Athenaeum, 1842/2. félév
1842-12-04 / 67. szám
533 Ifü ÜHH Ju Tügecx w Ti, or. Germain természetbúvár ollyan fölfedezésről tudósit a’ Toulonnaisban, mellytől gyarmataira legörvendetesb eredményeket vár a’ kormány. E’ fölfedezést Lamoriciere tábornagy Mascarában véletlenül tévé. Az úgy nevezett indiai vagy berber-fügék’ érésidejekor vagyunk itt, igy ír Germain úr ; a’ katonák kedvökre esznek belőlük, mivel e’ gyümölcs szintolly jóízű mint egészséges. Lamoriciere tábornagy azt vévé azonban észre, hogy a’ katonák által elhányt vastag fügehéjak megbűzíték a’ levegőt. Megparancsoló tellát, hogy a’ fügehulladék rakásra hányatván, városon kívül ollyan helyre vitessék, hol az afrikai nap hamar felszárítja ’s ez által a’ sárszagot megsemmíti. Szigorúan tartatván meg a’ parancs, fügehulladékokból a’ nevezett helyen rövid idő alatt nagy rakások valának. Néhány nap mulva arra sétáltakor észrevévé a’tábornagy, hogy e’ rakások bizonyos fejér kéreggel bevonvák, hozzájok lép ’s úgy találja, hogy e’ kéreg salétrom-üledékhez hasonlít; bizonyos mennyiséget von tehát belőle, ’s pontos vizsgálat után fejér, jegedett ’s igen édes anyagnak találá azt. Azután vegybontáskor kisült, hogy ezen anyag a’ legtisztább, jegedt czukorból áll. Az indiai füge t. i. 's héja sok czukoranyagot foglal magában : a' nap’ nagy melege forrásba hozó az anyagot, a’ vízrészek’ elpárologtával szörppé sürüdött a’ nedv ’s ez a’ levegőn czukorrá jegedett, mi annál könnyebben történik, mivel a’ forró évszakban éji harmat úgy szólván nem vala Mivel a’ berber- vagy cactusfügék Algírban rendkívül olcsók, ki jön számítva, hogy e’ jeles czukor’ fontja alig kerülhet 20 étbe ’s az egész munka a’ fügék’ összeszedése ’s fölmetéléséből áll, mellyek azután napra tétetnek ’s róluk a’ czukorrészek puha kefével sepertetnek le. Hogy e’ durva bánásmódot nagy tökélyre viheti az ipar, magában értődik. De a’ fölfedezés’ dicsősége a’ derék Lamoriciere tábornagyé, ki e’ szerint iparférfivá is jön. — A’ főkormányzó Oranból visszatértekor ezen új fügeczukorból mintegy egy fontot hozott Algírba, azon lakománál, mellyel Bugeaud az algíri előkelő ültetvényeseknek adni szándékozik , bemutatandót. Mondják, hogy Bugeaud oda utasítá az új helységekben letelepülteket, miszerint igen sok cactusfügét ültessenek ; a’ kis hadcsapatok is Metidscha’ nagy részét illyen cactusfügével fogják beültetni, mi annál könnyebb, mivel a’ széles levelekből csak egy darabot kell a’ földbe leszúrni, hol rövid idő mulva széles gyökereket ver. Illy ültetvények azonfelül a’ legszárazabb földben is sikerülnek. A’ tapasztalás régen megmutató, mi könnyű ’s bizonyos e’ becses berber fügék’ elterjesztése ; minden sáncz ’s az országutak mellett minden árok e’ növénynyel van már beültetve mind azért, mivel a’ felhányt földet leomlás ellen védi, mind pedig ’s jelesül azért, mivel levelei’ hosszú, kemény töviseivel jeles védsövényül szolgál. — Francziaországban e’ szerint a’ répaczukornak hatalmas vetélytársa akadt az ialgiri fügeczukorban ’s Lamoriciere a’gyarmat’jótevőjévé lön. Valósul-e az itt kimondott remény, az idő mutatja meg. 6. Nov. 17. Csalódások. Ered. vígj. 4 felv. Kisfaludy Károlytól. Nov. 18 Fekete domino. Víg opera 3 felvon. Irta Seribe, ford. Lengyel Dániel. Zenéje Aubertől. Nov. 19 Lendvayné’ javára bérszünettel először . Matild. Dráma 5 felv. Irták Pynt és Sue. Ford Irinyi József. Néző olly nagy számú, mint csak rendkívüli esetekben látható színházunkban. Nov. 20. Pénz, dicsőség és nők. Vaudeville 5 felv. írták Cogniard és Delaporte. Ford. Csepregi. Zenéje Szerdahelyitől. Nov. 21. Fáncsy’ javára bérszünettel : Matild. A’ második felvonás után Della Eliza k. a. Belizár operából Antonina’ első felvonási nagy áriáját éneklette el a’ jutalmazott iránti szívességből. Néző nem olly nagy számmal mint először, de mégis sok. Nov. 22. Beli zá r. Nagy opera 3 felv. Irta Cammarano Salvator. Zenéje Donizettitől. — Markovicané mint vendég Antonina’ szerepében. Nov. 23. Borostyán-koszorú. Szinj. 5 felv. Ziegler után. Nov. 24. Az ördög’ naplója. Vaudeville 3 felv. Írták Arago és Vermon. Ford. Egressy Benjam. Néző nagy számmal. Nov. 25. Gyámok. Szinj. 3 felv. Louvestre Emil után. Ford. Csepreghi Lajos a’ m. acad. költs. Nov. 26. Konti’ javára bérszünettel először : I’ árisi vízhordozó, vagy a’vész’ napja. Nagy opera 3 felv. Irta Bouilly, ford. Deáky F. Sámuel. Zenéje Cherubinitől. Nov. 27. Lázár pásztor. Dráma 4 felvon. Egy felv. előjátékkal. Bouchardy után francziából Sarlay Ferencz a’ m. acad. költs. A’ mű többször adatván ’s többnyire ugyanazon személyek által, mint ma, csak néhány észrevételt akarok tenni. Engem Lendvay’ játéka, kit ír1a először láttam a’ czímszerepben, érdekelt különösben. E’ szerepet Egressy Gábor*) nagyobb részint jól adja, de vannak helyei — mint egykor bővebben előadóm e’ lapok’ 1842. 1.446-8. hasábjain — hol az ő játéka nemcsak nem gyönyörködtet, hanem botrányt gerjeszt mindazokban, kik megtudják gondolni, hogy a’ művészetnek más természete van, mint az életnek. A’ szerepnek ezen helyeit Lendvay jobban adá. Mozgása és beszéde rendkívüli volt ugyan és szokottnál merészebb, de kellő korlátok közli és öntudattal mérséklete ; nem felejté el, hogy színpadon van, hol nem mezítelen valóságot, hanem az élet’ művészileg megnemesített képeit kell visszatükrözni. A’ színfalszaggató hánykolódás, a’ torzszerű vonaglások elmaradtak , nem ordítozott az elrekedésig, nem fetrenge földön, mint a’ kit bélgörcsök gyötrenek , ’s azért mégis ki vala fejezve az indulat, melly Lázár pásztor’ kebelében dúlong, szóval meg vala mutatva gyakorlatilag és ténynyel, miképen nem szükség, ut scar,dala fiant, és mégis el valának ragadtatva a’ nézők. Judael’ szerepében, mellyet Megyeri szokott adni, ma Füredi lépett fel mint vendég. Fiatal színész, de bír némi ügyességgel Értelmes beszéde, erős hangja van, mellyel idővel sokat lehetend tennie, ha a’szavalástanban előhalad. Néző nagy számmal. Szebeklébi. Magyar játékssini Krónika. Nov. 16. Hamlet. Szomorul.5 felv. Shakespearetöl. Ford. Vajda Péter a’ m. acad. költs. 534 Hah! mi kép leng a’ ködésben 2 Bájoló, mint a’ tavasz ..... Szőke fürttel..... kék ,szemekkel..... Hűtelen lyány, képed az ! Nincs tehát a’ nagy világon , Nincs hely, csalfa szép alak ! Hol sebemre ír csepegjen, Hol feledni tudjalak ? Petőfi Sándor. • A' Regélő’ 93. számában Henszlmann úr jónak látá tudtára adni az olvasó-közönségnek, hogy neki az Athenaeum’ szini birálatai nem tetszenek, nem tetszenek pedig főleg azok, melyeket én írok. Nem akarom senki’ tetszés-szabadságát