Athenaeum, 1842/2. félév
1842-10-09 / 43. szám
v Irodalom. Ungarische Wirren und Zerwürfnisse. Leipzig. Otto Wigand 1842. 8d. 72 lap. Mióta nemzetiségünk’ ügye országos figyelemre méltattatik’s halad, számtalan névtelen német röpirat jelent meg ellene a’ külföldön ; miket azonban a’ magyar nagyúrias megvetéssel feleletre sem méltatott, azt kívánván, hogy magyar ügyben magyarul szóljanak hozzá, még pedig házán belül. Azonban minekutána a’ panslavok’ „utolsó lovagja “ Csaplovics ur , irodalmunk’ mezejéről kiugratott, a’ holdba menekült és senki helyét nem pótolja, ideje ’s tán tanácsos is lesz, grand seigneuri helyezettjükből kiemelkedve, ez iratokat őrködő szemmel kisérnünk ’s ha nyomorúságuk miatt hosszas philippicát nem is érdemlenek, szerzőikkel legalább egy pár szóval éreztetni, hogy ébren és talpon vagyunk. A’legújabb, itt szóba hozandónak szerzője, egy egész jeremiáddal tisztel meg. Szerinte a’ magyaroknál nem kevesebb mint a’ tótok’ módszeres kiirtása van szándéklatban , mind a’ mellett, hogy szóval írásban ellenkezőt hirdetnek, mert a’ mephistophelesi körmök világosan láthatók, mit utóbb érintendő bizonyítványokkal kétségen kivűl tenni igyekszik. ’S mi által igazolhatják — kérdi ő — a’ magyarok ezen jogtalanságot? Ezer éves birtokot emlegetnek, úgymond, ’s magyar hazát, de a’ tótok’ birtokjoga öregebb ’s magyar haza a’ Kárpátok közt már a’ magyarok’ ide érkezte előtt virult. Ez újság úgye, ’s roppant fölfedezés? de ez még semmi, e’ röpiratból még azt is tanuljuk, hogy a’ magyarok ez országot meg nem hódították , sőt hogy az nem is Magyarhon. Bizonyítványait utóbb részint német nyelven adandjuk, mert a’ képtelenség olly nagy, hogy nyelvünkre át sem fordítható. ’S tin hazai zavarunk’ első kútfeje: a’ magyaromania. A’ második : a’ vegyes házassági breve. Itt azonban hosszas előadástól fölmentetni kérem magamat, az ügy ismeretes és hírlapokban ’s megyei gyűléseken már annyiszor ismételtetett, hogy e’ szó’ puszta hallására is füleimet be szoktam dugni. Elég az hozzá, a’ magyaron ama és a’ vegyes házassági ügy zavarba hozták: 1) az egyházakat, nemcsak a’ catholicus clerust a’ világiakkal ellenkezésbe bonyolítván, hanem a’protestánsokat is a’ pápistákkal, sőt a’ két protestáns egyházat önmagokkal ’s egymás közt. A’ lutheránusok közt különösen az aristocraták’ hierarchiája, a’ reformátusok közt a’ papmarasztás dühösködik, nem tudhatni magyarománra vagy a’ breve által-e felizgatva. Továbbá hoc fonte derivata clades az iskolára ’s tudományra is terjed, sőt politicai ’s házi életre , gyűlölséget gerjesztve hazánk’ különböző népei közt ’s zavarva az üzletet ’s polgári foglalatosságokat. A’ zavar, szóval, mindenütt ’s mindenben olly irtóztató, hogy a’ névtelen szerző végre megvallja, mikép itt csak felsőbb isteni vagy emberi kéz segíthet; az utolsót óhajtván. ’S itt a’ tőle annyiszor ismételt szavakat ellene használhatjuk : „Ich kenne dich Spiegelberg!“ Tehát felsőbb kéz vessen ennek véget ?de talán nem júliusi ordonance-ok által ? A’ rendes törvényes úton, úgy-e, ez nem eszközölhető ? Különösen a’ lutheránusok’ egyházi gyűléseik iránt bizodalma csökkent, ott „fixae et clamores“ uralkodnak ’s horrendum dictu még tót papok is a’ panslavok ellen kelnek ki. Illy körülmények közt folyamodni kell, és aláírni, és Bécsbe menni, ’s ha az ember azután visszajön, és kérdőre vonják, sőt vizsgálat alá, ’s sarokba szokítatik, kénytelen ráfogni ’s igazságot csavarni — itt a’ firka születési története! Szóljunk azonban komolyabban : ha a’magyarok’ joga Magyarországhoz kérdőre vétetik ’s hazánk a’ külföld előtt olly zavarban tüntettetik elő, hogy rajta rendes törvényes úton segíteni nem lehet — ezek olly állítások és vádak, miknek szemtelenségét visszatorlatlanul nem lehet hagynunk. ’S mivel e’ sorok’ írója találgatta, kivel lehet dolga, teljes homályban maga sem kivan burkolódni. Tudja meg tehát ellenfelem, hogy én is lutheránus , még pedig származásra ’s népfajra tót vagyok, de nem pansláv, ki herfort- és clärchen - féle érzékenységgel könnyező szemekkel Nyitra és Dévén’ romjain csügg ’s Magyarhon’ határai közt, bucolicai elragadtatással, Slaviáról álmodozik, melly kilencz századok óta az „Ezer egy éjszaka“ meséi közé számittatik — tot mondom népfajra, de nemzetre ’s nyelvre nézve magyar, ki nagy Lajos és Mátyás’ koraikra büszkén emlékezik, mivel elei diadalmaikban szintúgy részt vettek mint az eredeti magyarok, sőt tán (számosabbak lévén ) nagyobban, ’s ki azért mint a’magyar állodalom’ hű polgára Svatoplukra ’s az Árpád előtti időkre sóvárogva nem pillant, mivel ez honpolgári tekintetben bűnös lehetne, ha olly végtelenül nevetséges nem volna. De hogy e’ szavakban ellenmondást ne találjon ’s a’ nemzet és nép, nemzetiség és népiesség közt végre pontos különbséget tegyünk : legyen olly szives a’ szer- 43 — a HATODIK ÉV. —— másorlik félév. —13* szám ATHENAEUM. Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden csütörtökön és vasárnap, jelenik meg fél fél ív. Ara helyben kihordással félévre 3 ft, postán boríték alatt 3 ft 48 kr. ép. Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben , és 2 ft. postán. — A’ szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el. — Kiadó hivatal Pesten, Borz-utczában (Neumayerház 222. szám; az apácza-templom’ közelében, földszint jobbra. , Fest( vasárnap, October’), 1842.