különböző dolog. Azért, ha amarról ítélt is már a’ közvélemény. Ítélete erről még füg­gőben áll, jósilag sejthetvén csak, nem lát­ván a’ sikert, melly a’ szám­olatból ki nem ma­radhat; mert itt nem dicsően vitt, ’s elvesztett ütközet, hanem diadal kell. De megjön az idő, hogy erről is biztos ítéletet hozzunk. Mit eddig mondani lehet a’ Pesti Hírlapról, az nem ab­ban áll, mit Sz. fő vádul hoz fel , hogy forra­dalmat készít, hanem inkább elmulasztási vétek, ha annak lehet mondani, midőn egy ember az egészen új és óriási vállalatnak meg nem felel. De eredeti legyen e­ hiány bármiből, annyi bi­zonyos , hogy Kossuth még eddig alkotmányos életünknek csak fölületét érintette, nagy han­gú kicsinységekkel bíbelődvén ott, hol létkér­dések forgának fenn, mellyek’ gyökerére nem bocsátkozott; ellenben rövid sententiákban mon­da ítéletet tárgyak felett (mint például a’ váro­sokról), mellyek a’ legkomolyabb, kimerítőbb vitatást érdemlenék , mert szövevényesek ’s el­döntésüknél nemzetiség és független törvény­­hozás forognak kérdésben. A’ hevesi villongó­

Next