Athenaeum, 1843/1. kötet
Tartalomjegyzék
ember igen hajlandó sok még jelenleg is korszerű nyilatkozataiból azon gyanúra, hogy az csak tegnap került ki íróink’ valamellyikének tolla alól, ’s ezen gyanú ha sokat nem is , valamit még is csökkenti a’ nagy közönség előtt, melynek a’ ki és mi fontosabb dolgok mint néha gondolják, ezen czikk’ hatását. Degré Alajos Szeretet (jobban: szerelem) és ármány czimű beszélyében kettős történet van, egyik azon személy körűl forog, ki a’ főtörténetet az olvasónak elbeszéli, másik maga az , mit elbeszél. Az első csak el van kezdve, csak homályosan érintve a’ temetői jelenésnél, ’s aztán félben szakad és be nem végeztetik, mert bizonytalanságban hagyatunk, ki volt az, és mik viszonyai, ki éjjel lámpával kezében a’ váczi temetőbe megy ’s ott egy sírra térdelve imádkozik. Ezen személy iránt érdek van gerjesztve és kíváncsiság, melly ki nem elégíttetett, a’ mi már magában hiba, de nagyobb az, hogy ezen kettős történetek’ egyike csökkenti a’ másik’ hatását ’s köztök két felé ágazik a’ figyelem. Másik hibának azt tartjuk, hogy e’ beszélyben valami igen tragicai catastrophákra készíttetik el az olvasó és a’ kifejtésnél egyszerre és hirtelen szerencsés és víg kifejlést nyer a’ történet, ’s a’ lélek szinte nem birtús hangulatából, mellyet a’ czikk’ eleje benne gerjesztett, olly hirtelen kibontakozni. ’S ezért a’ beszélynek nincs is olvasójára vonzó hatása- Különben a’ beszély’ vázolata elég jól van összeállítva, a’ bonyolodás és kifejlés ügyesen, belső okokon van alapítva és minden erőszak nélkül gombolyodik le a’ beszély’ csomója, mi mind találékony elmére mutat, kár hogy az előadásnak nem választatott jobb közvetitője, mint ama’ váczi temetőben bolygó lámpásos, ismeretlen uracs. A’ Költemény rovaté’füzetben igen silány. Egy pár jelét adta már a’ szerkesztőség, hogy versek’ választóban vagy felette engedékeny, vagy épen nincs tapintata. A’ 1772. lapon Franco Tutto nevű levelező válaszol az e’ lapok, de még inkább saját finomsága által nevezetessé vált Publicus Simplicius Picknick úrnak, ’s jelenti neki, miképen semmi kedve sincs bérkocsisi és házmesteri finomságú levelezésre , minőre Simplicius úr őt felszólitá- így tehát lehet reménységünk, hogy a’ dorongozás, melly a’ Honderűben már már megkezdetett, nem fog folytattatni és nem lesz szükség, hogy a’ kénytelenül „genialisnak“ vallott Zaklatóczy, olly sanyarú-élesen szolgáltassa ki az igazságot a’perlekedők közt, mint—nem nagy örömére a’ Honderű’ szerkesztőjének — minapában tette. A’ 776. lapon értesittettünk, miképen Vachtot Imre úr ellen, — ki mint mondják, az országgyűlési fiatalságot bizonyos a’ Pesti Hírlapban megjelent czikkjével igaztalan vádakkal illette volna — nagy dolgok forralnának. Mi olvastuk Vachot Imre’ Pozsonyi újdonságait a’ Pesti hírlapban, de megváltjuk, nem találtunk semmit, mi nagy dolgok’ forralására okot szolgáltathatna. Bántva csak azok érezhetik magokat, kik érdekelve voltak, kit nem illet, nem fogja magára venni. Az érdekeltek és tán méltán érdekeltek felől pedig, mint szinte tagjai, ámbár eltévedett tagjai felől a’ mostani szelidebb miveltebb országgyűlési ifjúságnak, világért sem akarnék föltenni, hogy nagyobb dolgok’ forralására képesek volnának, mint legfelebb egy hírlapi czáfolatra. Méltányos és egyenlő fegyver csak ez lehet hírlapi nyilatkozások ellen ; minden más igazságtalan és sikeretlen is, mert a’ mi nyilvánosan kezdetik, nyilvánosan kell elvégezni. A’ szülészeti rovatban (Thalia) két nyilatkozatot kell mint helytelent