Athenaeum, 1842/1. félév
1842-01-02 / 1. szám
első félév. HATODIK ÉV. Fest. Januarius* 3. 1842. 1. szám. Tartalom: A’ német szemlélődő philosophia’ berlini táborozása;Szontagh Gusztáv). — A' mátrai vándor Király Károly — Hölgyerény. Eredeti beszélyke [Lakner Sándor). — Tároza : Az egri templom (— e—). — Literatúrai mozgalmak iSt’.i."— Egyveleg—e— és —An— J. — A í KIB Kiválj Bi. A német szemlélődő philosophia’ berlini táborozása. Schelling, a’ kiválólag úgynevezett szemlélődő philosophia’ leghíresebb élő hőse, jelenleg a’ porosz udvartól meghíva, Berlinben philosophiai leczkéket tart, Hegel’ tana ellen polemizálva, rendkívüli hatással. Már azon merészség, hogy ellenségét főhadiszállásán megtámadni bátorkodott , a’ figyelmet élénken rá voná. Szól is róla az Alig. Zeitung már több czikkben, de talán nem lesz érdektelen e’jelenetet egy hazánkfia’ szemeivel tekinteni, kinek Berlinből dec. 4- kérel költ levelét minden, többnyire hiúságból eredő álszerénységet félre téve, elejétől végig közlöm. „Miután az utas, ki elindulásakor kegyedtől Miskolczon búcsút von, egyik nyugpontjára ide Berlinbe vergődék, hogy utazásának czélját e’ télen át az itteni nevelő-intézetek’ vizsgálása ’s a’ tudományos életteli megismerkedés által minél inkább megközelíthesse; e’sorokat adja postára, részint hogy azzal, kit szivéből tisztel, hollétét tudassa, részint hogy a’ mozgalmakat, mellyeket az itteni egyetemnél a’ bölcsészet’ mezején vett észre, kegyeddel közölje. Utam’főpontjait Salzburg, München, Schaffhausen, Strassburg , Stuttgart, Heidelberg, Frankfurt, Bonn, Köln, Eisenach, Jena, Lipcse, Halle, Magdeburg teszik. A’ merre jártam — Jenát kivéve — mindenütt Hegelé a’ dicsőség és a’ hatalom, ’s mit szóljak Berlinről, hol az említettem bölcsész tanított ’s hamvai nyugosznak ?.— Egy nagyhírű jogtudós megvallá ugyan a’ badeni fürdőben előttem, hogy ő is azon bölcsészetrendszer’ barátja, melly vizsgálódásiban a’ lélektani úton indul ki, sőt kiadott könyveiben is e’ szempontot követte; de Németországban — igy folytatá szavait — nem tanácsos e’ rendszer’ védelmére kelni ki, ha az ember az idő’ szellemével haladók közé tartozni akar. Megvallom, hogy különös képzelmem volt, midőn ide értem, a’ hegelisták felöl. ’S hozzá fogtam a’ „Sein ist nichts”taglalásához, ’s föltevém magamban mindaddig nem távozni e’ rendszertől, míg annyira meg nem értem, hogy ítéletet mondhassak felőle. Ha haladni akarunk, e’ rendszert meg kell czáfolnunk vagy el kell fogadnunk; hogy akár ezt akár azt tehessük, a’ rendszert egész kiterjedésében és mélyében kell ismernünk : e’ gondolat bírt rá, hogy rágjam és emészszem a’ nem könynyű eledelt. ’S épen jókor érkeztem Berlinbe. Schelling t. i. a’ kormány által az itteni egyetemnél tanítói székkel kináltatván meg, az ajánlást el nem fogadá ugyan , de két félévre átjött mint vendég olvasni. Az ellentételek egymás mellett leginkább világlanak ki. Azon férfiút hallgatni, ki Kant’rendszerének virágkorában’s Fichtével úgyszólván egyszerre lépett fel, kinek Hegel tanítványa volt, ’s hallani őt mint !