Athenaeum, 1842/2. félév
1842-09-01 / 27. szám
ATHENAEUM. ———m. HATODIK ÉV. ----------------Második félév. rest, csütörtök, September 21. 1842. 21. számi. Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden, csötörtökön és vasárnap, jelenik meg fél fél ív. Ara helyben kihordással félévre 3 ft, postán boríték alatt 3 ft 48 kr. ép. Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben, és 2 ft. postán. — A szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el. — Kiadó hivatal Pesten , Borz-utczában (Neumayerház 222. szám; az apácza-templom’ közelében, földszint jobbra. Szinművelet jutalmazásáról *). Korunkban sok ember igen sokfélét olvas, és ki gondolkozni is szokott a’ tárgyak felett, midőn olvas, többnyire mindig megteszi rögtön saját észrevételeit , mellyeket azután vagy magának tart, vagy másokkal is közöl, vagy, ki épen írni nem rest, a’ nagy közönség’ rostájába veti. Innen van, hogy most sok ember, ha mindenbe nem is, de olly sokfélébe beleszól, sőt ha észrevételét fontosabbnak látja, felszólalásra benső ösztönt érez. Illy ösztön vezet engem is jelenleg e’ felszólalásra a’ színészet’ ügyében, és észrevételim talán annyira elolvashatok leendőnek, mivel a’ dolog közvetlen engem nem érdekel, minthogy szindarab-író nem vagyok , és ismervén magamat, tudom, nem is leszek, bár gyermekkoromban Argirus’ históriáját színre alkalmazni megkezdém is, sőt nem egyszer színmű-előadással mulatoztam pajtásimmal. A’ i. e. Jelenkor’ 27. sz. naplójában olvasom: „hogy Párisban Balzac egy vígjátékot hozand színpadra és a’ három első előadás’ egész jövedelmét kapja, mi mintegy 60 ezer vízot hozhat be; és a’ magyar drámaíró’jutalma az első előadásból semmi , ’s a’ következő háromból egyegy har’mad, mi 200 (!) vítra sem igen megy.“ — Nemzeti színházunknak nem jövedelmezés — mint a’ pesti német vagy egyéb színházaknak, — hanem erkölcsi hatás és nemzetiség’ terjesztése főczéljai, mellyek’ elérhetésére alkalmas színdarabokra van szüksége. Erkölcsi hatást a’ nemzetre főleg a’ nemzet’ életéből vett események gyakorolhatnak; nemzetiség’terjesztése pedig a’míveltebb nemzeti nyelv’ megkedveltetése által eszközölhető (értvén: színészet’ útján); hogy tehát valamelly színdarab a’nemzeti színház’ czéljaival megegyezzék, annak eredeti magyar műnek kell lenni, hogy a’ nemzetre hatással lévén, a’ nemzeti nyelv’ megkedvelését is előmozdítsa soknyelvű hazánkban. Ez oknál fogva nemzeti színházunk’ igazgatósága íróink’ buzdításavégett a’ magyar eredeti színművek’ megjutalmazására bizonyos szabályt állapított meg. E’ szabályt már többször is olvastam, de soha sem gerjesztett bennem annyi figyelmet, mint az említett naplós megjegyzés. Véleményem szerint az érdeklett szabály szerinti jutalmazása színművek’ Íróinak sem czélszerű, sem igazságos.**) — Miután a’ nemzeti színházra nézve szükséges az is, hogy pénztára olly karba juthasson, mellynél fogva költségeit fedezni képes legyen, és ezt szinte csak úgy érheti el, ha minél jobb darabokat hozank színpadra , minden a’ színművek’ alkalmasságuktól függ. De alkalmas művet készíteni nem könynyű, azonban több között hamarább találkozik, mint kevés közt; olly jutalmazási szabályt szükséges tehát alkotni, hogy minél többen hajlamot érezzenek színmüvek’ írására. A’ mostani szabály nem czélszerű e’ részben, mert minden író művének első előadását legjövedelmezőbbnek tartja, midőn a’ második, harmadik stb előadásból — ismervén már a’ közönség a’ darabot — nem sokat remél, sőt nem kedvező fogadtatás, vagy — mi szinte megtörténhetik — némelly roszszándékuak’ fondorkodása által darabjának megbukása’ esetében még papirosának ára sem kerül meg; de legjobb esetben is, mint a’ tapasztalás bizonyítja, fáradságának igen csekély jutalmát veheti. Illy körülményben bizonynyal kevesen érezhetnek vonzódást színművek’ írására. A’ szabály tehát nem czélszerű. — De nem is igazságos; mert ha egy új darab hozatik színpadra, és nagy közönséget szerez, e’ részben a’ színháznak semmi érdeme sincs. Nagy közönséget vagy a’ színdarab’ czíme ’s tárgya, vagy azon bizodalom, mellyet szerző magának a’ közönségnél kivívott, gyűjt be ; már pedig ez mindkettő a’ szerzőnek érdeme, igazságos tehát, hogy annak gyümölcse is övé legyen. Azonban a’ színháznak is vannak követelései, ’s az egyesek’ javáért áldozatokat nem tehet; a’ szabály tehát ollyan legyen, melly a’ színházat nem károsítván, az iró’ reményeinek teljesülhetését sem gátolja. Illy szabály volna véleményem szerint a’ következő: 1. Minden eredeti színmű, melly a’ színbirá ') E’ czikkelyt, mint tartalmából is kitetszik, már régen írtam, de elfoglaltságom miatt letisztázására időt akkor nem nyervén , róla teljesen megfeledkeztem. E’ lapok’ II. félévi első számaiban Vörösmartynak rokon tartalmú czikkelyét olvasván, ismét eszembe jutott, és beküldését azonnal feltevém. A’ dolog által közelebbről nem érdekeltetve, e’részben személyemet senki olly váddal nem illetheti, millyet koszorús költőnknek is lehet várni pártszellelmiektől. Javaslataink egy irányuak és csak kevésben különböznek, de mindkettőnké egy czélszerű határozatnak alapul szolgálhat. J. J. **) Reménylem, megengedi az igazgatóság ezen egyenes kifejezésemet; rövidség’ okáért a’körülirásos kifejezéseket kerülni akarom. J. J. 27