Athenaeum, 1841/2. félév
1841-10-07 / 43. szám
hogy illy tévedés minden vigyázat mellett is óhatatlan , hogy a’ sok zaj semmiért a’ legkomolyabb újságokban is napirenden van ’s hogy ennek végre semmi egyéb ellenszere nincs, mint több ’s (ha tudunk) jobb hírlapot írni. 286—307. E’lapokon gr. Sz. a’32-ik számról ’s G. T. Tageblattban megjelent Xéniáiról értekezik. Mit a’ Hírlap’ e’ számáról mond, bevégzéséül lehet tekinteni a’ részletes bírálatnak. Mindenek előtt óvást tesz, hogy ő az értelem’ napját csak egy kis szikrácskájában is csorbítani nem akarja, az szerinte soha nem lehet elég nagy, tehát Kossuth, ha csakugyan őt érti, ne számítsa azok közé, kik az értelmi világot meggyújthatni ’s ismét tetszésük szerint elolthatni vélik. Kossuthtal erre nézve egy értelemben van ’s óhajtja, vajha Kossuth is, ne az érzelem’ üstökös csillagát, hanem az értelem’ napját tüntetné fel egünkön. Ezen szavakat pedig: „Kik az agitatio’ korában magokat szabadelmű javítóknak vallották, ’s most a’ száraz discussio’ korában vissza vonulnak.“ Továbbá: „ha volna (talán te volnál *) ki túlságos önhittségben a’ világ’ kerekét!!! (tán csak nem a’ Pesti Hírlap’szerkesztője által forgatott kereket) megakasztani, vagy a’ józan (???) haladásnak , melylyet kormány-bölcseség vezet (???) kor’ szüksége (?) parancsol, nemzeti lelkesedés (!!!) intéz, útját állani akarná; ha volna illyen — de hiszen mi erősen hiszszük, hogy nincs. Ha van e’ nemzetnek rendeltetése — van pedig — (ezt minden esetre jó tudni), az bizonyára teljesülni fog velök és általuk (?) (miért általok, hiszen ötödik kerékre nincs szükség) ha nekik tetszik; nélkülük , sőt ellenük, ha kell.“ Ezen, meglehetősen átszegezett sorokat gr. Sz. magára érti ’s egyenesen kimondja, hogy szolgaeszközül nem hagyja magát használtatni ’s hogy teljességgel nincs kedve előkészítője lenni egy Dózsa féle diadal menetnek. ’S kárhoztatja a’ magyar enthusiastákat, mintha az, ki feltétlenül velők nem tart, bár elég jeleit adta hazafisága ’s hajthatlan jellemének , már testestül lelkestül eladta volna magát a’ kormánynak sőt egyenesen a’ gonosz léleknek. — De e’ végkifakadás vissza is fordítható: ki gr. Sz. modorát nem követi, azt talán nem lehet csupán ezért Dózsa’ diadalmenetének szerzőjévé tenni. Azonban az ilyen visszatorlások nem mindig helyesek. Gr. Sz. okokat hordott elő, azok iránt már kimondom azon nézetemet, hogy bármi szoros logikai rendben és következetességgel legyenek is egyberakva; de az adatok nem lévén teljes mértékűek, nem bizonyíthatják be állítását. ’S ha igen, még kezünkben a’ hatalom, a’ bajnak ellene dolgozni s ezt minél előbb meg kell kisérteni, ha saját lelkiösmeretünktől vádoltatni nem akarunk. A’ modort, mellyröl eddig szó volt, gr. Sz. tulságnak nevezi, innenségnek pedig azt,mellyben G. T’. Xéniái irvák. Mig amazokról (kiket veres fonalasoknak is nevez) azt hiszi, hogy túlhajtás által bár akaratlanul ’s közvetve veszélynek hajtják a’ magyar gályát, addig emez igen is practicus urak, (kiket más néven sárga fekete fonalasoknak hí) azt közvetlenül tudva és akarva teszik, ki akarva venni a’ magyart azon elemből, mellyben egyedül mozoghat: nemzetiség és alkotmányból. ’S ha G. T’. Xéniái csakugyan a’ szerzőnek politicai hitvallását foglalják magokban, akkor teljes mértékben megérdemli azon genialis kiporozását a’ kétszin sujtásos libériának, mellyben gr. Sz. részelteti. Az illy kiporozás kellemetlen , kivált ha az ember is benne van. De részemről azt hiszem, hogy ezúttal csak a’ kabát poroztatott ki, még pedig Bajszövö legényének modora szerint, csákánynyal, mi ha a’ gazda’ bőrének nem árthatott is; de a’ kabátnak bizonyosan nem válik egészségére. Vagy érthetőbb szavakkal: én azt hiszem, hogy ezen Xéniák nem T. G. mostani meggyőződését foglalják magokban; ezek régebben írattak, midőn még itt ott illettek is reánk ’s napvilágra bocsáttatások’ oka inkább egy kis atyai gyöngédség, melly költőknél olly természetes; de azért még sem egészen menthető, mert méltatlanságokat foglalnak magokban. A’ versek egyébiránt (ebben ellent kell mondanom) neim rosszak, legalább nem mind; de hiányzik bennök ama’ legbensőbb valóság’ szentsége, melly a’ költeményt a’ koholmánytól megkülönbözteti. Egyébiránt, ha a’ verseket nem tartom is rosszaknak, sőt némellyiket, mint verset, igen jónak, ha tartalmokban a’ szerző’ mostani hitvallását nem hiszem is feltaláltatni, kiadatásokat még is igen nagy hibának tartom. Ki maga is polgár,’s igaz becsületes lélekkel nagyobb jogokat remél ’s törekszik kivíni polgártársai’ számára, annak nem tanácsos megbántani, kigúnyolni a’ nemesi osztályt, mellynek megegyezésétől, sőt indítványozásától a’ jogok’ kiterjesz *) A’ zárjel közötti jegyzések és interpunctiók gróf Széchenyiéi.