Athenaeum, 1841/2. félév

1841-10-07 / 43. szám

678 gyan akartok, mielőtt meggyőződném, hogy mind az csakugyan helyes is, már kitaláltam gondolattokat, már annak kivitelére dolgoztam , vakon, puszta sejtés után , de egész lélekkel, vagyis mindentudó, minden tehető legyek hozzájárulástok, segítségtek nélkül. Mit mondunk Kossuthnak, ha ezt feleli ? Valóban nem tudom. De ha illyféle nyilatkozat által Kossuth óva volna is minden megtámadás ellen, nem következik, hogy hírlapja teljesen megfelelt a’ várakozásnak, hogy annak értéke megüti a’ kívánt mértéket. Ha valaki e’ laptól azt, mi az 58-ik lapon áll, ’s az országgyűlésre kerülendő tárgyak’ alapos (bár részenkénti) megvitatását, kifejtését várta, az e’ részben ki nem fog elégíttetni, ’s ha valaki még Sz. követeléseit is hozzá veszi, ’s tervszerinti, inkább oktató, mint buzdító dolgozatokat keres, gyéren fog ilvekkel találkozni. Ezen fölül a’ szerkesztőnek némi gyarlóságai, (miken azonban új pálya’ megkezdésekor épen nem csodálkozhatni) is igen szembeszökők. Az első rendű politicai lap’ írójának nem kellene fejfájásainkról beszélni ’s kivált, midőn csak saját feje fáj; nem juhocskáinkról, midőn csak saját juhait érti; nem kellene azt mondani,hogy a’ mi anynyit tesz, mint: Kossuth , Stuller stb . mert ez nem egyéb, mint egyik bevett neme a’ szólásnak e’ helyett: én, vagy az értekező, referens ’s a’ többi. Részemről nekem beszélhet valaki akár tyúkszemeiről, csak valami tanulságost, érdekest tudjon mellette mondani; de a’ közönség’ nagy része gonoszul mosolyog az illy parányi botlásokon ’s e’ mosolygás nem neveli a’ lapíró’ tekintetét. Azonban mindezen hiányok ’s gyarlóságok mellett nézzünk körül politicai hírlapjaink közt, egy pillanatig sem kétkedhetünk , az elsőséget mindeddig Kossuth’ hírlapjának adni, sőt azon kis életet is, mi azóta egyéb hírlapjainkat megszállotta, egyenesen Kossuth’ hírlapjának vagyok bátor tulajdonítani. De ha ezen hírlap távol van is a’ tökélytől (mit nem tagadok), mert ez még most emberi erőn, még Kossuthon is fölül van, kivált ha az egyéb kapacitásainktól olly gyéren segíttetik, ha kevesebb benne a’ tanulságos , mint a’ felingerlő, vagy engedjük meg bár, épen forradalmi anyagokkal teljes, annál nagyobb kötelesség, ’s ha ezt elmulasztják, annál súlyosabb felelősség fekszik azokon, kik ellennézeteik mellett a’ Pesti Hírlap’ hiányainak kipótlására, ártalmainak elhárítására sikeres eszközökről, egy saját szelleműkben ’s nézeteik szerint szerkesztett hírlapról nem gondoskodnak. Könyvvel hírlap ellen víni egyenetlen harcz ’s kezdetnek tán jó; de diadalra, vagy csak komolyabb mérkőzésre is nem elég. A’ 263—285-dik lapig a’ Hírlap’ 12. számának vezérczikke „Halál és nyomor“ biráltatik. Itt a’ szerző egy kissé nevetségessé teszi a’ szerkesztő’ hirtelenkedését, vagy mint nevezi, rész syllabizálását, a’ 280 utczai halottról, ’s néhány idézett sorban (I. 279. lap) „Mikép nem jótékonyság, hanem lélekismeret’ elaltatása azt gondolni, hogy a’ tíz garassal, mellyen az aszszony-egyesületi tánczvigalomkor egy sorsjegyet váltottunk, az egy forinttal, mellyel az új évi köszöngetés’ alkalmatlanságát nyakunkról leráztuk, már betöltöttük Isten’ törvényét, melly felebarátunkat szeretni parancsolja mint minmagunkat, ismét rátalál a’ veres fonálra, újólag szól a’ sajtószabadságról, annak hasznai’s ártalmairól , ’s avval végzi, hogy illy mesterségesen felpaprikázott czikkeknek , mint ez ’s a’ 7. 8. 9. 26. nem egyéb lesz következménye, mint az: fogjunk kezet a’ császárral, üssük a’ kaputost; ’s ha a’ drámának vége lesz, ismét a’ sok bot, bitó , akasztófa stb. Ez az előbbi részletes bírálatnak folytatása; de valóban igen merész képzelődés kell, hogy az eredménynek lehetségét utólérjük. Sokkal valószínűbbnek látom azon következményt, mit a’ szerző egy helyütt felhoz, hogy a’ ki sokszor oknélkül tüzet kiált, annak ha háza valósággal égne is, nem hiszszük el többé, vagy mint a’ hírkoholó szokott járni, kinek épen akkor hiszik legkevesbbé szavait, mikor igazat szól- így ha a’ Pesti Hírlap minden alaptalan híren feljajdúl ’s fonák kitöréssel az adakozókat,’s nem a’mitsem adókat szidalmazza, ha nagy lélekzettel mondott szónoklatának a’ roppant számú adat’ devalvatiójával erejét veszi, vagy az adatot minduntalan vissza vonni kénytelen lévén, ékes beszédei mint üres héj mag nélkül maradnak, mit fog ezáltal tönkre verni?a’kaputost? igen, de csak egyet,’s ez az egy maga lesz. Nem fogunk neki hinni, ha annyiszor megcsal; nem ráhallgatni, ha észrevettük, hogy a’ miről olly fényesen értekezik, semmi hogy végre is bottal üthetjük nyomát azon bajnak, mellyet ő olly borzasztó színekkel ábrázolt. Illy czikkekkel ő saját hitelét fogja, de nem másokat lerontani.— Egyébiránt, ki hírlapokat ismer, fogja tudni, 43*