Athenaeum, 1842/2. félév
1842-12-11 / 70. szám
559 560 Csató maga fel nem hatalmazó. Ha ezen úz mostani dühösködő átlapotóban képes volna dolgokat megkülönböztetni, át fogná látni, hogy az idézett hajdani és mostani esetek közt nem lévén hasonlatosság, én semmikép sem lehetek magammal következetlen. Egyébiránt, ki még illy kis dolgot sem tud átlátni, avval , mint túlságos konokkal, vagy harag miatt végkép elvakulttal, nem érdemes a’ jelen vita’ kérdései felett többé szóba állani. Ennyit igazlásomat, nem a’ Regélő’ urai előtt — kiknek véleményével keveset gondolok — hanem a’ közönség előtt, hogy én Vachot Imre’privát beszédei után nem Icskelődüm és semmi szóvadászatra nem járok, mert Vachot Imre’szavát nem is tartom olly becses vadnak , mellyre csak egy lövet puskaport is vesztegetni érdemes volna, hanem az olly embereket, kik vadállatokként az álnevüség’ berkeiben titkon csak azért sunnyognak, hogy más embereket szegénység, és munkávali kenyér-kereset miatt gúnyolva még becsületekben is megmarczongolhassanak, ’s midőn a’ berekből kiugrasztattak , nevüket és tettüket tagadni elég szemtelenek , az illyen vadakat, ha kell, hurokra tudjuk keríteni. Valóban , nevelt és civilizált emberektől nem is lehetne várni, hogy embertársokat szegénysége és munkássága miatt gúnyolják ’s mocskolják ; ’s midőn illyeneket olvasok női divatlapban, nehéz azt nem képzelnem , hogy vadállatok közt élek. Befejezésül: alkalmat veszek ismét és újra kinyilatkoztatni, hogy álnevek fölfedezésének valódiságát, nekem, mint szerkesztőnek , bebizonyítani nem kötelességem , de nem is rám tartozik annak vizsgálata,s azért, ha ki jövendőre is az Athenaeumban valami álnevet felfedezend, készüljön el rá önmaga, hogy tagadása esetében állítását igazolni bírja. Egyes állításokért szerkesztő soha sem kezeskedhetik, illy köteleztetéssel lehetetlenné válnék minden szerkesztést1). Bra,szu, pia, sit prudens , pulchra, pudica, potens. 12) Ez az élet úgy sem sok. Használják az okosok. (Csokonai.) 13) Menni szabad. 14) Ha szebb örömre találsz, Ne élj a’ridegben. (Kis faludy K.) 15) Édes hazám, légy oh üdvöz! Áldás neked ’s békesség! Kis faludy S.) Ifi) Itt borunkat kedvvel iszszuk , Távol elkerül a’ gond! (Bajza.) 17) Minden órának leszakaszd virágát. (Berzsenyi.) 18) Inesse quin etiam feminis sanctum aliquid et providum putant, nec aut Consilia eorum adspernantur, aut responsa negligant. (Tacit. Germ. 8.) 19) Gyászemlékü vidék, mi sok ínség’kútfeje lettél! (Kisfaludy K.) 20) Nagyot iszik a’ hazáért ’s fölsivít. Csak hogy egyszer tenne is már valamit. (Vörösmarty.) 21) Hazám! Hazám! (Kölcsey.) 22) A’ dal’ hatalmát add nekem, sors, ’S megfizetés ez egy életemre ! (Vörösmarty.) 23) ...hazád’ ötcsillagzata Szülötte bűnein leszáll. (Kölcsey.) 24) Válj egy karrá, egy lángzó kebellé. (Gaa 1.) — A’ jeligés levélkék , a’ jelenvolt tagok’ pecséteivel lezáratva, a’ helyettes elnöknél őriztetnek; a’ pályamunkák pedig, bírálat végett, az e’ végre választott tagoknak adattak ki. Bírálókat választattak az aestheticai pályakérdéshez : Lukács Móricz , Schedius Lajos és Szemere Pál ; a’ költői feladathoz pedig: Bajza József, Bártfay László, Erdélyi János, Schedel Ferencz és Vörösmarty Mihály. — Az eredmény 1843iki febr. Orkán, a’ Kisfaludy-társaság’ köt ülésében fog közzé tétetni. Pesten , a’ Kisfaludy-társaság’ üléséből, nov. 30ikán, 1842. Nagy Ignácz, m. k. segéd-titoknok. Iilis falmsy-társaság. A’ Kisfaludy-társaság által ludára kitűzött köv. aestheticai kérdésre: „Mutattassék meg, miben áll Sophocles mindegyik színművének cselekvénye, úgymint eleje, fordulata ’s föloldása, és vonassák ki abból a’ színműi cselekvény elméletet , — nov. 20ikáig, mint a’ beküldés’ határnapjáig, két pályamunka érkezett, következő jeligékkel: 1) A’ nemzeti költésnek, a’ nemzet’kebelében lehet ’s kell szárnyára kelnie. (Kölcsey.) 2) Miként a’ természetnek, ugy a’ művészetnek is vannak örök törvényei. (B.) — Ugyan az 1813-ra kitűzött költői feladatra: „Kívántatik egy, a’ nemesi társaságok hangján nemesb örömeket 's magasb polgári és emberi irányokat kifejező körének 1, nov. 20ikaig, mint határnapig, huszonnégy pályamunka érkezett, következő jelszavakkal: 1) Szittyahonnak jelleméke , Harcz fölött már szende béke. 2) Zsidó jeligével. 3) Még sem eltűnt minden reményem. 4) (Özöminknek mámorában , A’ magosb vágy el nem némül. 5) Magos dalt zengenék , Emelni lelkeket! (Bajza.) 0) Egy dalt, melly egyszerűen, Egy dalt, melly égi hévvel A’szívhez szóljon. (Kölcsey.) 7) Adjon isten szebb jövendőt Árpád nemzetének ! (Garay.) 8) Neked élni kell, oh hon ! (Kölcsey.) 9) Ég leánya, szerelem, hégy te síromig velem! (Bajza.) 10) De néked élni kell, oh hon! (Kölcsey.) 11) Sit *) Tartozom az igazságnak a’ helyt megjegyezni, hogy múlt ízben Vachot Imrének egy mondatát félre értettem, ő nem magát, hanem Lauka urat nevezte (maga értheti miért) hű alattvalómnak és egyik legbuzgóbb companistámnak. ’Ő így erre tett észrevételemet ezennel visszavonom. Worgács. — Mig mi magyarok a’ botozás, az ütleg-virtuózok ellen declamálunk , addig a’szabadság’honának egyik fővárosában, Bostonban, valaki egy ütleg-gépet készíte, és általa akarja nevelni a’gyermekeket. Ő ezen gépet „paedagogiai ütleg-gép“nek nevezi; a’gép egy lóerejü, ’s az ütlegek, mellyeket osztogat, igen kellemes egyformaságúak. Valljon nem jó volna-e illy ütleg-gépet hozzánk is hozni mindenféle pártéi embereknek , kik színházban, megyei tisztválasztásokon verekedni szoktak? A’ helyett, hogy emberek vernék egymást agyba főbe , illy gépekkel lehetne végbevitetni e’ dicsőséges manipulatiót. Egyik pártnak ideg gépe a’ másikét verné meg, mint a’ hajdani világban egyik tábor elefántja a’másikét. Lehetne e’ gépeket aztán a’ párt’szellemében készíttetni; egyik sebesen, hogy csapás csapást érjen, másik lassan, megfontolva osztogatná üti egeit. Ha már ki nem kerülhetni a’ verekedést, legalább így kellene azt fizni ad regulás artis. Xsidag. JB ii n g é s x e t. — A’ hiúság többnyire szavakban fejezi ki magát, a’ szerénység hallgatás által. — Az elbizottság olly neme a’ hazudságnak, melylyel a’ gőg magát csalja. — Azok, kik az állodalmat sarkaiból kiemelik, rendszerint elsők szoktak lenni, kiknek az lefogytában fejekre szakad. — Ki szerencséje’ tetőpontjáról lebukik, régi fényét nem tudja elfelejteni. Ki porból emelkedik fel, rendszerint elfelejti a’ mi volt. Amazt kínozza az emlékezet, ennek pedig üdvösségére volna. — A’divat legtermékenyebb anyja a’bolondságoknak , hihetőleg mert maga is főfő boló. — Semmi sem biztosítja a’ szív’nyugalmát annyira, mint a’ lélek’foglalkodása. —** — Kiadók: Schedel és Vörösmarty. Szerkesztő: Bajza. — Nyomatik Budán a’m. k. egyetemnél.