Athenaeum, 1843/1. kötet

1843-05-01 / 8. füzet

Hejd kis leány, pillantatod Mélyen a’ szívembe hatott, Mint a’ földet a’ csoroszlya Azt keresztül hasogatta. De hiába hasogatta, Azért csak ha terem rajta; Ültesd bele szerelmedet, Úgy nő rózsa tövis helyett. PETŐFI SÁNDOR: E p i g r a i­ m a. Nincs olly ártatlan fiú mint a’ kisded epigram­m, Az komoly és örömest szende, de játszi, ha kell. Ész’ szüleménye? vezet; szív’ édes gyermeke? bájol. Vagy ha ezekkel sem boldogul, összecsikland. Fejlés a’ fő szabály után. Megjött a’ lángész, idomokkal keble ’s agyában; És lantot ragadott; és dala emberi len. „Ez nem elég, mondotta,“ szabályt a’ gondolatáinak; És hol az otthonosabb mint műveidben, anyám?“ ’S a’ természet örök könyvében, hol mi betűzünk, Ő akadéktalanúl olvasa, anyja’ fia. Második éneke már a’ dicsőség fényküszöbénél Stephese, harmadikét istenek ünnepelik. PILISI ZARKA.

Next