Athenaeum, 1841/2. félév

1841-09-28 / 39. szám

621 Egyveleg. Regényekben! hiány. — Ez Németországban mindinkább érezhetővé leszen. Ritkán jelenik meg napjainkban csak valamennyire is éldelhető regény. Még a’ legközönségesebb kölcsönkönyvtári eledel is meghígul. Miután a’ Pászonok’ csillaga letűnt, beérik Bremer Friderikával, a’jó svéd nevelőnével. Most egy pár nő látja el a’ közönségnek egy nagy részét. ’S ha néha néha — mond egy német lap — az angolok nem hoznának egyegy ép, egészséges falatot, bizony csak asszonyi jámbor eledelek’meleg tejével kellene magunkon segitnünk. • Némellyek azt gondolják , hogy ez fásultságot tesz , azaz azt akarja mondani tudós hazánkfia, hogy Kossuth’ felelete nem eléggé fésült, de én bizonyosan tudom , hogy ő itt csak piszmálkodni akart. D. 622 11 .s a. Hírlapi ellenőr. Legújabb piszmálkodás. A’ Széchenyi- Kossuth ügyben lassanként nyilatkozni kezdenek lapjaink; még a’csigák is nyújtják már szarvaikat. Legelőször is a’J elen kor szólalt fel Széchenyi mellett Kossuth ellen; elég bátran és elhatárzottan, mit szinte nem vártunk ’s mit csak becsülnünk kell. Semmi kifogásunk nincs véleménye ellen, mert mindenki’meggyőződését tiszteljük , mihelyt az meggyőződés , ’s a’ maga állításait okokkal is igyekszik támogatni, csupán azt sajnáljuk , hogy kissé részletesebben ’s mélyebben nem bocsátkozott a’ tárgyba, igy az olvasó több tanulságot meríthetett volna szavaiból.— A’Hírnök csipkedett, vagdalkozott jobbra és balra, mint félénk recruta szokott , minden férfiasabb szó és elhatározottság nélkül, most pedig mélyen hallgat, a’nélkül, hogy megtudhattuk volna, mellyik részre nehezedik finom politicai bölcseségének mérlege, vagy juste milieu-i vonásait szerencsések lehetőnk megismerni. Ő alkalmasint más’ kezével akarja kiszedni a’ tűzböl a’ forró gesztenyét, és azt tartja: hallgass nyelvem, nem fáj fejem. Audi gut, mondaná Saphir, mert nemcsak a’ beszédhez, a’ hallgatáshoz is kell böltseség. A’ Világ, melly magát stereotypicus ellenkezésbe tévé a’ Pesti Hírlappal, sok apró csetepaték után most bocsátkozik derék ütközetre; hozzád vagy tüled fog-e kanyarodni barázdája, alkalmasint látjuk már, csak azt nem tudjuk még quibus auxiliis, cur, quomodo ? Tudjuk egyébiránt azt is, hogy az e’ tárgyban irt czikkek, valamint a’ többiek is , mellyek egy idő óta a’ Világ’ olvasóit koronként meglepik, a’ halhatatlanság’ nem azon műhelyében készülnek, hol az Ismertető’ czikkjei, melyeket az én rendkívül tudós barátom , Borsos Márton úr, szerkesztői hivatalos kötelessége szerint minapában ön maga feldicsérni olly igen okos volt. Ezen czikkeket, ha nem is olly halhatatlan, de egy kissé ügyesebb kéz pörölyözi, mint az ő finom tapintású szerkesztői útjai. — Az erdélyi lapok nem avatják magokat e’ tárgyba, pedig talán nem ártana; hadd tudnák meg, mint látszik az távolból; közelről nem ritkán fonákul mutatkoznak a’ tárgyak. — A’ Literatúrai lapok csak néhány sorban jelentek megfoghatlanúl magas véleményöket, egy olly iró által, ki még akkor csak pisztoly-korát élte, de azóta nagy mangalétává nőtt. Ezt sajnálni lehet, mert a’két haza innen várja, a’journalisticai bölcseség’ kútfejéből, a’ criticának és divatnak egyetlen orgánumától, az eldöntő nagy szózatot. Az egész olvasó közönség nagy feszültséggel várta, mellyik részre fog a’Nemzeti Újság nyilatkozni ; fogadások történtek, hogy e’ lap Kossuth’ pártjára áll, mert hiszen azt fel sem lehetett tenni, hogy a’ történettudós szerkesztő úr, a’ közönséges nemzetek’históriájának egykori tanítója, következőleg a’politicai tudományokban is jártas kertes tudós hazánkfia a’ nyargaló haladásnak ne legyen barátja. Azonban csalatkozánk; a’tudós hazafi úgy nyilatkozott , a’ hogyan egyik fél sem várta. Szavai meg vagynak írva a’ Nemzeti újság’ 74. számában ekképen: „Napfényre került már a’ páratlan becsű tartalomdús Kelet’Népe szülte több ez ügybeni iratok után — Felelet gr. Széchenyi Istvánnak Kossuth Lajostól is. E’ röpirat’ általányos ismertetéséül egyik tisztelt pályatársunk’ *) bírálatának az egészre vonatkozó pontjához a’ munka’ gyengeségére és fesültségére *) nézve vele egy értelemben még azt kívánjuk ragasztani, mikép a’ Pesti Hírlap’ tudós szerkesztője e’ kénytetett lépésével magát tökéletesen elsülyeszté , mert az ellene fölállított vádakat csak fölületesen lévén képes visszatartani — ebből nemcsak a’ nagy grófnak igaza és dicsősége, hanem Kossuth úr’ imádott hírlapi irányának alaptalansága, elveinek félszegsége és veszélyessége következik“. Én mindig különös csodálója voltam tudós hazánkfiának , ’s igy most is felhíva érzem magam rá, és kötelességemnek tekintem a’ csodálkozást. Csodálom a’ Nemzeti Újság’ e’ czikkjében először azt, hogy a’ tudós úr minden gyámokok nélkül, puszta hatalomszóval olly szépen leteszi Kossuthot. Csodálom másodszor mindazon urakat — ha lesznek illyenek — kik ezen okatlan hatalomszavakból csak egy betűt is kiendenek. Csodálom harmadszor — és itt már nem közönséges csodálattal csodálkozom — hogy a’tudós úr Kossuthot akarja bántani és Széchenyit dicsérni, ’s nem veszi észre , hogy a’ dolog csaknem ellenkezőleg ütött ki. Kossuth’ elveiről t. i. azt mondja, hogy azok félszegek és veszélyesek: de tudjuk miképen Széchenyi Kossuththal elvekben egyez, azokat magáéinak vallja , sőt magát azok’ atyjának is ismeri. Ha tehát Kossuth’ elvei félszegek és veszélyesek, akkor Széchenyi’ elvei is azok. Úgy látszik a’ tudós szerkesztő úr nagyon is mélyen tekintett a’ Széchenyi-Kossuth ügybe, ez az oka , hogy az erdőt nem látta meg a’sok fától. E’ nagy csodálkozások között egy nagy vágy ébred fel bennem, a’ szerkesztő urat megkérni, magyarázná meg nekünk, kik legfelebb kis hétköznapi észszel bírunk , ’s nem vájkálunk naponként könyökig a’ tudományban, mi nagyság és dicsőség van abban, ha valaki félszeg és veszélyes elvekkel bir? A’ tudós szerkesztő úrnak sok tisztelői között én a’ legnagyobb , két igen alázatos kéréssel vagyok bátor e’rövid kis beszédkémet berekeszteni : 1) ha a’ tudós hazafi, gróf Széchenyinek valódi tisztelője, legyen szíves őt jövendőre nem dicsérni, mert olly dicséretet, minőnek az imént valánk tanúi, senki sem köszön meg; 2) ha Kossuthnak annyira ellensége, és az ő lapjának hitelét akarja csökkenteni, ne kisebbítse őt, mert megtörténhetik igen könnyen , hogy mikor legjobban fogja kisebbíteni akarni, épen akkor dicsérendi leginkább , mivel a’ tisztelt szerkesztő úr el tudja ugyan vetni a’sulykot, de hová fog az esni, annak kiszámításában nem olly felette erős, mint hiszi, nemé. • Talán a’ Jelenkor. ..