Athenaeum, 1843/1. kötet
1843-02-01 / 2. füzet
98 E’ mesterkélt és természetien képen alapulván e’ versezet, mi következetesebb , mint hogy az maga is hihetetlen , és képtelen és merő fogalomzavar legyen. Különös továbbá az is a’ mi e’ levélről momtatik , hogy aztán még is ér egy lapot. Egy levélnek legyen az papiros- vagy viráglevel, két lapja van, ’s igy a’ legroszabb esetben is két lapot ér, mert azt csak nem fogja elhitetni velünk e’ versezet’ szerzője, hogy egy egész csak annyit érhessen , mint magamagának fele. E’költeményt szerzője valamelly rész órájában ininta Minerva írhatta. A’ beszélyek’ rovatában a’ Jósnő (eredeti Márktól) nem részúl volna kigondolva ’s epigrammailag meglehetősen is végezve, de kissé ügyetlenül előadva. A’ párbeszédek’ fonalán, ’s az Emma, Aurélia, Cornél, Jenő és Aurél nevek közt úgy eltéved az olvasó, hogy csak bajjal bírja felfogni a’ történetet. Ilyesminek elhárítására igen ajánlatos, hogy a’ beszélyire igyekezzék minél világosabban szólni, és a’ beszélő személyeket vagy jelekkel vagy nevüknél fogva kitüntetni, hogy tudhassuk azonnal ki szól, a’ szükségkép megértendőket kiemelni, ’s ne elégedjék meg annak reményével, hogy a’ mit gondol ki fog találtatni. A’ szótakarékosság becses dolog, de csak addig, míg érthetlenséget nem okoz, ’s akár mi okból származzék — az egy mélységet kivéve — a’nehéz felfoghatás, az mindig hiba, belletristicai műnél pedig kétszeres, mert megölője a’ műeseménynek ; itt gyönyörködni akarunk, nem fejtörésekbe mélyedni.— A’2. és 3. számbeli beszély: Nincs szállásom (eredeti Dósa Dánieltől) nem rész hírlapi czikk, de ennél nem is több. Egyszer némi érdekkel olvashatni el, de ki elolvasta, örökre el is feledi. Egy írnok’ szállás-keresése némi szeszélyes szerelmi kalandocskákkal vegyítve, gazdag tárgy lehetne ugyan valami eszmedús bordickensi elmének, de fiatal kezdő irónak igen szegény anyag, hogy belőle valami érdekes alakittathassék. Szerzőtől egyébiránt nem lehet megtagadni a’ találékonyságot kicsin dolgokban , és nem is ügyetlen előadó. Óhajtható , hogy ha vig nemű beszédekben gyakorlandja magát továbbra is, igyekezzék mélyebben jellemző lenni, különben e’ nemű iratai kívül fognak állni az irodalmon, az az: egynapélő becsűek maradnak. Minthogy a’ Regélőben sok a’ sajtóhiba, nem vagyunk tisztában , hibák-e vagy tájszolások szerző’ némelly kitételei, például: faháza, podgyászlók, rejteges szavak, kidelvén. Ha új- vagy tájszók, az illyeket meg kellene magyarázni, hogy gazdagíttassék velők szókönyvünk és az iroi nyelv. Illy dagályos kitételek pedig : „veríték , mellyet szívem lávára felé* minden irgalom nélkül irtandok iratainkból, mert nincs nevetségesebb a’ képtelen beszédeknél. — (Me m m y (eredeti Pálffy Alberttól) czímű czikk , tehetségre vagy inkább phantasiára mutat ugyan , de nem beszélyiról, hanem lyrai tehetségre, ámbár meg kell vallani , hogy ez alanyi ömlengések sok szódagályba vannak burkolva. A’ történet ez: A’ beszély’hőse Clemmybe szerelmes , de ettől nem látszik szerettetni ; ő egy mást szeret, Bersicset, illyr mozgalmak’hősét. E’ viszonyból párviadal kerekedik egy bányában. A’ viadal’ perczében megjelenik Clemmy, kiált a’vívóknak, de pisztoly durran, a’ durranásra egy szírt darab szakad le, ’s nem a’ vivők’ egyike hal meg, hanem Clemmyt üti agyon a’ szírt. A’ vivők öszszebékülnek, Bersics honfivá lesz és a’ beszély’ hősei kertészszé, ki virágokat termeszt Clemmy’ sírján. A’beszély épen olly gyenge, a’milly rövid. Szerző, mint mondók, nincs tehetség nélkül, de tehetségével egyedűl nem fog jó beszélyeket írni.