Atlétika - Az Atlétikai Szövetség Közleményei, 1947 (1. évfolyam, 12-15. szám)
1947-08-16 / 12. szám
Budapest 1947. augusztus 16. 12 szám A Magyar Atlétikai Szövetség közleményei. KÖRLAP 10075306 TF Könyvtár GARAY SÁNDOR ELMONDJA hogyan győztese alvilág egyik legjobb középtávfutóját Londonban Alacsony, sovány, inas barnabőrű rövidnadrágos fiatalembert pillantunk meg a forgalmas pesti után. Az ember nem is gondolja, hogy a londoni nagy magyar atlétadiadal egyik hőse. Megszólítjuk. — Halló Sándor! Hogy is volt csak Londonban? — A verseny előtti két-három napon át mindig azon szoktam gondolkodni, milyen is lesz a vasárnapi verseny? meséli. — Lassan-lassan kialakul bennem a taktika. Már előre átélem a futást. — Számított ?, győzelemre. — Láttam Stykhuist tavaly Oslóban, emlékszem még az 5000 méteres Európabajnokság utolsó nyolcszáz méterének hatalmas iramára, amivel holland barátunk egyszeribe faképnél hagyta Heinoékat. Azt is tudom, hogy Stokholmban mily biztos fölénnyel győzte a Strand nélkül is félemetes svéd ezerötszázas mezőnyt. Valóban nem számíthattam győzelemre elene. De elhatároztam, hogy mindent beleadok. Jól éreztem magam a verseny előtt, könnyűnek, frissnek. Az elején jól ment. A második részben aztán ,,beleszállt” a hollandul. Alig bírtam követni. Már-már lankadtam volna, amikor észrevettem, hogy Slykhus hátranéz, mintha aggodalom lett volna pillantásában. Erőlködik, és nem tud elhagyni. Mikor felhúzódott a válla, már tudtam, hogy legyőzöm. (Megfigyeltem, a fáradt futó mindig felhúzza vállait.) A kanyarban aztán belevágtam és elfüstöltem mellette. Jó érzés volt! — Nagyon boldogok voltunk mind a négyben, de úgy egyik sem tudott örülni, mint Híres. Mikor befutott a célba, hozzánk rohant: „mondjátok, igazán, igazán győztem?” Én°.. . Londonban?...” — hebegte. S aztán lefutott egy tiszteletkört. A végéin a közönség tapsaitól feltüzelve olyan hajrát vágott ki, amivel olimpiai bajnokságot lehet nyerni, Garay verseny közben. Mögötte a holland De Ruyter és az amerikai Twomey