Athenaeum, 1842/2. félév
1842-12-04 / 67. szám
Hírlapi ellenőr. K*»kor«-fláról: T. szerkesztő úr! Én tót vagyok ugyan, de nemcsak nagy barátja a magyarosodásnak, hanem egyszersmind hathatós előmozdítója annak, mennyiben csekély erőmtől kitelik , mert bensőleg meg vagyok arról győződve, hogy csak az alkotmányos szabadsága Magyarországban lehetünk boldogok, mig az éjszaki önkény alatt csak sanyaruságra tarthatnánk számot. Hogy e’ gondolkozásomnál fogva a’ magyar hírlapokat szorgalmasan olvasom, az igen természetes, valamint az is, hogy nagy örömet érzek, valahányszor olly tényeket olvasok, mikből tót rokonimnak magyarosodása tűnik ki. Ellenben mindenkor mély szomorúság borítja el lelkemet, midőn ollyasmiket olvasok , mellyek azt mutatják , hogy a’ magyar nemzetisedén még sem áll olly jó lábon , minőn én azt látni szeretném. Illy szomorgás lepett meg akkor is, midőn a Regélő’ ez évi 80. számában egy igen lealázó czikket olvastam a’ magyar irodalom ellen, melly czikkre az Athenaeum’ oct. 25. számában t. Káldy úr feddőleg szólalt fel. Kr isten! gondolám magamban, ugyan mi czélja lehet a’ Regélőnek, hogy saját fészkét illy meggondolatlanul piszkolja be? E’ gondolat nem hagyott nyugodnom ’s a’ Regélő’ több számát még egyszer átolvasám. E’ nem legkellemesb munka után végre abban állapodott meg szerény véleményem, hogy a’ Regélő pánszláv érdekeket törekszik előmozdítani, mert egyik legmunkásabb dolgozótársa innen a’ mi tót megyéinkből véve eredetét, ’s most, a’ pánszláv elvekhez ragaszkodva, a’ magyar irodalmat és írókat magyar nyelven gyalázgatja, hogy annál nagyobb hatást ’s hitelt eszközölhessen kártékony szavainak. A’ franczia színműveket, véleményem szerint, szinte pánszláv érdekből gáncsolja a’ Regélő és azon bizonyos ur, mivel a’ francziák ellenségei minden önkénynek és zsarnokságnak, ’s ezen irányukat majd minden színdarabjaikban lehetőségig kiemelni törekszenek , a’ mi pánszláv rokonaimnak természetesen nem tetszhetik , mitagadni’ vagy korlátolni; valamint Henszlmann urnak szabad roszalni az én ,,csevegéseimet' — mint ő különös tudós gőggel mondja — okkal, ok nélkül, a’ mint kedve van hozzá, úgy nekem is szabad volna megmondanom, hogy Henszlmann urnák csevegései viszont nekem nem tetszenek, ’s hogy czélszerű,jellemzetes és eleven régi tanításait, mik alapját teszik az ő aestheticájának, egy cseppet sem irigylem , ’s rá foghatnám amúgy általánosan , hogy ő meg „örökké" a’ drámai hatás ellen „csevegvén“ egy drámai unalom-iskolát akar felállítani , mit szerencsétlen „Konczával ” gyakorlatilag is megkezdett már. Azonban én nem szeretem a’ motiválatlan általános csevegéseket ’s igy hallgatok, nem akarván puszta csevegést csevegéssel visszatartani. Van azonban ollyasmi, mit nem szabad legalább nem illik tennünk, sem neki sem nekem , mit ő azonban mégis megteve, s ez abból áll, hogy Henszlmann ur dolgokat cseveg a’ közönségnek történtek gyanánt, mik azonban nem történtek meg, csupán Henszlmann ur agyában koholtattak. Ilyen az , hogy én Egressy Geleintén magasztaltam, később pedig méltatlanul üldöztem. Ezt szabad legyen kereken tagadnom. Én ugyan Egressy G.-t „legjelesebb“ magyar színésznek nem’mondom, mint Henszlmann úr, mert superlativus gradusban nem szeretek beszélni, azt azonban többször nyilvánítom mind eleinte, mind később, és nyilvánítom — Henszlmann úr’ meglépésére!— még most is, hogy Egressy G. egyike legjelesebb színészeinknek. Hogy most talán magyarábban mondom meg Egressy Gábor’ hibáit — miket t. i. én hibáknak tartok — mint ezelőtt, ennyi igaz lehet , de én ennek okait már egyszer elmondottam ,s ha azt Henszlmann ur tudós figyelmére méltatta volna , fölfedezhető , hogy a’ következetlenség nem az én irataimban van, hanem Henszlmann ur’ fejében. Egyébiránt üldüzése az, ha a’ színbiráló megmondja a’ színész’ játékának hibáit, e’ kérdés felett gondolkodjék Henszlmann ur,s ha gondolkodván igennel felelend, akkor legyen szives magát is az üldözők’ sorába számítani, mert iratainak négy ötödrésze hiba-rovogatásokból ’s igy mások’ üldözéséből áll. Szután ők egészen ellenkező irányt tűztek ki magoknak. Ebben látom én tehát a’ Regélő’ legújabb mozgalmainak kulcsát, ’s ezen soraimat azon egyetlen őszinte óhajtással fejezem be, bár ezen káros és sajnos irányt minél előbb elhagyná a’ Regélő ’s azon tót rokonomat is megtérítené, kinek buzgó fohászokkal könyörgök magyar szellemet a’ mindenhatótól. Mresniczk Márk *): Egyveleg. Ruharendszer. Valamint mindent példás rendszerrel szokás gyakorlani Németországban , úgy szinte tudjuk, hogy korábbi időkben még a’ ruházatra nézve is külön rendszabályok alkottattak, mikkel a’ szegényebb néposztálynál az öltözeti fényűzést akarák gátlani a’ törvényhozók. Egyébiránt már a’ középkori olasz köztársaságok is példát szolgáltattak erre.A’ tizes-tanács Velenczében például színét és szabását is meghatározta az öltözetnek. A’ férfiak , kivévén a’ tanács’ tagjait és orvosokat, csupán fekete vagy sötét kelméket viselhettek. 1442-ben, tehát épen 400 év előtt, midőn épen nagy drágaság uralkodott, a’ némbereknek megtiltatott az arany-himzésü kelmék’ viselése, kivévén a’ rendkívüli ünnepélyeket, miken illy szövetekben is szabad volt megjelenniük. 1410-ben a’ hajfonadék és ruhauszály’ hosszúsága határoztatott meg. Három évvel utóbb a’ ruhaujjak’ rendkívüli bőségét szabályozá a’ törvény, valamint a’ viganók’ alsó részének iszonyú bőségét is szőkébbre szabatta. A’ tizes tanács olly nagy fontosságot tulajdonita e’ rendszabályoknak , hogy a’ szigorú őrködést fölöttük a’ status-inquisitióra bízta. Később 1668-ban, ugyancsak az inquisitio parancsot kapott az iszonyú nagyságú parókák’ elnyomatására. Statuselv volt külsőleg lehető legnagyobb egyenlőséget hivatoztatni a’ nép’ külön osztályiban, ’s ez elv’ következtében valamennyi sajkának kivétel nélkül feketének kelle lenni, melly szokás még máig is divatban van. Kivételre e’ tekintetben csak egyetlen példa van. Malibran, nagyhírű énekesnő, ugyanis, Velenczében tartózkodván, igen díszes kék sajkát készíttete magának, mit az austriai kormány’ hathatós közbeszólás’ következtében csakugyan szabad is volt használnia. —»-*■— Böngészel. — Az emberi míveltség’ épülete kúp alakú, csúcsát hegyesnek akarja, de az, mit ma épitünk, magasabb annál, mi tegnap építtetek. Mi bárgyuság tehát nagyobb míveltségünek tartani a’ hajdani időt, holott a’ mostani kor áll annak vállain ! — Képzeljetek egy tanítót, egy atyát és egy anyát; mind hárman igy szólnak : , érték , gyermekek, figyeljetek rám, mert tanítanálak, mint kell a’ hazát szeretni! — Ön, mennyire különbözendik az anyának hangja az elsőnek, sőt magának az atyának hangjától is! Szava hívebb, vonzóbb, tekintete kellemesb, arcza nyájast, úgy sikere is tanításának bizonyosb. — Zavarosban jó halászni, de a’ ki tisztítani akarja a’ vizet, arról azt következtetjük , hogy nem akar halászni, nem pedig azt, hogy azért akarja tisztítani a’ vizet, miszerint annál jobban halászhasson. daráng *) Ugyan kérem a’ t- szerkesztő urat, méltóztassék legközelebbi ujságboritékomába egy kis czédulát rejteni 's azon nekem gyilkos kiejtésű nevem helyett valami jó magyar hangzatút ajánlani. H. M. Kiadók: Schedel és Vörösmarty. Szerkesztő: Bajza. — Nyomatik Budán a m. k. egyetemnél.