Athenaeum, 1843/1. kötet
1843-04-01 / 6. füzet
288 nő és a’ megvetés’ palástjába burkolja magát. Megvetni könnyű mesterség ugyan, és silányság’ ellenében sikeres is, de, ha erő mutatkozik ellenünk, azt megvetni nem tanácsos, mert a’ megvetés’ homálya magunkra fog borulni. Nem tartjuk eléggé meggondoltnak azon nyilatkozatot sem , hogy a’ Honderű elleneseinek felelni nem fog csak akkor, ha oly tények hozatnának fel ellene, mellyek a' hazudság’ bélyegét hordják magokon. Sokan tették fel már magokban erősen ezen felelés’ hősiségét és sokan fogadtak hasonlólag, de a’ fogadást meg nem tarthatták, mert senki nem tudhatja előre mint fordul a’ jövendő’ koczkája. Hát ha gyanúsíttatik a’ Honderű’ szerkesztője nem ,hazugság bélyegét viselő ténynyel,“ hanem következtetések és okoskodás’ útján lehozott állítással, eredménynyel, a’ mi nem tény, ekkor sem fog felelni? Például: ha valaki eléggé rósz akaró volna azt mondani, hogy a’ honderűs arszlánkodás ellenséges indulat nemzetiségünk ellen, hogy a’ szerkesztő úr franczia léhaságokhoz akar bennünket szoktatni, és kivetkeztetni nemzeti sajátságainkból ’s hogy magyarságunknak ellensége. Ha illy súlyos váddal, a’ mi nem tény, hanem állítás,terheltetnék szerkesztő úr,valljon akkor sem felelne ? Alig hihetjük el. Sőt mi azt gondoljuk, mindenek között legkevésbbé kell olly tényekre felelni, mik a’ hazugság’ bélyegét hordják magokon, mert az ilyenek önmagokban is összerogynak, azaz rajtok lévén a’ hazudság’ bélyege , senki előtt hitelt nem nyerhetnek. — Vannak e’ czikkben még több részint vigyázatlan, részint alaptalan állítások. Példáúl csak egy kettőt. A’ 209. lapon az mondatik, hogy nines a előkelőbb család, melly a’ Honderű előfizetői soréit ne díszítené. Ez igen sértő beszéd. Ismer szerkesztő úr minden előkelőbb magyar családot? ’s tudja, hogy a’ Honderűnek mindenik előfizetője? Ez lehetetlen. Vagy tán azt nem tartja szerkesztő úr előkelőbb családnak, ki a’Honderűre nem fizetett elő ? ’s igy a’ Honderű lesz ezentúl az előkelőség’ mértéke? Ha igen, akkor mondhatnék, itt a’ salomság egyszerre a’ legnagyobb gorombasággá fajult volna. Mi azonban nem akarunk illyesmit a’ szerkesztőről föltenni, hanem az egész nyilatkozást vigyázatlan és megfontolatlannak kell gondolnunk.— Ugyan e’ lapon mondatik, hogy szerkesztő úr főleg nőknek ér ’s ezért trés modoratban keresni fogja az egyszerű stilt, habár felületesnek nevezik is ezt a' magyar irodalom, nagy szemöldű ’s mély philosophián hősei. Különös zavara a’ fogalmaknak! A’ fölületesség nem az egyszerű stílusban fekszik ’s általában nem a’ stílusban. Lehet legegyszerűbb stílusban igen mélyen és igen kimeritőleg szólni valamelly tárgyhoz, és viszont igen mesterkélt czikornyás stíluson igen fölűletesen. Ha szerkesztő úr a’ legegyszerűbb stílusban , a’ legnagyobb szabatossággal , de egyszersmind világosság* gal igen körülményesen, ’s tanulságosan és czéljához képest kimeritőleg fog írni, senki józan észszel nem fogja mondhatni, hogy fölűletesen ír. Mi úgy hiszszük, a’ gúnyolt nagy szemöldű hősök alkalmasint nemegyszerű stíljéért,—mert szerkesztő úr stílje elég czikornyás, mit ki lehet mutogatni—hanem azért nevezték czikkjeit felületeseknek, mert egyoldalúlag, töredékesen, ’s igy nem elég tanulságosan és nem kimeritőleg értesíti olvasóit a’ felvett tárgyak felöl. Legalább mi, kik azonban sem mély philosophusok, sem magyar irodalmi, hősök közé nem számítjuk magunkat, ’s kérdés, nincs-e kisebb szemöldökünk mint szerkesztő úrnak, ezért mondtuk egy pár irányczikkét felületesnek. Írjon szerkesztő úr a’ lehető legegyszerűbben ’s ne mondjon bár újat, csak a’ régit kimeritőleg ismé