Athenaeum, 1841/2. félév
1841-10-03 / 41. szám
második félév. ÖTÖDIK ÉV. Pest, October* 3« 1841« . szám. ♦ Tartatom s Literatura : A' kelet’ népe 1841-ben. Gr. Széchenyi Istvántól. Folytatás. — Legdúsabb fezdelem (Vidor Emil). — Ázriel és Péri Fckstein Adolf) — Tároza : A’ hírlapok’ történetéhez (—r—).— Literatúrai mozgalmak (AF.). — Egyveleg (— r—). Böngészet (—r—). — Jelentés. litteratura. A’ kelet’ népe 1841 ben. Irta gr. Széchenyi István Nor. 372 l. Ára 3 ft 20 kr. ép. (Folytatás.) De igen nagy mező nyílik a’ képzelődésnek , sőt magának a’ hideg számolásnak azon állítás felett is, hogy Magyarország’ pillanatai olly drágák, olly kevesek, mert itt a’ több vagy kevesebb’ meghatározása jóslaton áll. Vegyük, mert ez legbiztosabb, hogy a’ kiemelkedhetésünkre szabott idő igen rövid, minél rövidéül. Hogy’ fogjuk ezt legjobban használni? Ugye, ha egymást gyanúsítjuk, szemrehányásokkal terheljük, a’ nélkül, hogy magunk is munkához fognánk ? Igen kétlem. Ez végre haszontalan pletykává fajulna. ’S hogy még egyet említsek, nincs szerencsétlenebb hasonlatkeresés , mint emberekkel, nem kutya- vagy elefántcsont, hanem élő, szenvedélyektől, indulatoktól forró emberekkel sakjátéki szabályok szerint játszani akarni. Ezen szabályok még a’ megcsontosult katonai fegyelem mellett is igen gyakran kudarczot vallanak, midőn az élő paraszt vagy bátrabb, vagy gyávább mint a’ hideg ebcsont ’s a’ toronynak szánt hős idő előtt kidől, a’ futó megsántul, a’ lovas’ lováról leesik. De vegyük bár nagyban e’ hasonlítást, tegyünk ember helyett elvet, intézvényt vagy bármi hitelen ’s alapon nyugvó kisebb nagyobb hatalmat, nem vagyunk-e következetlenek a’ hasonlat’ kifejtésében, ha minden kimondott gondolatot , érzeményt azonnal végzetesen húzásnak, ’s nem inkább a’ teendő húzás feletti tanácskozásnak, elmélkedésnek tekintünk? Az egész baj csak az, hogy nem szoktunk világhoz. Eddig jóból és roszból, szépből, rútból keveset láthattunk, most látjuk a’ valódi (vagy képzelt) nem jót, rútat, és sokaságoktól megrettenünk, elfelejtve örülni a’ szépnek és jónak, mellyet elfogulatlan szemmel látnunk, mellynek látásán gyönyörködnünk, örömmel eltelnünk kellene. Ehhez szokni kell, szokni kell vaknak a’ fényhez, hogy tündéres sugáraiban a’ szép világnak fájdalom nélkül örülhessen. Egyébiránt mennyire valósodik ki, hogy Kossuth csupán az érzelem ’s nem az értelemhez szól, hogy ezen terv nélküli érzelgő jámbor kalandozások által mennyire vesztegeti el a’ drága időt, ’s való-e, hogy a’ szegényeket a’ gazdagok ellen izgatja — ’s ez által a’ dologtalanság’ buzdítására,a’saját jog’— az alattvalókat a’ felsöség ellen — s ez által bár öntudatlanul a’ rend’ felforgatására dolgozik — onnan fog leginkább kiviláglani, hol a’ szerző részletekbe bocsátkozik. Sok jeles mondatik e’ lapokon az értelem- és érzelemről, mi mindnyájunk’ figyelmét ’s különösen országférfiak’ vizsgálatát megérdemli. A’ mondottak’ szelleméből a’ nagy alapítóra is- 31 V/