Athenaeum, 1841/2. félév

1841-08-29 / 26. szám

413 416 kis papillákra, a’ Közleményeknek pedig, mellyekre úgy sem ügyel senki, hagyna békét. A’ polémia is rit­kái az Athenaeumban, mit sokan nem szeretnek. Ama’ rövid tárczai polémiák a’ múlt félévben rövidség- és csipességök által érdekesek voltak. *) Elmomlám a’ miket hallék. Kinek nem tetszenek , czáfolja meg ’s nehezteljen érték, ’s párán­­süljön ne­kik, kik igy és nem máskép vélekednek. Én csak köz­lője vagyok ez észrevételeknek. Mi már az én véleményemet illeti : azt hiszem, hogy a’ Pesti Hírlap nem azért van valamennyi lapjaink közt legnagyobb kedvességben, mert csak ő közöl érdekes dolgokat, hanem először mert poli­ticai lap, és másodszor legügyesebben tud­ szólni a’ nagy közönséghez és harmadszor, mi talán elő­­szörnek is beillenék , szerkesztőjét talentum és egy véletlen martyrság népszerűvé tették. Ő olvasóihoz vagy úgy beszél, mint orvos, melly enyhítő irt ta­paszt az égető sebre, vagy úgy mint egy maga ere­jében bizakodó gladiator, kardját csillogtatva nagy hegykén : „általatok és veletek ha akarjátok, nélküle­tek és ellenetek ha kell“; vagy mint az éji őr: „Tűz­re vigyázzatok, hogy károkat ne valljatok!“ vagy pe­dig mint Pythia a'háromlábú székről, jövendőket mond­va : „adjatok , míg lehet, m­ig tőletek függ.“ Szóval a’ nagy közönség legközelebb és legkézzelfoghatóbb érdekeiről szól, nagy szónoki erővel inkább szenve­délyeket rázva , mint meggyőzve és tanítva ’s az ily i­lyennek a’ sokaság mindig nagy kedvelője szokott len­ni. Tehát a’ mit ad : politica és értekezés a’ minden­napi kenyérről ’s a’ hogyan alja : kebelizgató, ragyo­gó szónoklat ’s e’ tekintetben egyik lapszerkesztőnk sem mérkőzhetik vele, e’ felett önálló, eredeti érte­kezéseiben úgy, mint correspondentiáiban. Szóval , ő most a’ nap’ hőse, ’s ez oka rendkívüli népszerűsé­gének, ’s annak, hogy fél év alatt 3.500 előfizetőt bírt maga körül összegyűjteni, így lesz-e ez mindig, igy lesz-e csak két év múlva, azért nem mernék jót álla­­ni, mert tudom azt is, hogy a’ melly láng hamar lobban, hamar is alszik , de a’ szerkesztő minden esetre olly ember, kinek tapintata van abban, mit sze­ret a’ jelen kor ’s ő mindig fogja magát alkalmazni tudni az időhöz. Hogy tehát a’ Pesti Hírlap politicai lapjaink fö­lébe emelkedett, annak, parányi véleményem szerint , az ügyesebb szerkesztés oka, hogy pedig más lapja­ink a’ politicaiak mellett nem virágzanak, úgy mint érdemlenék, ennek az oka, mert napjainkban nem kell semmi, csak politica, vagy ezen kívül tán még regény, melly utóbbit azonban nem merném olly bát­ran állítani, mint az elsőt, mert Kuthy’ novellái, hallom, nem kelnek olly jól , mint szerzőjük képzel­te , pedig Kuthy’ írásának a’ szépirodalomban az bé­­lyege, mi Kossuthénak a’ politicai mezőn , mindketten szenvedélyizgató szónokok, Kuthy a’ túlságig és a’ legüresebb dagályig. Politicán kivü­l semmi szilárdabb dolog nem kell, tudomány legkevésbbé. Légy­n bármi gyönyörű, mi tanulságos, mi becses czikk, ha tár­gya nem politica vagy evvel rokon, az nem olvasta­tok Ez ugyan egy­részt örvendetes, mert annak bizo­nyítványa, hogy országos dolgainkra van legnagyobb figyelmünk , de más részről szomorú, mert hová lesz­nek a’ szorosabb értelemben vett tudományok ? hová a' művészetek, ha irántok semmi részvét nincs? He maga a’ politica is hová fog fajulni? Levegői th­eori­­ákból, üres declamatiókból és alap nélküli terv-ko­­vácslásokból álland. Olly politica, melly nem a’ tu­dományokból szívja éltető nedveit, mellynek nevezete­sen nem jogtudomány, philosophia, historia alapjai, szerencsétlen zagyvalék; ha azt akarjátok, hogy poli­ticai pályán ragyogjatok, előbb a’ tudományokban kell jártasaknak lennetek. Pártolnotok kell az olly lapokat, mellyekböl tudományt lehet meríteni, ill­ye­nek nálunk a’ Budapesti szemle, Tudománytár ’stb. A’ politicán és regényen kivül talán még a’ bohózat is kedves volna. Ha valaki folyóiratot kezdene, melly­­nek fő czélja tréfa és bohóskodás, gondolom, kapnák olvasóink, még talán az elménez polémiának is volna publicuma — hogy a' nem elméneznek és alaptalannak, melly rágalom-eczetébe van mártva, nincs, bizonyítja a’ Rajzolatok, Szemlélő, Természet' bukása — de tu­dományos értekezésekkel és általában szilárdabb, fér­fiasabb dolgokkal ne jöjetek, ez legfölebb egykét tu­dósnak kell , a’ nagy közönség, mint valami szent e­­reklyét tisztelettel, de olvasattam!], üveg alá teszi. Ott van a’ tartalmas és érdekes Budapesti Szemle, kérdjé­tek meg, el tud-e belőle adni kiadója 300 példányt? ’S hoz-e neki hasznot? ’S mi hasznot nem hoz, lehet ollyasmit szerkeszteni íróknak és kiadni kereskedő­nek ? Ott a’ Tudománytár ’s hány előfizetőt számlál ? Nem említek folyóiratokat, mellyek silányság miatt buktak meg, de említek ollyakat, mellyeknek belső becse ellen nem lehet kifogás, ’s íme részint bukni kezdenek , részint lengenek a’ nagy részvétlenségben. A­ politicai lapok után még az Athenaeumnak szokott legtöbb előfizetője lenni, a’ mi igen természetes, mert tudományos és mulattató, férfiaknak és nőknek van szerkesztve — ’s igy nagy kört foglal el — ’s gon­dolnátok, hogy e’középszerű részvétet is, melly irán­ta van, értekezéseinek, bírálatinak köszöni? Teljes­séggel nem. Tudok sokakat, kik benne a’ Tárczán kí­vül egyebet nem olvasnak, másokat, kik még ezen fö­lül a’ novellákat és verseket figyelemmel kisérik , de az értekezéseket és bírálatokat néha hetekig sem né­zik meg; pedig az Athenaeumnak talán csak mégis e­­zekböl áll fő becse. Ilyen a’ szellem mai olvasóinkban, ’s meddig illyen, addig ne igérjü­nk állandóságot semminek, a’mi soliditas, politicán kívül, ha még olly becses volna is az. A’ Múlt és Jelenről ’s társáról azt hiszem , hogy ennek nem politicai része adja meg az érdeket — eb­ben fölűl van haladva a’ magyar politicai lapok által, ’s ez részben hajszálnyival sem emelkedett az Erdélyi Híradó’ fölébe — hanem értekezései, mellyek a’ tudós szerkesztő’ tollából folynak. Ezen értekezések becse­sek , de solidusabbak , hogysem könnyű politicai ele­delekhez szokott gyomrunk megbízná,’s íme ezért csök­ken iránta a’ részvét. Én nem szerkesztőjének, hanem a’ körülményeknek fogom főleg tulajdonítani, ha bukni fog ’s vigasztalja magát evvel. Meddig olvasásunknak nem szellemi mivelődés, még pedig alapos, nem isme­retek’ gyűjtése rugója, meddig vele csak időt akarunk ölni, legfölebb hírvágyunkat, kiváncsiságinkat kielé­gíteni , meddig kölcsön olvasunk ’s nem vagyunk át­hatva azon meggyőződéstől, hogy egy kis kézi könyv­tárral bírni és egy politikai, egy tudományos vagy szépliteraturai lapot járatni minden míveltséget igény­lőnek illő, hasznos, sőt szükséges, addig nem lesz belőlünk értelmileg semmi. Állítsatok bár minden me­gyében egy egy tudós társaságot, legyenek bár milly alapos tudománya Íróitok, mind csak siketeknek fog­nak szónoklani és az egész literatura leszen csak ki­áltó szó a’ pusztában. Ezt hiszem én, egyébiránt adja isten, hogy véleményem hibás legyen. Döme. *'! Minthogy a’ többi lapokat illető gáncsokra sem tettünk el­lenészrevételeket , igazságosnak látjuk , a’ minket illetőket is szó nélkül b­ocsátani a’ közönség’ ítélete alá. A' szerk. K ö n g é s x cz. A' könyvek közt a’ zsebkönyvek, a’ temetések közt a’ gyermektemetések piperéztetnek fel leginkább. Hihetőleg azért, mert zsebkönyvek és gyermekek még ártatlan korukban meghalnak ’s rövid életűket lega­lább szempillantatra feltűnővé akarják tenni a’ szem­nek. —u-­ Kiadók: Sch­edel és Vörösmarty. Szerkesztő: Bajza. — Nyomalik Budán a’ m. k. egyetemnél-

Next