Athenaeum, 1843/2. kötet

Tartalomjegyzék

434 letbeli dolognak tartá műgyű­jteménynyel vagy, legalább illyenek’ kez­deményével bírni, és sok látniméltó hozatott napfényre, az osztályok’ külön választása által tanulságosan állíttatott fel, tisztogattatott meg, egészíttetett ki ’s íratott le. A’ magángyűjtemények ellenben megritkultak, ’s efféle új gyüjte­­temények sokkal későbben keletkezének, midőn a’ nyilvánosak új élet­re ébredeztek. Mert a’háborús időkben a’ nevezetes remekművek, mely­­lyek azokban találtattak, sokszor szükségből eladattak és szűk kezek­be kerülvén, a’ nagy, független birtokosok’ számára csak kevés ma­radt hátra, ’s mára’ korlátoltabb lakás csaknem lehetlenné téve a’tör­téneti festvények’ felállítását. A’ remekművek’ gyűjtőit három osztályba tehetni: sajátképi mű­kedvelők (Kunstliebhaber), műismerők, ’s gazdagokéba, kik azért ala­­pítnak gyűjteményeket, hogy a’közönség által első osztályba tartozók­nak tekintessenek. A’ műkedvelők egyéni nézetök szerint gyűjtenek, végtelenségig szeretnének szerezni, ’s annál szerencsétlenebbeknek érzik magokat, minél kevesebb szükséges tulajdonival bírnak a’ műkereskedőnek. Ke­délyük összefüggésben tartja őket birtokukkal; erszényükkel gyakran zavarba jőnek, ’s drágán fizetik a’ tanitásdijt végső életéveik’ műértö­­ségéért. „ A’ műértök mű­jártassági szempontból indúlnak ki, ’s rendszerint olly­eszélyesek, hogy gyűjteményeiket specializálják. Kereskedés és csere kevésbbé fáj nekik, mint a’ műkedvelőknek, ’s valamelly meggaz­dagodott műkereskedő, sokszor osztályukba küzdi fel magát. A’ gazdagok végül rendszerint szükséges előképzést nélkülöznek, tanácsadók által vezettetik magokat, kik aztán néha visszaélnek bizal­mukkal, birtokukat drága bútornak, magasabb műveltség’jelének né­­zik, mit különben igényleni szoknak magoknak a’nélkül, hogy valóban műveltséggel bírnának, miután erejüket leginkább egy irányban feszí­tik meg, hogy felküzdhessék magokat; mert rendszerint az új gazdagok azok, kik műtapintat által tekintélyt törekszenek szerezni egyedisé­göknek. A’ nyilvános gyűjteményekkel ’s magán-emberekkel, kiknek­­ked­vük ’s pénzük van a’ vételre, szemközt állnak azon műkereskedők, kik világpolgárilag gondolkodván ’s élvén, gyakran utazni szoknak. Ne­kik sajnálkozniok kell, s mi velük sajnálkozunk, hogy sok első jeles­­ségű­ gyűjtemény valami el­zártnak, teljesnek tekintet­t ’s e’ gyűjtemé­nyek alárendelt képek’ cserélése által nem akarnak megválni valamelly művész’ remekeinek fölöslegétől mint p. o. München van der Werfs- től

Next