Athenaeum, 1842/2. félév

1842-09-01 / 27. szám

ATHENAEUM. ———m. HATODIK ÉV. ----------------­M­ásodik félév. rest, csütörtök, September 2­1. 1842. 21. számi. Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden, csötörtökön és vasárnap, jelenik meg fél fél ív. Ara helyben kihor­dással félévre 3 ft, postán boríték alatt 3 ft 48 kr. ép. Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben, és 2 ft. pos­tán. — A­ szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el. — Kiadó hivatal Pesten , Borz-utczában (Neumayer­ház 222. szám; az apácza-templom’ közelében, földszint jobbra. Szin­művelet jutalmazásáról *). Korunkban sok ember igen sokfélét olvas, és ki gondolkozni is szokott a’ tárgyak felett, midőn olvas, többnyire mindig megteszi rögtön saját ész­revételeit , mellyeket azután vagy magának tart, vagy másokkal is közöl, vagy, ki épen írni nem rest, a’ nagy közönség’ rostájába veti. Innen van, hogy most sok ember, ha mindenbe nem is, de olly sokfélébe bele­szól, sőt ha észrevételét fontosabb­nak látja, felszólalásra benső ösztönt érez. Illy ösztön vezet engem is jelenleg e’ felszólalásra a’ színészet’ ügyében, és észrevételim talán annyi­ra elolvashatok leendőnek, mivel a’ dolog közvet­len engem nem érdekel, minthogy szindarab-író nem vagyok , és ismervén magamat, tudom, nem is leszek, bár gyermekkoromban Argirus’ histó­riáját színre alkalmazni megkezdém is, sőt nem egyszer színmű-előadással mulatoztam pajtásimmal. A’ i. e. Jelenkor’ 27. sz. naplójában olvasom: „hogy Párisban Balzac egy vígjátékot hozand szín­padra és a’ három első előadás’ egész jövedelmét kapja, mi mintegy 60 ezer vízot hozhat be; és a’ magyar drámaíró’jutalma­ az első előadásból sem­mi , ’s a’ következő háromból egyegy har’m­ad, mi 200 (!) vítra sem igen megy.“ — Nemzeti szín­házunknak nem jövedelmezés — mint a’ pesti né­met vagy egyéb színházaknak, — hanem erkölcsi hatás és nemzetiség’ terjesztése főczéljai, mellyek’ elérhetésére alkalmas színdarabokra van szüksé­ge. Erkölcsi hatást a’ nemzetre főleg a’ nemzet’ életéből vett események gyakorolhatnak; nemze­tiség’terjesztése pedig a’míveltebb nemzeti nyelv’ megkedveltetése által eszközölhető (értvén: színé­szet’ útján); hogy tehát valamelly színdarab a’nem­zeti színház’ czéljaival megegyezzék, annak ere­deti magyar műnek kell lenni, hogy a’ nemzetre hatással lévén, a’ nemzeti nyelv’ megkedvelését is előmozdítsa soknyelvű hazánkban. Ez oknál fogva nemzeti színházunk’ igazgatósága íróink’ buzdítá­sa­­végett a’ magyar eredeti színművek’ megjutal­­mazására bizonyos szabályt állapított meg. E’ sza­bályt már többször is olvastam, de soha sem ger­jesztett bennem annyi figyelmet, mint az említett naplós megjegyzés. Véleményem szerint az érdek­lett szabály szerinti jutalmazása színművek’ Írói­nak sem czélszerű, sem igazságos.**) — Miután a’ nemzeti színházra nézve szükséges az is, hogy pénztára olly karba juthasson, mellynél fogva költ­­ségeit fedezni képes legyen, és ezt szinte csak úgy érheti el, ha minél jobb darabokat hozank színpadra , minden a’ színművek’ alkalmasságuk­tól függ. De alkalmas művet készíteni nem köny­­nyű, azonban több között hamarább találkozik, mint kevés közt; olly jutalmazási szabályt szük­séges tehát alkotni, hogy minél többen hajlamot érezzenek színmüvek’ írására. A’ mostani szabály nem czélszerű e’ részben, mert minden író művé­nek első előadását legjövedelmezőbbnek tartja, midőn a’ második, harmadik stb előadásból — is­mervén már a’ közönség a’ darabot — nem sokat remél, sőt nem­ kedvező fogadtatás, vagy — mi szinte megtörténhetik — némelly roszszándékuak’ fondorkodása által darabjának megbukása’ eseté­ben még papirosának ára sem kerül meg; de leg­jobb esetben is, mint a’ tapasztalás bizonyítja, fá­radságának igen csekély jutalmát veheti. Illy kö­rülményben bizonynyal kevesen érezhetnek vonzó­dást színművek’ írására. A’ szabály tehát nem czélszerű. — De nem is igazságos; mert ha egy új darab hozatik színpadra, és nagy közönséget szerez, e’ részben a’ színháznak semmi érdeme sincs. Nagy közönséget vagy a’ színdarab’ czíme ’s tárgya, vagy azon bizodalom, mellyet szerző magának a’ közönségnél kivívott, gyűjt be ; már pedig ez mindkettő a’ szerzőnek érdeme, igazsá­gos tehát, hogy annak gyümölcse is övé legyen. Azonban a’ színháznak is vannak követelései, ’s az egyesek’ javáért áldozatokat nem tehet; a’ sza­bály tehát ollyan legyen, melly a’ színházat nem károsítván, az iró’ reményeinek teljesülhetését sem gátolja. Illy szabály volna véleményem szerint a’ következő: 1. Minden eredeti színmű, melly a’ színbirá­ ') E’ czikkelyt, mint tartalmából is kitetszik, már régen írtam, de elfoglaltságom miatt letisztázá­­sára időt akkor nem nyervén , róla teljesen meg­feledkeztem. E’ lapok’ II. félévi első számaiban Vörösmartynak rokon tartalmú czikkelyét olvas­ván, ismét eszembe jutott, és beküldését azonnal feltevém. A’ dolog által közelebbről nem érdekel­­tetve, e’részben személyemet senki olly váddal nem illetheti, millyet koszorús költőnknek is le­het várni pártszellelmiektől. Javaslataink egy i­­rányuak és csak kevésben különböznek, de mind­kettőnké egy czélszerű határozatnak alapul szol­gálhat. J. J. **) Reménylem, megengedi az igazgatóság ezen egye­nes kifejezésemet; rövidség’ okáért a’körülirásos kifejezéseket kerülni akarom. J. J. 27

Next