Athenaeum, 1842/2. félév
1842-12-08 / 69. szám
547 ki egész Parist ismered , megmondhatod egy ifjú bájos nő’ nevét, kinek arczképe jobbra a’ nagy galleriában az első osztályban van.“ ,Fogadni mernék , hogy az L__ orosz nő, szép mint angyal, szőke mint_1 „Nem, fekete haja van.“ ,Akkor tán L__ kisasszony.1 „Megállj! itt a’ kép, nézd meg.“ ,Isteni! de nem ismerem.4 „Barátom! előtted titkom nincs; tudd meg, hogy ez arczkép bennem mély szenvedélyt támaszta, és e’ szenvedély olly való és erős, hogy őt nemmé kell tennem. Segélj őt föllelnem.4. ,Misem könnyebb. A’ névjegyzék utasít.4 .,A’ névjegyzék csintalan megjegyzést tesz.“ ,Valóban szerelmesnek kell lenned, hogy olly vak vagy. Nem nevezi-e meg a’névjegyzék a’festő’ czímét és nevét ?4 „De igenis meg. R_ Algier utczában.“ ,Nom_ veled közlendi, mit tudni vágysz.4 „Igazad van, szaladok hozzá.“ Adorján a’ festőhöz futott, hol azt mondák neki : Bour három hét előtt Olaszországba utazott. Másnap Adorján a’ műkiálitási szobába tért, három órát mulata a’kép előtt, a’harmadikon postalovakat hozatott és Olaszországba utazott, miután Lancynak e’ pár sorokat irá : „Élj boldogul, őt föllelni megyek.“ De nénjének elutazta előtt e’ sorokat irá: „Kedves néném! Szerelmes vagyok, azaz ne fáradjon házasságomért, midőn annak gondja csak is engem illet! Rövid idő alatt bemutatandom nőm’, reményiem, meg leend vele elégedve. Bizonyos fontos dolog kényszeríte elutaznom, a’nélkül hogy öntől búcsút vehetnék. Egy hó múlva visszatérendek és minden hibáért bocsánatot kérek, és ön is azokat okaiért megbocsátandja.44 Adorján R__ fölkeresendő Olaszországban van. Nem tudták megmondani, mellyik városba ment R. és azért jó szerencsére Rómába utazott. R__ Rómában volt. Három nappal a’ kereszténység’ fővárosába megérkezte után Blanchard , ki semmi időt sem akara elveszteni, keresési munkájához fogott; a’ művészt sz. János’ templomában találta, hol egy madonna’ lerajzolásával foglalkozott. „Uram !“ mondá Adorján a’ festőnek, „Rómába csak azért jöttem, hogy egy nő’ neve után tudakozódjam, kinek képet ön a’ teremben felállitá. Nem tagadandja meg ön azon szükséges felvilágosítást, ha czéljaim’ megtudandja. Én gr. Blanchard vagyok, dús és független, szeretem azon személyt, kinek képét lerajzoló, és el akarom venni.44 .Fölötte szeretnék önnek becsületes szenvedélyében segédül lenni, de én több képeket állitok fel; nem tudja nekem azt, kiről beszél, jobban lerajzolni ?4 „Ifjú, bájos teremtmény fehér öltönyben.“ ,Három bájos nőt állitok fel fehér öltönyben. Mondja meg ön, hol áll a’ kép, akkor minden nehézség elhárítva.4 „Az arczkép az első osztály’ végében van, a’ nagy galleriában, a’ szegben, az oszlop mellett.“ ,Az istenem!– mond a’ festő sárgubtan. „Mi baja önnek uram ?“ kérdé Adorján. .Első osztály, szeg! és ön szereti őt, el akarja venni ?4 „Igen, szenvedélyem olly erős, hogy minden előítéletet megvet, minden akadályon átront, feleljen azért bátran.“ ,De uram, hogy mondjam meg önnek__“ „Szóljon ön , hallgatom__44 ,A’ nő, kit ön el akar venni__4 „No ’s?“ ,Az én nőm !4 Adorján fájdalomtól ihletetten néhány perezre elnémult. De igyekezett magán erőt venni és bús hangon mondá: „Neje?“ ,Igen, uram! ezelőtt hat évvel vettem el. Igen szép, ’s ön nem első, ki e’boldogtalan szenvedélylyel viseltetik iránta. Szerencsétlen dolog! ,Valóban nagy szerencsétlenség! A’ festő műszereit összeszedő ’s a’ szent lakot elhagyá. Adorján követé a’ portálig, hol elváltak. ,Mihez kezdjek? Párisba visszatérjek? őt elfeledjem?! Igen, de előbb látnom kell. Szerencsétlenségem’ e’ nagyságát nem hihetem ! Férje! ő_Legyőzendőm-e szenvedélyem’, ha láttam őt?4 Kemény harcz támadt Adorján’ lelkében, huszonegy órai tűnődés után a’szenvedélynek, melly unszoló, ellent nem állhatott, R. festő’ lakába ment. Itt is úgy feleltek mint Párisban,Elutazott.4 R. szerelemféltő volt, félt Adorján’ indulatától ’s a’ vészt mint jó férj kerülé. Ekkor kitört a’háború. Adorján dühöngve kiálta fel: „Üldözendem őt, bár mi történjék.“ De a’ festő nem mondá meg, hogy hová fog menni és Blanchardnak őt csak találomra lehete keresni. A’ vak történet táborozása’ kezdetén őt olly jól segité, most is ez vezeté olly szerencsésen. Adorján Aixba utazott, Nápolyba, Florenczbe, Pisába, Livornóba, Milanóba, némi hónapi hasztalan kóborlás’ türelmét nem fárasztá ki, végre Velenczében fölfelé, mit keresett. Egy reggel reménytelen Rixnél belép, ki látására csodálattal és ijedelemmel kiálta fel. A’ festő nejével reggelire, midőn Adorján megjelent. „Távozzál Eudoxia!“ mondá a’ szerelemféltő festész. ,Nem, asszonyom ! maradjon, mondá Adorján, boldognak tartom magam’ önt láthatni. „Hogyan ? mer ön jelenlétemben ?“ ,Valóban , érdemiem fáradalmim’ e’ jutalmát. Madam a’ szépség’ remeke, de a’ képhez, mellyről beszélőnk, nem hasonlít.4 „Nem hasonlít?“ ,Szerencsére nem.4 „De az első osztály jobbra... Igen most jut eszembe, mart. 10. a’ képek’ helyét megváltoztaták és tán nem’ helyébe más rajzom’ akasztok.“ ,Bizonyosan ! Innen a’ tér! most értsük meg egymást, mert többet nem tévedhetünk.4 „Jól van. Fehérben festem Modesta kisasszonyt, a’ karénekesnőt. Azután madam 11... képét, de őt zöldben, ’s azon kivűl 50 éves.“ ,Ekkor a’ negyedik kép 16 éves, fekete hajjal, kék szemmel.4 „Jól van , most emlékszem, de nevét nem tudom.4*