Athenaeum, 1842/1. félév
1842-03-29 / 38. szám
RIac félév. 36. ilim. A-frJ 3 n 13 a) AI. -----------------Mac HATODIK lív mm-------------- Pesten, martins* 20« 1842. Tartalom: Thukydides {Hunfalvi Pál). — Látogatás [Alt Móric*). — Tárcza: Vasutak (—y*—). — Literatúrai mozgalmak |S. F.). — Egyveleg (—•*—). Thukydides. Felolvastatott a’ m. academia’ kisgyűlésében , dec. 20. 1811. A’ történetek az élet’ oktatói, szólt egy régi bölcs; isten’ szelleme látható az emberiség’ történetiben , hiszi a’ keresztény meggyőződés; a’ regényző előtt a’ tények mint lakáskő annyit érnek, mennyit belőlök a’ művészszándék alkotni tud és akar; a’ magát tárgyba tudó, ’s az édes viszonyt, mellyet tán gyarló de kedves hit mindig óhajtott czél felé mutatni lát, hidegen elmetsző állítja: a’ történetek magokért valók, ember ne merje bírálni, még inkább féljen saját irányát azokénak gondolni! De mig azon nézetek miatt az emberiség’ történeteit egyfelől vallásos tartózkodással tekintjük, másfelől ellenmondásba ötlünk, hogy a’ mi nagyobb , mintsem hibázó kézre bízni lehetne, mégis csak ember, és csupán ember által hatik meg. Tehát itt is, mit nemünk bír, azt emberi ész alkotja, melly ugyan ebből, hol méh gyanánt mézet szí, hol féreg gyanánt mérget eszik, melly botlik, mig járni meg nem tanult, ’s midőn azt tudni látszik, meguntan-e az egyalakuságot, vagy inkább fáradtan az öröködéstől, magát elhagyva megint botlani kezd. ’s vannak látatlan, vagy el nem kerülhető csapások , bizonyos értelemben járványok , mellyek alatt felejt és veszít, vagy tanul és erősödik. Ez emberféiből folyó ingadozás miatt mindeddig sem jutott az ész olly érettségre, hogy nézetei ne változnának. Innen mit a’ történetek által megróttnak hiszesz, idöfordultával dicsőségre kaphat; ’s mi tán az emberi méltóságot ezer éves salakaiból kitisztította, ’s a’ más által vitettet saját lábra állítván, neki magának visszaszerezte, azt meg lehet legközelebb században már, elhülvén a’ lelkesedés a’ mindig éber önösség’ ellenében, gyalázni fogják , hogy miatta szégyen nélkül olly hamar, mint kívánnának, le nem nyughatnak. Mert álomba merülni legnagyobb rész előtt boldogság; ha betegséggé válik is, az alvó nem érzi. E’ változás és örök indulás közepett hol azon halandó, ki nem mozdúlva fesse a’hatalmas folyamnak néhány hullámait, mellyek látkörében támadnak és sülyednek ? Azonban valamint nekünk a’ föld’ éjszaki oldalát lakóknak, bár merre forduljunk is, a’ nap mindig délről süt, úgy az igazság és erény, mellyek egyedüli gyöngyei az elmének, soha nem szűnnek vezércsillag és iránytű lenni, mellyek után jó különbözik baltól. A’ történetírás tehát minden korban lehető , sőt dolgozik is fáradtlanul, ’, melly iró egyediségéből annyira ki tudna vetkőzni, hogy saját érdeket nem ismerve, a’ közöst tartaná 38