Athenaeum, 1841/2. félév

1841-08-26 / 25. szám

Kiadók : Schedel és Vörösmarty. Szerkesztő Bajza. — Nyomatik Budán a'm. k. egyetemnél. lakozni lehet a’ szép fehér papirosért, melly rá vesztegettetik, ’s ugyan azért némelly olvasók felírást készítenek a’ tudós szerkesztőhöz, alázatosan megkérendőket, méltóztassék az Athenaeum elleni polémiáktól őket jövendőben megkímélni. A’ Század, egy ominosus nyomtatási hiba szerint, e’ nyárban nagyon szárad, alig találni benne imitt amott — miilyen például Nagy Károly’ elmés Hungaricája — egy szál szomorú virágocskát. E’ lap egyébiránt, ez évben, a’ külföldre több gondot fordít mint egyéb lapjaink — melyeknek némellyike hazai haszontalanságok miatt elhanyagolja a’ világ’ napi eseményeit, — ’s ez dicséretére válik. Azt is elismeri mindenki, hogy typographiai elegantiára nézve egyik politicai collegája sem mérkőzhetik vele. Ízléssel vannak elrendelve hasábjai. E’ lap’ olvasói szinte sajnálják , hogy a’ fő szerkesztő bő politicai tudományából olly ritkán juttat nekik valamicskét ’s a’ helyett exclamatiókban és csillagozásban vesztegeti erejét. A’ Széchenyi-Kossuth ügyben szólni épen az ő szaktudománya volna. A’ Hágról az a’ vélemény, hogy ha egészen ollyan volna, mint tájképei, kivált a’ múlt július hónapban, megérdemlené politicai lapjaink közt a második eminensséget, de kormánya sokféle ministeriumokon megy keresztül (Vajda, Gyurmán, talán Ponori Thewrewk, talán Pap Ignácz , és legújabban Jablanczy) 's az ember nem igazodhatik el rajta. Correspondent egyébiránt szegények, incorrect nyelvűek és ismertetőjét még az igen kegyelmes criticus is , minden criticán alulinak mondaná. A’ tájképekben a’ sok ministerialis crisisek miatt legújabban jön nagy áradás és szóözün, mellyből csak megfuladt gondolatokat lehet kihalászni. A’ csillogó declamatiók, mellyek legújabb political journalisticánkat jellemzik (lásd mustrául a’ Pesti Hírlap’ zempléni leveleit) itt is kezdenek szerepet játszani. A’ Közlemények — mellyeknek, minthogy vetélytárs nélkül állanak — szépirodalmunk’ síkjain, vezérkedniök kellene, (vagy Petrichevich szerint s u 1j á n k o d n i) csak közlegénykednek. Szerkesztőjük , ki már Kassán több experimentumokat tett mind írói mind journalisticai pályán, de nem volt szerencsés, Pesten újra bebizonyítá, hogy nincs szerkesztői tapintata. A’ helyett, hogy a’ jót széppel párosítván — mint ígérte — e’ párosodásból lélek és szívképző termékeket mutatna elő, áldás nélküli vegyesházasságot csinált a’ rút és jó, a’ szép és rész közt és irae születnek uiodalmas beszélyek, fás értekezések , sovány gondolatok a’ kövérségről, mellyek mellett darázsok és csipdmegek, dongának és játékszini criticák világítanak, mikre szomorú a’ Múzsa. Nagy fennen dicsekedett a’ szerkesztő úr igazsággal és nyilvánossággal; a’ névtelenséget és álnevet mozsárban kezdte törni ’s azt gondoltuk, hogy most lesz ám még a’ hadd el hadd ’s íme pár hónap múlva gomba módra termenek a’ névtelen ’s álnevű cziticák, egész bátorsággal ütik föl fejőket a’ Vandák, Estyek, Edd meg Jakabok és czikáznak végig a' sima velín pályán. A’ Literatúrai Lapok épen azok, mellyek Kassán már egyszer elcsöppentek. Dicsérik sokan Kovacsóczy urat a’ szép vignettékért, mellyek gyakran úgy illenek a’ tárgyhoz mint veres folt a’ fekete nadrágra. E’vignetteket, miután az Athenaeum, mint mondják, helylyeli gazdálkodás miatt elhagyogatta, hasznos volt felszedegetni, evvel is kevesebb betű rontja az olvasó’ szemét, a’ szerkesztő úrnak pedig hamarabb megtelik lapja. Azonban igazságosabb bírák azt ítélik, hogy a’ Közlemények a’ legjobb magyar divat lap. Mihók, mint a’ mese mondja, hét puszta faluban maga lakott és mind a’ hét faluban ő volt a’legderekabb legény. Azt is mondják sokan, hogy hasznosabb volna Kovacsóczy úrnak, ha mostani 200 előfizetője helyett 2000-rel birna, és alkalmasint igazokt lesz. A’ Nemzeti Újságról és Mulatságairól semmit sem mondanak az emberek és úgy vélekednek sokan, hogy ez egyedüli szerencséjük , mert ha beszélni egyszer elkezdenek annak vége hossza nem lesz. Egy helyen azonban — Árva vármegyében — hallottam felőle, hogy papirosa és szerkesztője tudós is, hazánkfia is, a’ mi mind dicséretükre szolgál. Az Erdélyi Híradóról Magyarországban keveset tudnak. Azért nem olvassák annyian , mint érdemlené , mert Társalkodója egészen ignorálni látszik a’nagyobb testvért, holott néhány évvel ezelőtt közle ezt érdeklő czikkeket is. S miért nem kér meg magyarországi írókat is munkatársakul? Vannak dolgok, mellyeket jobban lehet és illik elmondani vidéki lapban, mint középpontiban. Híradójának Erdélyre kellene jő figyelmet fordítania ’s azzá lennie , mi Magyarországnak a’ Pesti hírlap vagy, legalább egy időben, midőn még csaknem maga volt, a’Jelenkor. Egyébiránt e’lapokat szeretik a’ bennök uralkodó jó szellemért. A’ vasárnapi újság jó, de azt mondják még jobb is lehetne , ezt elhiszszük , mert a’ tökély’ útja végetlen. Misimé. (Vége következik.) Egyveleg. Arany szabályok Höknek. Egy német regényben (czíme Luiza és Czeczília) következő tanácsok adatnak a’ férhez menendő lyánykáknak: Engedelmesség a’ férj’ akarata iránt; igyekezet annak hibáit elfedezni és erényeit kiemelni; megnyugovás ha távozik, örvendezés ha visszatér; soha nem kémlelődni, hova megyen, mit csinál; takarékosság, az időnek józan használása , ezek azok mikre egy jó feleségnek ügyelnie kell. — A’ könyvnek szerzője hölgy , ’s igy nem lehet mondani, hogy e’ tanácsok férfiak’ költeményei. Az ostromok hajdan. A’ hajdani erősségek tovább kitárták az ostromot mint a'maiak. A’ régi Numantiát 4000 celtiber tizennégy évig védelmezte 4000 katona ellen. Meghódítására Charthage’ hódítóját Scipiót kelle kiküldeni. A’ küldetés’ eredménye az jön, hogy Scipio az erősséget ugyan hatalmába keríté, de csak romokban és hamvában, emberek és őrsereg nélkül. Minden fel vala dúlva, még a’ fegyverek is összerombolvák. A’ szabályok és genie. Egy ifjú tánczos kinevette mesterét, hogy ama’ nehéz súlyegyen-póznát rákényszeríté. „Menjen ön, úgymond, nem tánczol és szökik-e az ember sokkal könnyebben és szebben ezen nevetséges keresztpózna nélkül ?“ Evvel elhajíta a’póznát és szabadon kezde ugrálni; alig teve azonban egy pár szökést, elveszté a’ súlyegyént és kitörte egyik karját, így járnak ifjú genie-töredékeink, kik gúnyolják a’ szabályt-Az írók mennyországba jutnak. Mahomed azt mondja a’ Koránban, hogy ,,a’ tudós’ tintája és a’martyr’vére a’mennyországban egy becsnek.‘‘Ha Mahomed nem hazudott, úgy örvendhetnek íróink, ők égbe jutnak , mert soha sem folyt még annyi tinta mint napjainkban, és irodalmi martyroknak sincs szűkében egy ország sem. Kínzóik, a’ recensensek, erős legények ’s bírják a’ fahordást a’ máglyához, mellyen elítéltjeiket megégessék. —a— Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden, csütörtökön és vasárnap jelenik meg egy egy ív. Ara helyben kihordással 5 ft., nyomtatott boríték alatt helyben és postán 5 ft. 48 kr. ép. Évnegyedenként is válthatni példányt 2 ft. 30 kr. helyben és 3 ft postán. — A’ szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el. — Kiadó hivatal Pesten, Borz-utcza, Neumayer-ház 222. szám. az apácza-templom’ közelében , földszint jobbra.