Athenaeum, 1843/1. kötet
1843-06-15 / 11. füzet
ATHEN. I. KÖT. 1843. 525 Láncz, Nősülni, messze földre vitte Pál gazda egyetlen fiát; Ki a’ suton ölelgeté már, Piros-pozsgás menyasszonyát: „ Mihelyt kiforr az érkövesdi, Ha isten éltet, eljövünk, És két szivet a’ szent házasság’ Lánczával együvé kötünk!" .Esd már megint világba szól kend, Apám uram! nekem bizon’ A’ láncra nem kell; meg nem untam két ízbe’ tán Nagyváradon ?!' TOMPA MIHÁLY: 33