Athenaeum, 1843/1. kötet

1843-04-01 / 6. füzet

T­A­It C 1 A.­ n­alü­­n­n­ep. A’ mult hónap’ 17-kén érdekes ünnepnek valánk tanúi. Kisfaludy Sán­dornak, a’ Regékés Himfy’ jeles dal­nokának, 70-dik születésnapja ün­nepeltetett Pest megye’teremében. A’ dicséretes gondolat, élő költőink’ ez egyik Nestorát nyilvános ünnepély­­lyel megtisztelni, a’Regélő’ szerkesz­tőjének, Garay Jánosnak, fejében szü­letett , ’s az ünnepnek is ő vala el­­rendezője. Új és szokatlan közöttünk illy ünnep ’s részint ezen okból, ré­szint, mert a’ Kisfaludy névhez nekünk magyaroknak kedves emléke­zeteknek csatolvák, nagy részvét volt iránta. Kisfaludy néven két bajnokot tud a’ magyar irodalom felmutatni, kiknek mindkettője a’ maga nemében nem mindennapi tünemény. Sándor je­lesül, a’mai ünnep’hőse, olly isme­retes , olly népszerű és nagy hírű író­ja a’ magyarnak, minő előtte még nem volt, utána kevés. Illy férfiút meg­tisztelni igen szerencsés pillanatban kelt gondolat volt , ’s megtisztelni nyilvános ünnepélylyel, ’s felváltani politicai vitatkozásoktól forrongó gyű­léseinket egy kis szépirodalmi gyűlé­sen, kedves meglepetés minden fogé­kony kebelnek ’s mind Garay az in­dítványozó és elrendező, mind derék társai, kik azt felolvasásaikkal dísze­­síteni szívesek voltak, köszönetét ér­demiének érezte a’ magyar irodalom’ minden barátitól, köszönetét mind a­­zoktól, kik az írói pálya’ szép hiva­tását , általában pedig a’ valódi köl­tőét méltánylani tudják. Illy ünnep egy részről elismerése az érdemnek's hó­dolat a’ szellem iránt, minek nyilvá­nítására felette nagy szükség van e’ honban , hol íróknak olly szűkén te­rem a’ borostyán, hogy szinte cso­dálni lehet, ha vannak jeles íróink, míg más nemzeteknél nagy gazdagság és fényes kitüntetés vár a’ derék el­mékre. Más részről buzdítás fiatala­­inknak, és bizonyítvány arra, hogy a’ dicsőségnek több útai vannak, és emlékezetbe hozatala azon üdvös esz­mének, hogy a’ hazának nemcsak hi­vatalos,nem csak katonai és jogpályán, hol olly sokan mozognak, lehet hasz­nos szolgálatot tenni. Sajnálnunk kell, hogy az ünnep nem lehetett olly szerencsés elren­dezésű, mint a’ milly szerencsésen volt kigondolva, ’s hogy átvándorlás által, az academiai teremből a’ me­gyeibe, zavartatott meg. Miután már a’ Kisfaludy-társaság’ nyilvános ülé­seinél tapasztaltatott, miképen e’ te­rem a’számosabb hallgatóságnak szűk, hiba volt ez ünnep’helyét nem mind­

Next