Athenaeum, 1842/2. félév

1842-12-11 / 70. szám

559 560 Csató maga fel nem hatalmazó. Ha ezen úz mostani dühösködő átlapot­­óban képes volna dolgokat megkü­lönböztetni, át fogná látni, hogy az idézett hajdani és mostani esetek közt nem lévén hasonlatosság, én semmikép sem lehetek magammal következetlen. E­­gyébiránt, ki még illy kis dolgot sem tud átlátni, avval , mint túlságos konokkal, vagy harag miatt vég­kép elvakulttal, nem érdemes a’ jelen vita’ kérdései felett többé szóba állani. Ennyit igazlásomat, nem a’ Regélő’ urai előtt — kiknek véleményével keveset gondolok — hanem a’ közönség előtt, hogy én Vachot Imr­e’privát beszé­dei után nem Icskelődüm és semmi szóvadászatra nem járok, mert Vachot Imre’szavát nem is tartom olly be­cses vadnak , mellyre csak egy lövet puskaport is vesz­tegetni érdemes volna, hanem az olly embereket, kik vadállatokként az álnevüség’ berkeiben titkon csak a­­zért sunnyognak, hogy más embereket szegénység, és munkávali kenyér-kereset miatt gúnyolva még be­csületekben is megm­arczongolhassanak, ’s midőn a’ berekből kiugrasztattak , nevüket és tettüket tagadni elég szemtelenek , az illyen vadakat, ha kell, hurok­ra tudjuk keríteni. Valóban , nevelt és civilizált emberektől nem is lehetne várni, hogy em­bertársokat szegénysége és munkássága miatt gúnyolják ’s mocskolják ; ’s mi­dőn illyeneket olvasok női divatlapban, nehéz azt nem képzelnem , hogy vadállatok közt élek. Befejezésül: alkalmat veszek ismét és újra kinyilat­koztatni, hogy álnevek­ fölfedezésének valódiságát, nekem, mint szerkesztőnek , bebizonyítani nem köte­lességem , de nem is rám tartozik annak vizsgálata,­­s azért, ha ki jövendőre is az Athenaeumban valami álnevet felfedezend, készüljön el rá önmaga, hogy tagadása esetében állítását igazolni bírja. Egyes állí­tásokért szerkesztő soha sem kezeskedhetik, illy kö­­teleztetéssel lehetetlenné válnék minden szerkesz­tés­t1). Bra,szu, pia, sit prudens , pulchra, pudica, potens. 12) Ez az élet úgy sem sok. Használják az okosok. (C­s­o­k­o­­n­a­i.) 13) Menni szabad. 14) Ha szebb örömre találsz, Ne élj a’ridegben. (Ki­s f­a­l­u­d­y K.) 15) Édes hazám, légy oh üdvöz! Áldás neked ’s békesség! Ki­s falu­­d­y S.) Ifi) Itt borunkat kedvvel iszszuk , Távol elke­rül a’ gond! (Bajza.) 17) Minden órának leszakaszd virágát. (Berzsenyi.) 18) Inesse quin etiam femi­­nis sanctum aliquid et providum putant, nec aut Con­silia eorum adspernantur, aut responsa negligant. (T­a­­cit. Germ. 8.) 19) Gyászem­lékü vidék, mi sok ín­ség’kútfeje lettél! (K­i­s­f­a­l­u­dy K.) 20) Nagyot i­­szik a’ hazáért ’s fölsivít. Csak hogy egyszer tenne is már valamit. (Vörösmarty.) 21) Hazám! Hazám! (Kölcsey.) 22) A’ dal’ hatalmát add nekem, sors, ’S megfizetés ez egy életemre ! (Vörösmarty.) 23) ...hazád’ ötcsillagzata Szülötte bűnein leszáll. (Köl­csey.) 24) Válj egy karrá, egy lángzó kebellé. (G­aa 1.) — A’ jeligés levélkék , a’ jelenvolt tagok’ pecséteivel lezáratva, a’ helyettes elnöknél őriztetnek; a’ pálya­munkák pedig, bírálat végett, az e’ végre választott tagoknak adattak ki. Bírálókat választattak az aes­theticai pályakérdéshez : Lukács Móricz , Schedius La­jos és Szemere Pál ; a’ költői feladathoz pedig: Bajza József, Bártfay László, Erdélyi János, Schedel Fe­­rencz és Vörösmarty Mihály. — Az eredmény 1843iki febr. Orkán, a’ Kisfaludy-társaság’ köt ülésében fog közzé tétetni. Pesten , a’ Kisfaludy-társaság’ üléséből, nov. 30ikán, 1842. Nagy Ignácz, m. k. segéd-ti­­toknok. Iilis falmsy-társaság. A’ Kisfaludy-társaság által ludára kitűzött köv. aestheticai kérdésre: „Mutattassék meg, miben áll Sophocles mindegyik színművének cselekvénye, úgymint eleje, fordulata ’s föloldása, és vonassák ki abból a’ színműi cselekvény elméletet , — nov. 20iká­­ig, mint a’ beküldés’ határnapjáig, két pályamunka érkezett, következő jeligékkel: 1) A’ nemzeti költés­nek, a’ nemzet’kebelében lehet ’s kell szárnyára kel­nie. (Kölcsey.) 2) Miként a’ természetnek, ugy a’ művészetnek is vannak örök törvényei. (B.) — Ugyan az 1813-ra kitűzött költői feladatra: „Kívántatik egy, a’ nemesi­ társaságok hangján nemesb örömeket 's magasb polgári és emberi irányokat kifejező kör­ének 1, nov. 20ikaig, mint határnapig, huszon­négy pályamunka érkezett, következő jelszavakkal: 1) Szittyahonnak jelleméke , Harcz fölött már szende béke. 2) Zsidó jeligével. 3) Még sem eltűnt minden reményem. 4) (Özöminknek mámorában , A’ magosb vágy el nem ném­ül. 5) Magos dalt zengenék , Emelni lelke­ket! (Bajza.) 0) Egy dalt, melly egyszerűen, Egy dalt, melly égi hévvel A’szívhez szóljon. (Kölcsey.) 7) Adjon isten szebb jövendőt Árpád nemzetének ! (G­a­ray.) 8) Neked élni kell, oh hon ! (K­ö­l­c­s­e­y.) 9) Ég leánya, szerelem, hégy te síromig velem! (Bajza.) 10) De néked élni kell, oh hon! (Kölcsey.) 11) Sit *) Tartozom az igazságnak a’ helyt megjegyezni, hogy múlt íz­ben Vachot Imrének egy mondatát félre értettem, ő nem magát, hanem Lauka urat nevezte (maga értheti miért­­­) hű alattvalómnak és egyik legbuzgóbb companistámnak. ’Ő így erre tett észrevételemet ezennel visszavonom. Worgács. — Mig mi magyarok a’ botozás, az ü­tleg-virtuó­­zok ellen declamálunk , addig a’szabadság’honának e­­gyik fővárosában, Bostonban, valaki egy ütleg-gépet készíte, és általa akarja nevelni a’gyermekeket. Ő ezen gépet „paedagogiai ütleg-gép“nek nevezi; a’gép egy lóerejü, ’s az ü­tlegek, mellyeket osztogat, igen kel­lemes egyformaságúak. Valljon nem jó volna-e illy üt­leg-gépet hozzánk is hozni minden­féle pártéi emberek­nek , kik színházban, megyei tisztválasztásokon vere­kedni szoktak? A’ helyett, hogy emberek vernék egy­mást agyba főbe , illy gépekkel lehetne végbevitetni e’ dicsőséges manipulatiót. Egyik pártnak i­d­eg­ gépe a’ másikét verné meg, mint a’ hajdani világban egyik tábor elefántja a’másikét. Lehetne e’ gépeket aztán a’ párt’szellemében készíttetni; egyik sebesen, hogy csa­pás csapást érjen, másik lassan, megfontolva oszto­gatná üti egeit. Ha már ki nem kerülhetni a’ vereke­dést, legalább így kellene azt fizni ad regulás artis. Xsidag. JB ii n g é s x e t. — A’ hiúság többnyire szavakban fejezi ki magát, a’ szerénység hallgatás által. — Az elbizottság olly neme a’ hazudságnak, mely­­lyel a’ gőg magát csalja. — Azok, kik az állodalmat sarkaiból kiemelik, rendszerint elsők szoktak lenni, kiknek az lefogytá­­ban fejekre szakad. — Ki szerencséje’ tetőpontjáról lebukik, régi fé­nyét nem tudja elfelejteni. Ki porból emelkedik fel, rendszerint elfelejti a’ mi volt. Amazt kínozza az em­lékezet, ennek pedig üdvösségére volna. — A’divat legtermékenyebb anyja a’bolondságok­nak , hihetőleg mert maga is főfő bol­ó. — Semmi sem biztosítja a’ szív’nyugalmát annyi­ra, mint a’ lélek’foglalkodása. —** — Kiadók: Schedel és Vörösmarty. Szerkesztő: Bajza. — Nyomatik Budán a’m. k. egyetemnél.

Next