Atlétikai Híradó, 1962 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
A anektázóé %, •^Gg&Iinar’al / A sportedzés egyre Inkább azt követeli, hogy már gyermekekkel megkezdjük a későbbi csúcsteljesítményekre•való hosszas előkészí-t tést, hogy az utánpótlás folyamatos telje- s sítmény emelkedését biztosítsuk. Gyermekedzés alatt hosszú időre tervezett pedagógiai folyamatot értünk, amely arra a távolabbi perspektívára irányul, hogy egy választott sportágban csúcsteljesítményeket érjünk el. 1. A gyermekedzés folyamatában a szocialista nevelés azzal kezdődik, hogy a választott sportág iránt az érdeklődést felkeltsük. A sportbeli érdeklődés fejlődésével össze- függ a sportbeli élmény és örömérzés. A gyermekedzésnek feladata, hogy öröm- és élményteli órákat biztosítson, mert így a sport és testnevelés az ifjúság állandó szükségletévéválik. A gyermekeket az edzésfolyamat alatt erkölcsileg is nevelnünk kell. Az erkölcsi nevelésben a hangsúlyt a hazafias nevelésre kell fektetni. A tanulók erkölcsi nevelését az edzéseken főképpen a kollektív nevelés módszerével tudjuk megvalósítani. Az edzőnek kezdetben különösen rendet és fegyelmet kell az edzésben résztvevő tanulóktól megkövetelni, vagyis az edzésen - és ebből kiindulva az életben - meg kell tanulni az egyéni érdeket a többség érdekei alá rendelni. Az edzésfolyamatban a gyermeket alkotó aktivitásra neveljük. ^ 12. / A gyermekedzésnél három egymással elválaszthatatlanul összefüggő egyéni fela-adatkomplexust kell megoldani. va. az egészség megalapozása, amely lehetővé teszi a szervek és izomzat sokoldalú fejlesztését. Az egész szervezetet harmonikusan kell fejlesztenünk, hogy mindenoldalú embert formáljunk, aki jól tud futni, ugrani és dobni, biztonságosan tud úszni s ezzel párhuzamosan összes testi és szellemitulajdonságait képezzük. /Karmin./ Központi feladat az edzésfolyamat alatt tehát a sokoldalú atlétikai alapkiképzés. b. / A fizikai képességek, mint gyorsaság, erő, állóképesség, ügyesség fejlesztésére igen nagy gondot kell fordítani, de a választott sportág nyers technikáját fejlesztenünk kell. A gyermek-edzésnél tehát meg kell teremteni az előfeltételeket a sportág mozgáskészségeinek későbbi automati- zálódására. Az illető sportág technikájának lehető legszélesebb körét kell "nagyvonalúaz" , játékosan oktatni. ". / Sportbeli csúcsteljesítményeket csak akkor lehet elérni, ha a sportoló gazdag versenytapasztalatokkal rendelkezik, ezért a tanulóknak korán alkalmat kell adni, hogy teljesítményeiket versenyeken próbára tegyék. Itt tanulják meg, hogy a szabályok-nak megfelelően technikailag és taktikailag hogyan kell eljárni. A versenyzés akaratitulajdonságaikat is fokozza. Az első sikerélmények bátorítják és lelkesítik a tanulót a választott sportág iránti érdeklődés pedig fokozódik. A gyermekedzés céljából és feladataiból adódó fontos módszerbeli elv az, hogy a gyermekedzést az egységes edzésfolyamat első szakaszának kell tekinteni, amely az ifjúsági és felnőtt korban folytatódik. Éppen ezért a gyermekedzést is hosszú időszakra kell tervezni. A módszerről szóló bel- és külföldi irodalom már régóta azt a helyes álláspontot képviseli, hogy az ifjú sportolót sokoldalúan kell kiképezni. Az utóbbi évek azt mutatják, hogy a "korai specializálás" ellen szóló fő érvek - az u.n. egyoldalúság - a sportbeli felkészítésben egyre kisebb szerepet játszanak, miután a "korai specializálás" szószólói is ellene vannak az egyoldalú felkészítés gyakorlatának. A következőket kell ezzel kapcsolatban szem előtt tartani: minél szokkörűbb a sportág fiziológiai hatása, annál sokoldalúbbnak kell lennie a sportbeli felkészítésnek. .Ilyen vonatkozásban az alapvető fizikai képességek fejlesztéséből kell kiindulnunk. Ha a sportoló magas színvonalú és hosszantartó sportbeli teljesítményre törekszik, akkor elengedhetetlen, hogy az alapvető fizikai képességeket a lehető legsokoldalúbb módon kifejlesszük. Éppen ezért ennek már a gyermekedzésnél a sportbeli felkészítés középpontjában kell állnia. A gyorsaságot és erőt, az állóképességet és ügyességet a legmesszebbmenően iskolázni kell. A gyermekek sportbeli kiképzésénél az eddigi tudományos ismeretek és tapasztalatok előtérbe helyezték a gyorsaság és ügyesség fejlesztését, míg az erő és állóképesség képzését egy későbbi szakaszra hagyták. Az a véleményünk, hogy ez nem volt helyes. Vizsgálataink azt mutatják, hogy a tanulók például a szertornánál és súlylökésnél csak akkor tudják a sportbeli technikát eredményesen elsajátítani, ha az ehhez szükséges erővel rendelkeznek. Újabb tapasztalataink azt mutatják, hogy az erőt annál eredményesebben és átfogóbban lehet fejleszteni, minél előbb elkezdik az erőedzést. A fiatal tornászok egész sora - edzőjük, Doerfer véleménye szerint - azért nem rendelkezik megfelelő erővel mert túl későn kezdték el az "erőt" tervszerűen és rendszeresen fejleszteni. Tudományos munkatársunk, Erbert vizsgálata szerint már 10-11 éves gyermekek alkalmasak az erő iskolázására. Ez pedig a szertorna technikájának kifogástalan megtanulásához szükséges. Ebben a kérdés-komplexumban kísérleteket végeztek a Szovjetuunióban. Szubbodna a következő véleményt képviseli: "Az iskolán kívüli edzés IJA edzésóréja és a pedagógiai megfigyelések analízise azt mutatja, hogy az edzésév legnagyobb részét a technika elsajábítására kell fordítani.Közli hogy egy 18 éves tanuló, aki két év alatt 60 m-es eredményét ir.A-ről 9-re javította, futógyakorlatokat összesen 26 km-en keresztül végzett, hogy ehhez a teljesítményhez szükséges technikát elsajátítsa. A tanulók - 2 -