Athenaeum, 1841/2. félév
1841-10-10 / 44. szám
„Nemcsak legkisebb megbánást nem érzek tehát, hogy az istentől rám bízott tőkét fajtám’ megmentése ’s felemelkedése végett, mennyire bírtam, a’ lehető legnagyobb uzsorára iparkodom adni ki, valóban nem; de áldom sorsomat, hogy körülményeim kedvezöleg fordultak,’s kötelességem’ érzete bennem, még mielőtt rám nézve késő lett volna, tettleg is felébredt ’s nem valék hazámnak sem korcsa, sem heréje; ’s ám, bár jöjek még százszor a’ világra illy körülmények között, és ha épen nem is mindent — mert ugyan melly halandó nem kalandozott néha ki a’józan útból — de legfőbb vonásokban, hazámat ’s politicai hitvallásomat tekintve, hazámhoz és magamhoz változatlanul hű, ugyanezt cselekedendem mindenkor, mit cselekvőm eddigelé ’s ezt ünnepélyesen nyilatkoztatom.“ Ez itt mondottaknak nem puszta értelme, hanem jelentése is van’s ez , lm mi felráztuk ugyan a’nemzetet; de olly vigyázva, olly ügyesen vittük a’ dolgot, hogy az eredmény hazánkra’s kivált nemzetiségünkre nézve a’ legörvendetesebb; felráztuk pedig a’nemzetet akkor, midőn az halálos álmát aludta’s igy az izgatás’két élű fegyveréhez kénytelenségböl nyúltunk; mi tüzeltük a’ katlant, míg az egészen hideg volt ’s az erőmű szerencsésen megindúlt. Mi ellenben az, mit ti cselekesztek? mit Kossuth tesz? Vigyázatlanul, terv nélkül szenvedélyeket ráz fel folyvást ’s a’ nemzet’ szerencséjét az érzelmek’ karjába veti; tüzeli a’ katlant folyvást, midőn annak erejétől már repűl a’ gálya. Ez nem az, mit mi tettünk, ’s ha Kossuth egészen azt tenné is most, mit mi tettünk azelőtt, a’ nemzetet ébresztgetné, felrázogatná, ez egészen más; mi akkor tettük ezt, mikor rá szükség volt; Kossuth akkor teszi, mikor már erre szükség nincs, midőn az izgatás’ idején túl estünk, midőn a’ felébredett nemzetet nem örökké szútyongatni, hanem bizonyos terv szerint vezetni kellene. — Körülbelül erre megyen ki, mit gr. Sz. Kossuth’ ellenében óvásul mond, nehogy azokért, miket Kossuth’ Hírlapja’ hatásánál fogva okvetlenül bekövetkezendőknek jósol, u. m. anarchiát, forradalmat, önkényt, — felelőssé tétessék a’ jövendő által. — Ez igazságos, mert ha nem tagadjuk is, hogy az egyszer megindított mozgást nemzetnél nem lehet úgy kormányozni, mint erőműnél , szintolly tagadhatlan, hogy annak mérsékletére, irányzatára igen sok függ a’ nemzet’ oktatói ’s vezetőitől, ’s ezek változván, mit egyik jól kezdett, a’ másik roszul végezheti.Ez kétséget nem szenved. De épen ezért, ha Sz.’ jóslata be nem következik, sőt ellenkezőleg, Kossuth’ Hírlapjának üdvös hatása lesz , senki sem fogja tőle megvonni az érdemet, mellyért olly kitartó fáradozással és lelkesedéssel küzd, valamint el nem feledé ’s nem feledendi soha, hogy szellemi életünk’ ébredését gr. Sz. nagy hatású felszólalásának kell köszönnie. A’ magyar hirtelen haragjában elfeledheti, sőt gyűlölheti ugyan jótevőjét egy ideig, de csakhamar visszatér hozzá hálás indulattal, ’s ha kőemlékek’ tiszteletében nem messze haladt is, legalább nem halt ki még lelkében becsülése a’ jeles érdemeknek. Nem átok tehát, mellyet Sz. magára kimond, ha, bár akaratlanul, véteni talált nemzete ellen; de áldás kisérendi öt hit fáradozásáért végső napjáig életének és fenmaradandó emlékezetének. Mi Kossuthot illeti, politicai életének egyik szakát már bevégezte, becsülettel, férfihoz illőleg. Melly véleményt alkotmánytisztelő emberek között nem fog megrendíteni, sem idő, sem párt ’s melly véleményt szabadnak vélünk kimondani most, mert nem mondjuk sértő dicsekvésből vagy megátalkodott keserűségből, hanem mert megbecsülendőnek tartjuk a’ férfiút, ki abban, mit hazafiúi kötelességének hitt, egész szilárdságával jellemének ingadozatlanul megmaradóit. De szilárd elszántság ’s hirlapszerkesztői ügyesség két különböző dolog. Azért, ha amarról ítélt is már a’ közvélemény. Ítélete erről még függőben áll, jósilag sejthetvén csak, nem látván a’ sikert, melly a’ számolatból ki nem maradhat; mert itt nem dicsően vitt, ’s elvesztett ütközet, hanem diadal kell. De megjön az idő, hogy erről is biztos ítéletet hozzunk. Mit eddig mondani lehet a’ Pesti Hírlapról, az nem abban áll, mit Sz. fő vádul hoz fel , hogy forradalmat készít, hanem inkább elmulasztási vétek, ha annak lehet mondani, midőn egy ember az egészen új és óriási vállalatnak meg nem felel. De eredeti legyen e hiány bármiből, annyi bizonyos , hogy Kossuth még eddig alkotmányos életünknek csak fölületét érintette, nagy hangú kicsinységekkel bíbelődvén ott, hol létkérdések forgának fenn, mellyek’ gyökerére nem bocsátkozott; ellenben rövid sententiákban monda ítéletet tárgyak felett (mint például a’ városokról), mellyek a’ legkomolyabb, kimerítőbb vitatást érdemlenék , mert szövevényesek ’s eldöntésüknél nemzetiség és független törvényhozás forognak kérdésben. A’ hevesi villongó