Athenaeum, 1843/1. kötet

1843-02-01 / 2. füzet

T­Á­R­C­I­L Lapszemle *). A’ critica egy illő óta igen el van hanyagolva irodalmunkban. Fiatalabb íróinkban, úgy látszik, nincs elég készültség rá, korúsabbjainkat pedig isten tudja mi lelte, hogy bírálatokat írni épen nem akarnak. A’ legutóbb lefolyt két évben azon kivűl, mit az Athenaeum koronként adott, csak i­­gen kevés vagy alig jelent meg va­lami critical, és—csodálatos! — e­­zek között ismét legkevesebb figye­lem volt a’ szépirodalom­i munkákra, holott ennek előtte a’ magyar critica jobbára ezekkel foglalkozott. Pedig a’szépirodalom, főkép nálunk, nagy figyelmet érdemel, mert nőinkre , i­­gen elmagyartalanodott nőinkre, iro­­dalmilag hatni, csak ennél fogva le­het , ’s meglássátok, ha a’ sors’ köny­vébe fenn maradás van e’ nemzet’ szá­mára jegyezve, nemzetiségünk’ meg­alapítására nézve alig fog valami szív és vérbe hatóbbb jótékonysági sze­repet játszani mint ez. Azért, tudós uraim, a’ kik vagytok, akár politi­­cusok, akár szoros­ értelembeni tu­dományokkal foglalkodók, tisztelet és kellő figyelem a’ szépirodalomnak ! Nálunk pár év óta a’ journalis­­tica mindent háttérbe tolt, kivált a’ political journalistica. Jól van-e ez vagy nincs, most nem fejtegetem, de hogy így van , tény. Minden figyel­mek a’ journalisticára vannak füg­gesztve. Mindennapi beszédeinknek a’ magyar lapok fő tárgyai, sőt a’ po­litical lapok e’ részben is egy lépés­sel előbb járnak, ők nem csak szó­beli rostálgatások’ tárgyai, hanem sa­ját körükben némi egymás fölött el­lenőrködő criticát is alakítanak. Ez ellenőrködés ugyan még most több szenvedéllyel és pártszellemmel ü­­zetik, hogysem valódi critica’nevét érdemlené , azonban szól még is némi *­ T. szerkesztőség ! Mielőtt az ígért szemleírásh­oz fognék , ki kell nyi­latkoztatnom , hogy nevemet önön kí­vül senkivel tudatni nem akarom, azért kérem önt, szemlémet mindig saját kezével lemásolva szedőhöz kül­deni*), hogy azon névkutatók’ szag­­lálódásai, kik — példa van rá — kéz­iratok után is leskelődnek , meghi­­usíttassanak. Sem tilalmas, sem gya­lázatos dolgokat nem szándékom ír­ni, sőt úgy írandók, hogy idővel pirulás nélkül fedezhessem fel ne­vemet ; csupán azért akarok jelen­leg titokban maradni, hogy minden­ki kénytelen legyen ezen személyes­kedő időszakban , midőn legelső ren­dű íróink is leginkább egymás’sze­mélyével vesződnek , nem azon törni fejét, ki szól, hanem mit mond. *1 E’ kívánság teljesedni fog. A’ szerk.

Next