Athenaeum, 1843/1. kötet
1843-06-15 / 11. füzet
528 Egy éj a’ esárlíban Pálffy Alberttel egy kisalföldi kaland, meglehetős ügyességgel összeállítva és jól beszélve, melly mulattatólag hat az olvasóra. Óhajtottuk volna azonban , hogy e’ sok prosaisággal vegyített történetbe ne úgy adatott legyen , mintha hőse maga a’ szerző volna. Kissé idegenítőleg hat, hogy a’ beszély’ költője úgy lép fel előttünk in effigie, mint ki konkolyt hint egy szerető házaspár közé,és megmérgezi egymás iránti bizodalmukat, csupán saját érdeke miatt, és továbbá úgy lép fel, mint ki az elfogott zsiványt és lókötőt, maga lopakodván be a' pincze-börtönbe, szabadon bocsátja. Ettelek , meg magának a’ szerzőnek mintegy önkényes vallomása által is hitelesítve , olly meretlen valódisággá, pongyola dolgokká válnak, mellyeket a’ rajtok elomló comicai színezet sem bir aztán olly vonzóvá tenni, mint különben a’ beszély lehetett volna. Sokkal szabadabban is mozog vala szerző, ha magát eszményi személy által cseréli fel. A’ testvérek Gyulay Páltól, nem érdektelen regécske a’ tündér mesék’ népies modorában. Jól van beszélve is; nyelve egyszerű, keresetlen , mint illy tárgyaknál lenni kell. A’ Hat calais-i szinte érdekes anekdot, francziábol forditva,Szűcs Károlytól. Illy történeti ábrázolatba mulattatóbb ’s több erkötofi hatása is van, mint egész sereg jellem nélküli beszélynek , minőket lapjaink koronként közölgetnek. A’ Költemények közt Garayé és Erdélyié érdemlének figyelmet. Garayéban, Pest gőzöshöz, némi szélesség van, mi az igen is pongyola beszédből származik, de a’ gondolat költői és hazafiúi érzelmeket zeng, amellyek ha nem mindennapi kérődzések, mindig nagy érdekűek. Kik a’ költői világot is valóság’ alapjaira épültnek szeretik látni, kérdhetik, és fogják is kérdeni,valljon igaz-e, mit Garay e’ versében mond, hogy már Árpád apánk is háromszinű zászlóval jött ki Ázsiából? Mi ugyan, ha ez anachronismus is, mit nem akarunk állítani bizonyosan, meg tudunk illyesmit bocsátani, ha különben jó versek hratnak , valamint meg az ,,őszülő hattyút“, a’ „sivatagba temetett“ aegyptusi folyót stb. de lehetetlen, hogy azon észrevétel önkényt ne támadjon minden gondolkodóban , vajha költőink ne csupán csak költők, hanem ismeretekkel felkészült emberek is volnának, hogy ne kellene még apró lyrai költeményekben is valótlanságokra bukkannunk , mellyek minden esetre csökkentik az illusiót. Garay ugyan minden efféle botlásait elmésen tudja védelmezni, mint már láttuk — ez részben nincs rá panasz —csak ember kellene aztán, ki mentegetőzéseit kielégítőknek találhatná. — Erdély’ földön Erdélyitől szép és lelkes vers , tömött is és szabatos, de talán kerekebb leendett,ha a’ végelőtti stropha utolsónak tétetik ’s ’s az utolsó vagy elhagyatik, vagy, ha csakugyan szükséges, másutt szövetik be , mert befejezési strophának igen fityeg, nem látszik, mint Goethe mondja, egész fából metszettnek. Nem tudjuk egyébiránt mit tesz az a’ ke/n/er’ tört botja a mizökón ? A’ vers különben kül alakjára nézve is szorgalommal és szeretettel van dolgozva. — A’ többi költemény vagy igen középszerű, vagy épen silány. A’ szinészeti rovat e’ számokban szinte, mint egy idő óta, szűkebb körű , de, véleményünk szerint, tartalmasabb, azaz, haszonvehetőbb és tapasztalatibb észrevételekkel kínálkozik, mint ez előtt, midőn gyakorta hosszadalmas ’s nagyobb részint sikeretlen elmefuttatásokkal volt megtöltve. Mi e’ számokban a’ május’ 15. és 24. szini előadásoknál monda-