Athenaeum, 1842/1. félév

1842-03-29 / 38. szám

RIac félév. 36. ilim. A-f­rJ 3 n 13 a) AI. -----------------Mac HATODIK lív mm--------------­ Pesten, martins* 20« 1842. Tartalom: Thukydides {Hunfalvi Pál). — Látogatás [Alt Móric*). — Tárcza: Vasutak­ (—y*—). — Literatúrai moz­galmak |S. F.). — Egyveleg (—­•*—). Thuk­ydides. Felolvastatott a’ m. academia’ kisgyűlésében , dec. 20. 1811. A’ történetek az élet’ oktatói, szólt egy régi bölcs; isten’ szelleme látható az emberi­ség­’ történetiben , hiszi a’ keresztény meggyő­ződés; a’ regényző előtt a’ tények mint lakás­­kő annyit érnek, mennyit belőlök a’ művész­­szándék alkotni tud és akar; a’ magát tárgyba tudó, ’s az édes viszonyt, mellyet tán gyarló de kedves hit mindig óhajtott czél felé mutatni lát, hidegen elmetsző állítja: a’ történetek ma­gokért valók, ember ne merje bírálni, még in­kább féljen saját irányát azokénak gondolni! De mig azon nézetek miatt az emberiség’ tör­téneteit egyfelől vallásos tartózkodással tekint­jük, másfelől ellenmondásba ötlünk, hogy a’ mi nagyobb , mintsem hibázó kézre bízni lehetne, mégis csak ember, és csupán ember által ha­tik meg. Tehát itt is, mit nemünk bír, azt em­beri ész alkotja, melly ugyan ebből, hol méh gyanánt mézet szí, hol féreg gyanánt mérget eszik, melly botlik, mig járni meg nem tanult, ’s midőn azt tudni látszik, meguntan-e az egy­­alakuságot, vagy inkább fáradtan az öröködés­­től, magát elhagyva megint botlani kezd. ’s vannak látatlan, vagy el nem kerülhető csapá­sok , bizonyos értelemben járványok , mellyek alatt felejt és veszít, vagy tanul és erősödik. Ez emberféiből folyó ingadozás miatt mind­eddig sem jutott az ész olly érettségre, hogy nézetei ne változnának. Innen mit a’ történe­tek által megróttnak hiszesz, idöfordultával dicsőségre kaphat; ’s mi tán az emberi méltó­ságot ezer éves salakaiból kitisztította, ’s a’ más által vitettet saját lábra állítván, neki ma­gának visszaszerezte, azt meg lehet legközelebb században már, elhülvén a’ lelkesedés a’ min­dig éber önösség’ ellenében, gyalázni fogják , hogy miatta szégyen nélkül olly hamar, mint kívánnának, le nem nyughatnak. Mert álomba merülni legnagyobb rész előtt boldogság; ha betegséggé válik is, az alvó nem érzi. E’ vál­tozás és örök indulás közepett hol azon halan­dó, ki nem mozdúlva fesse a’hatalmas folyam­nak néhány hullámait, mellyek látkörében tá­madnak és sülyednek ? Azonban valamint ne­künk a’ föld’ éjszaki oldalát lakóknak, bár mer­re forduljunk is, a’ nap mindig délről süt, úgy az igazság és erény, mellyek egyedüli gyön­gyei az elmének, soha nem szűnnek vezércsil­lag és irány­tű lenni, mellyek után jó különbö­zik baltól. A’ történetírás tehát minden korban lehető , sőt dolgozik is fáradtlanul, ’, melly iró egyediségéből annyira ki tudna vetkőzni, hogy saját érdeket nem ismerve, a’ közöst tartaná 38

Next