Athenaeum, 1842/2. félév

1842-11-06 / 55. szám

IS it S é ff és hal fi I. Eredeti beszély. Az estély. Gabriela grófné’ teremei fényesen valának kivilágítva, a’ diszruhás szolgaság, robogó hintek ’s a’ bevonuló vendégek’ tömege gyaníttaták, hogy a’ grófné szokatlan ünnepélyt szándékozik létesíteni házánál. — Gabriéla méltán nevezteték szépek’ gyöngyének; mert kellemes viselete, miveltsége, szépsége mindenkit elbájolt, ’s alig volt körében mulató férfi, kinek kebelében a’ bájos hölgy iránt forróbb érzelmek ne támadtak volna. — Ezek között volt Lorrain Viktor is. Gabriéla grófné általa istennő gyanánt imádtaték, de a’ szegény ifjúnak nem volt bátorsága nyilatkozni, mert a’ gúnytól félt. Mai estvén ő is a’ hivott vendégek’ sorában volt, dobogó kebellel haladott keresztül a’ kültermeken , ’s ki ekkor figyelmesen vizsgálta arczát, benne olly bánatos vonást vehete észre, melly szánakozásra indít. Egyedül találta Gabriélát, ki, öltözetét rendezve tükrei előtt, a’ zajra megfordulván, angyali szépségben álla A’iktor előtt. Ez zavarodva, némán állott egy ideig, majd a’ grófné’kezeit nyoma ajkaihoz ’s szemeiből köny cseppent alá..Mi indítja meg annyira Lorrain ? kérdé Gabriéla.“ ,Sorsom’ meggondolása szép grófné! Ha remélhetnék önben részvevő szívet találni, vagy ha tudnám, hogy ki nem gúnyoltatom, megmondanám, miért omolnak arczimon bánat’ könyei.” A’ grófné zavarodottnak látszék. — „Úgy vélem, mondó, ön iránti viseletem biztosíthatná önt, hogy gúnytól nálam nem félhet.“ ,Igaza van, szola Viktor, kegyed mindig szíves, mindig jó volt irántam, megengedte, hogy barátjának nevezzem magamat! Ah de szivem nem elégedek meg baráti szeretettel, ’s túlhágta korlátjait. Ki Gabriélát látja, közelében él, maradhat az csak barát? Nem szép grófné, — illy esetben az esz megtagadja szolgálatát, ’s a’ szerelem győz — ’s most mindent tud, Gabriéla! En ónta’bodulásig szeretem. Vég szavainál kezébe rejté arczát ’s a’teremben csend jön. Gabriéla’ arczain meglepetés’bíbora feküdt, Viktoréi halál-sápadtság. „Lorrain urszola végre a’ grófné, érzetét nagyra becsülöm, ’s távol legyen, hogy kigúnyol nam, de Auber grófné Lorrain’ neje soha nem lehet.“ ,’S miért nem? kérdé kevűlve Viktor, én érdemeket, hírt, dicsőséget vetek a’ mérlegbe; talán így helyre áll az egyensúly. — Ön szabad, senki kényétől nem függ, még ma nekem nyújthatná kezét. „Nem, jó barátom, mondá Gabriela, ez nem lehet; én nem elégednék meg kezemmel, ha azt szivem nélkül nyújtanám.“ ,Szive nélkül? Tehát szeret! Oh nem hiába gyanítom, hogy érzetem csak boldogtalaníthat, — ’s mégis reménylék! — Gúnykaczaj hangzók e’ szóknál ajkairól. — Engedjen meg, Auber grófnő, hogy a’ szegény Lorrain szerelmi vallomást mert tenni. Legyen olly boldog, mint szívem’ mélyéből kívánom. Én is boldog leszek! — ’S ismét gúnyosan kaczagott fel — boldog mint az éden’ lakói! De tudja meg grófné, a’ szerelem ’s gyűlölség rokonok ; és ha viselete az utóbbira késztet, olly dühösen fogom gyűlölni, mint most imádom. E’ szóknál elhagyó a’ grófnét. A’vendégek ezalatt nagy számmal gyűltek a’ termekbe, ’s több csoportozatokban élénken beszélgettek. Senki nem tudá képzelni, miért tétettek a’ pompás készületek, ’s minek e’ szokatlan fény ?! A’bizonytalanság csak kevés ideig tartott.— Alig hagyá el Viktor a’ grófné’ szobáit, ’s lépett a’ tánczterembe, megnyílt a’ fő ajtó, ’s rajta fényes kíséretben Gabriéla lépett be, mellette Clarot marquis, több előkelőkkel. — A’ belépőket tetszés’ zajgása fogadá, ’s midőn a’ grófnő pirulva ’s zavartan mutatá be Clarot marquist, mint leendő férjét, a’ teremben hangos tapszaj ’s éljenezés hangzott. A mento. Két évvel ez esemény után Viktor szobájában ült; asztalát irományok leptek el ’s ő maga egészen munkába látszék mélyedve. Két év alatt egész Francziaország lényeges változásokon ment keresztül. — A’ forradalom mindennek más szint adott, ’s most alacsonyak osztanak halált a’ volt hatalmasoknak. Viktor is a’ bírák közé tartozott, ’s gyakran jön ártatlanok’ mentőjévé. — Mindenki tisztelé, szereté a’szelíd Lorraint, mig társai utálat’s gyűlölség’ tárgyaivá lettek, így ült mostan is munkálati mellett, gondolkodva, mint segítsen embertársain ; ’s ki két év előtt mint virúló, kedves ifjút látta, a’ gondolkozz ifjúban rá nem ismert volna. 55 HATODIK tv. lm Második félév, 55i szása, ATHENAEUM. * !*e§t* vasárnap 9 november’ 6. 1§42. Az Athenaeumból hetenként háromszor, úgymint kedden, csütörtökön és vasárnap, jelenik meg fél fél ív- Ára helyben kihordással félévre 3 ft. postán boríték alatt 3 ft 48 kr. ép. Évnegyedenként is válthatni példányt 1 ft. 40 kr. helyben, és 2 ft. postán. — A’ szerkesztőség ismeretlen kéztől csak bérmentes leveleket fogad el. — Kiadó hivatal Pesten , Borz-utczában (Neumayer ház 222. szám) az apácza-templom közelében , földszint jobbra.