Athenaeum, 1843/1. kötet

1843-03-01 / 4. füzet

Őszinte dalok. I. A’ sem­iiiiségh­ez. Galambom, édes semmiség­, Neked nem írtam úgy-e rég ? Te már neheztelsz is ream, Pedig halul haragszol ám, Mert e’ kebel csak érted ég. Szeretlek, úgy van, ősi lány! Nevetsz? Azt gondolod talán, Hogy szépet én azért teszek, Mivel tudom, tiéd leszek ? Tehát kimondom igazán: Szeretlek, mint a’ kecske kést, Vagy mint jó gyermek a’ verést; De csak ne híj­ el engemet, Ajánlom inkább versemet: Meguntam a’ rósz verselést. II. Némák’ jósa. Szabad színünk fris levegőt Hol mocsárok nincsenek; Szabad nekünk megköszönni Ha pofon Ütöttenek. Tiírni szabad, hogyha nyomnak , Akár vizbe öld magad’; Jót is tehetsz, éhen veszhetsz, Mindent, mindent elkövethetsz, Csak beszélni — nem szabad!

Next